2011 legnagyobb műtárgyhamisítási botrányai
A jezsuita pap, a bosszúálló testvér és a valaha volt legjobb Campendonkok
Századok óta, mióta a művészet árucikké vált, a műtárgymásolatok már nem csupán a tisztelet kifejezői és a gyakorlás eszközei, hanem ha a műkereskedelem szempontjából nézzük, potenciális hamisítványok is. Amivel nem csak az eredetit készítő mester ötletét, szaktudását lopják el, hanem a gyűjtőket is megkárosítják.
Akiknek épp ezért elemi érdekük hiteles helyről megbízható provenienciájú műveket vásárolni. A legelszántabb hamisítókat – legyenek akár hétköznapi emberek, lelkes amatőrök vagy tehetséges művészek – azonban a proveniencia-követelmény sem riasztja vissza: egész történetet kerekítenek az „idáig lappangó, de szerencsésen felfedezett műkincsek” köré, amit ugyancsak hamisított dokumentumokkal támasztanak alá.
De hiába egyre agyafúrtabbak a hamisítók, a megállíthatatlanul fejlődő technikát nem sokáig tudják becsapni: a különböző kémiai eljárások, a röntgensugarak és az egyre korszerűbb nagyítók a szó szoros értelmében feltárják az igazságot. Ezért ajánlatos mihamarabb megbizonyosodni az adott mű eredetiségéről: Corot körülbelül kétezer képet festett, de példának okáért csak az Egyesült Államokban tízezer festmény található Corot neve alatt…
A hamisítási ügyekben a legérdekesebb és legtanulságosabb azonban a vádlott beismerő vallomása, amelyből általában kiderül, hogy a bűncselekmény elkövetésekor nem a pénz az elsődleges mozgatórugó.
 |
| Balra: Albero Giacometti, A kutya, 1951 - Jobbra: lefoglalt hamisítvány 2010-ből © forrás: MutualArt |
Íme néhány érdekes és tanulságos eset a MutualArt.com cikke alapján:
Mi a közös egy futballcsillagban, egy pop art művészben és az egykori Forma 1-es mogulban?
Mindannyian belekeveredtek a tavaly év végén kirobbant olaszországi műtárgyhamisítási botrányba. Flavio Briatore ugyanis még 2008-ban vásárolt 30 ezer euro értékben Mimmo Rotella-képeket (köztük a Bölcs [Wise] című művet) a nemrég bezárt JZ Art Tradingtől, melynek tulajdonosa a francia futballista, Jonathan Zebina volt. A torinói ügyészség egy hamisítói hálózat utáni nyomozás közben, 2011 novemberében foglalta le a Bölcs című képet: az eset rávilágít az olasz modern művészet kereskedelmének alapvető problémáira.
Eddig úgy tűnik, mindkét híresség ártatlan, csupán a galéria művészeti vezetőjének, Fabrizio Quiritinek és barátjának, egy hamis De Chirico eladásáért már elítélt Michelangelo Lanzának estek áldozatul. Ám míg Zebina maga indított eljárást egykori alkalmazottja ellen, aki tudta nélkül cserélte ki az eredeti Rotella-képeket hamisítványokra, addig Briatore kiáll Quiriti becsülete és szakmai profizmusa mellett.
Eddig úgy tűnik, mindkét híresség ártatlan, csupán a galéria művészeti vezetőjének, Fabrizio Quiritinek és barátjának, egy hamis De Chirico eladásáért már elítélt Michelangelo Lanzának estek áldozatul. Ám míg Zebina maga indított eljárást egykori alkalmazottja ellen, aki tudta nélkül cserélte ki az eredeti Rotella-képeket hamisítványokra, addig Briatore kiáll Quiriti becsülete és szakmai profizmusa mellett.
„A valaha volt legjobb Campendonkok”
A II. világháború utáni Németország egyik, ha nem a legnagyobb műtárgyhamisító hálózatának négy tagja került bíróság elé tavaly szeptemberben. A 2001 óta aktív, kölni illetőségű csoport „egy nemrég elhunyt gazdag zsidó nácik elől elrejtett gyűjteményének” 44 darabját értékesítette összesen 22 millió dollár (5,3 milliárd forint) értékben. A valójában Wolfgang Beltracchi által festett, de 20. századi mesterek (pl.: Max Ernst, Fernand Legér, Kees van Dongen) stílusát imitáló festményekkel nemcsak a színész Steve Martint csapták be, hanem számos múzeumot és aukciós házat is.
A csalásra 2008-ban derült fény, amikor egy, a Lempertz aukciós háztól 2,9 millió euróért (900 millió forintért) megvásárolt Campendonk festmény laboratóriumi vizsgálata során kiderült, a képen használt festékanyagot még nem találták fel a festő idejében. Steve Martin 2004-ben, egy párizsi galériában vett egyet a hamis Campendonkokból, amit még 2006-ban, a botrány kitörése előtt eladott a Christie’snek.
Beltracchi, miután mosolyogva végighallgatta a hatéves letöltendő börtönbüntetésről szóló ítéletet, kihasználta a hirtelen jött hírnevet és elmondta, hamisítványai segítségével tört borsot az olyan műkereskedők orra alá, akik kétes eredetű műveken hatalmas profitra tesznek szert. A média rögtön felfigyelt a vígkedélyű és nem mellesleg tehetséges hamisítóra, és szorgalmazta a hamisítványok kiállítását – „A valaha volt legjobb Campendonkok” címmel.
Aki nem tudja, az tanítja…
Majd szélhámossá válik: az egykori leicesteri rajztanár, Rizvan Rahman esetében legalábbis ez volt a forgatókönyv. 2011 októberében 18 hónap börtönbüntetést kapott 180 ezer fontnyi (66,6 millió forintnyi) hamis festmény eladásáért. A rajtaütés során Rahman műtermében Picasso, Lucien Freud és Francis Bacon másolatok mellett a Műtárgyhamisítók kézikönyvének (The Art Forger’s Handbook) és Egy profi műtárgyhamisító vallomásainak (Confessions of a Master Forger) egy-egy példányát is megtalálták.
A leicesteri rajztanár elsősorban jó hírnevének köszönhette a megkötött üzleteket, ám ha kiderült, hogy az eladott kép hamisítvány, Rahman még az ügyfélnél is jobban megdöbbent és felháborodott, majd kénytelen-kelletlen visszaadta a kifizetett összeget. Az eset pikantériája, hogy nem saját maga festette a másolatokat, ahogy azt a rendőrök feltételezték. Ugyanis amikor a raktárából kikerült 13, valószínűleg saját kezű „Mary Fedden képet” a 96 éves festőnő meglátta, megállapította, hogy Rahman elég rossz festő volt. Ugye aki nem tudja…
A leicesteri rajztanár elsősorban jó hírnevének köszönhette a megkötött üzleteket, ám ha kiderült, hogy az eladott kép hamisítvány, Rahman még az ügyfélnél is jobban megdöbbent és felháborodott, majd kénytelen-kelletlen visszaadta a kifizetett összeget. Az eset pikantériája, hogy nem saját maga festette a másolatokat, ahogy azt a rendőrök feltételezték. Ugyanis amikor a raktárából kikerült 13, valószínűleg saját kezű „Mary Fedden képet” a 96 éves festőnő meglátta, megállapította, hogy Rahman elég rossz festő volt. Ugye aki nem tudja…
Diego bosszúja és az 1000 Giacometti
Németország tavaly csak úgy visszhangzott a műtárgyhamisítási perektől: Stuttgartban egy ál-gróf került a bíróság elé hamis Giacometti szobrokkal való kereskedés vádjával. Giacometti már csak azért sem rossz választás, mert egyre népszerűbb a műtárgypiacon: 2010-ben a Sotheby’snél rekordösszegért, 104 millió dollárért (24,9 milliárd forintért) kelt el egy életnagyságú bronzszobra. Senke „gróf” részletes történetet talált ki Diego (Giacometti testvérének) bosszújáról, amely igazolja az újonnan felfedezett titkos szoborrejtekhely létét.
Számos kereskedő és aukciós ház bedőlt a gróf elbűvölő meséjének a hihetetlen felfedezésről, amely hét év alatt, közel 200 szobor eladásával 8 millió eurót (2,5 milliárd forintot) jövedelmezett. Senke sikerei csúcsán New Yorkban próbált meg 300 bronzszobrot összesen 50 millió euróért eladni, ám az üzlet meghiúsult, amikor nem tudta azok eredetiségét bizonyítani a párizsi Giacometti Alapítvány által kiállított igazolással. Az alapítvány elnöke szerint nemcsak magánemberek, hanem múzeumok is estek abba a hibába, hogy hamisítványokat vásároltak. Véronique Wiesinger szerint ezek a másolatok azonban elég gyenge minőségűek: „a hamisítók gyakran csak egy fotó alapján dolgoznak, egy nézetet ismernek, és egyszerűen kitalálják, hogy nézhet ki a szobor hátulja”.
Számos kereskedő és aukciós ház bedőlt a gróf elbűvölő meséjének a hihetetlen felfedezésről, amely hét év alatt, közel 200 szobor eladásával 8 millió eurót (2,5 milliárd forintot) jövedelmezett. Senke sikerei csúcsán New Yorkban próbált meg 300 bronzszobrot összesen 50 millió euróért eladni, ám az üzlet meghiúsult, amikor nem tudta azok eredetiségét bizonyítani a párizsi Giacometti Alapítvány által kiállított igazolással. Az alapítvány elnöke szerint nemcsak magánemberek, hanem múzeumok is estek abba a hibába, hogy hamisítványokat vásároltak. Véronique Wiesinger szerint ezek a másolatok azonban elég gyenge minőségűek: „a hamisítók gyakran csak egy fotó alapján dolgoznak, egy nézetet ismernek, és egyszerűen kitalálják, hogy nézhet ki a szobor hátulja”.
A rendőrség további 1100 hamis Giacomettit foglalt le Senke bűntársa, Herbert Schulte műkereskedő raktárában. Annak ellenére, hogy június 30-án az 50 vádpont közül 38-ban – köztük szerzői joggal való visszaélésben – bűnösnek találták és 9 év börtönbüntetésre ítélték, Senke mindvégig kitartott ártatlansága és a szobrok eredetiség mellett.
A jezsuita pap esete a műtárgyhamisítással
Tavaly januárban a Financial Times számolt be arról az esetről, amikor egy Mark Augustus Landis nevű férfi jezsuita papnak adta ki magát, és több, mint 40 amerikai múzeumnak adományozott hamisítványokat. Mivel sokáig senki sem kételkedett „Arthur Scott atya” nagylelkűségében, ma se tudni pontosan, hány hamisítvány függ a múzeumok falain. Pedig az eddigi történetekkel összevetve Landis másolási technikája volt a legkezdetlegesebb: valószínűleg letöltött egy nagy felbontású digitális képet az adott festményről, felkasírozta azt egy kartonra, majd ráfestett. A múzeumoknak pedig azt mondta, azért adományozza nekik az amerikai festők (köztük Walt Disney) műveit, mivel annak ellenére, hogy nem milliomos, szeretné, ha a szüleiről múzeumot neveznének el.
Ám valójában Landis már fiatal kora óta skizofréniában szenved, ezért az eddigi esetektől eltérően ő egyértelműen nem anyagi megfontolások miatt hamisított műtárgyakat. Robert Wittman nyomozó, aki korábban az FBI műkincsekkel foglalkozó csapatának volt tagja, elmondta, a törvény betűje szerint akkor történt bűncselekmény, ha valakit megkárosítottak. Ám annak ellenére, hogy Landis visszaélt a szerzői jogokkal, soha egy fillért sem fogadott el a képekért, ezért anyagi kár nem érte a múzeumokat, így azok csak magukra vethetnek.
Ám valójában Landis már fiatal kora óta skizofréniában szenved, ezért az eddigi esetektől eltérően ő egyértelműen nem anyagi megfontolások miatt hamisított műtárgyakat. Robert Wittman nyomozó, aki korábban az FBI műkincsekkel foglalkozó csapatának volt tagja, elmondta, a törvény betűje szerint akkor történt bűncselekmény, ha valakit megkárosítottak. Ám annak ellenére, hogy Landis visszaélt a szerzői jogokkal, soha egy fillért sem fogadott el a képekért, ezért anyagi kár nem érte a múzeumokat, így azok csak magukra vethetnek.
 |
| Jobbra: Xu Beihong, Álló akt, 1928 - Balra: a szóban forgó tanulmány © forrás: Beijing Jiuge International Auction Co. |
A tanítvány, aki mestere fejére nőtt
11 millió dollárért (2,6 milliárd forintért) árverezték el 2010 júniusában azt a Xu Beihongnak attribuált női aktot, amelyről egy évvel később kínai művészek azt állították, hogy nem a mester munkája. Tavaly szeptemberben hozták nyilvánosságra a Pekingi Képzőművészeti Akadémián 1980-ban diplomázott diákok azt a nagy port kavaró levelet, amelyben leírták, egy évfolyamtársuk tanulmányként készítette Jiang Biwei kisasszony aktját, közel harminc évvel a mester 1953-as halála után.
Állításukat bizonyítandó mindannyian bemutatták a különböző nézetből, de ugyanazt a női alakot ábrázoló tanulmányrajzukat. Noha annyiban igazat adnak a művészettörténészeknek, hogy képeik kísértetiesen hasonlítanak Beihong stílusához, beállításaihoz, végeredményben mégis egy (nem szándékos) hamisítvány eladásáról van szó. A történet tanulsága, hogy még a legkezdetlegesebb skicceket is érdemes szignálni. Bár, a szignatúrát is hamisítják...
Szerző: A. Kovács Ágnes
Állításukat bizonyítandó mindannyian bemutatták a különböző nézetből, de ugyanazt a női alakot ábrázoló tanulmányrajzukat. Noha annyiban igazat adnak a művészettörténészeknek, hogy képeik kísértetiesen hasonlítanak Beihong stílusához, beállításaihoz, végeredményben mégis egy (nem szándékos) hamisítvány eladásáról van szó. A történet tanulsága, hogy még a legkezdetlegesebb skicceket is érdemes szignálni. Bár, a szignatúrát is hamisítják...
Szerző: A. Kovács Ágnes