30-50-48-7

Kozák Gábor gyűjteménye

Oltai Katalin

Kozák Gábor paraméterei. 30 évesen 50 m2-es lakásban 48 képpel él együtt. Egyszerre egyesíti galerista és gyűjtő - néha ellentmondásosnak tűnő - pozícióját. A Godot Galéria egyik oszlopos tagja 7 éve gyűjt képeket, azóta jelentős gyűjteményre tett szert, számos főművel.

WÄCHTER DÉNES: Boldog új évet! 1999 
olaj, vászon 120x100 cm
 
Kortársat gyűjteni általános meggyőződés szerint a legrizikósabb vállalkozás, hiszen a kánon, ami a választás, a befektetés helyiértékét biztosítja, még éppen hogy kialakulóban van - nem ritkán maguk a gyűjtők által.
 
Az intuíció, majd az ízlés folyamatos változásával a biztos ítéletalkotás egyre rétegzettebb, határozottabb személyiségjeggyé válik, tisztulnak a gyűjtés szempontjai, a gyűjtői ars poetica, a kollekció karaktere. Ami közgyűjteménynél kerülendő - a személyes ízlés érvényrejuttatása -, magánygyűjtemény esetében a legérdekesebb karakterisztikum. „Hogy mi mozgat...? Az én véleményemet tükrözni különböző művészeken keresztül." - mondja Kozák Gábor.
 
Érdeklődése a kortárs iránt tíz évvel ezelőtt kezdődött. Édesanyja, Illár Erzsébet keramikus Köztársaság téri műtermét leválasztották, így az egyik részen továbbra is műteremként funkcionáló tér bemutatóhellyé alakult át. Noha művészet iránti érzékenységét a szülői házból hozta, outsiderként vágott bele a gyűjtésbe, művészekkel konkrét kapcsolatai nem voltak. A kérdés tehát, hogy milyen támpontok mentén indult el és miért pont a kiválasztott festőkkel dolgozott?
 
BADA DADA TIBOR: Postások az utcámban 1984
vegyes technika, farost 27 x 76 cm
 
Kezdő galeristaként olyan kortárs alkotók felé fordult, akik nem voltak „elérhetetlenek" számára - képeik árfekvése nem volt olyan magas, mint a klasszikus modern festményeké, másrészt nem voltak elköteleződve egyetlen kereskedelmi galéria felé sem. Olyan alkotóknak nyújtott bemutatkozási lehetőséget a kilencvenes évek közepén, mint Wächter Dénes, Szépfalvi Ágnes vagy az indító kiállításon szereplő Kósa János.
 
Mint galerista természetesen eladni is akart. Innen datálódik gyűjteménye is - az első eladásra szánt képet végül maga vette meg, ez Kósa Hackerek című festménye. Az Illárium Galériából gyorsan továbblép és 2000-től Kaucsek Bálinttal és Sáfár Zoltánnal a Godot Galéria felépítésén dolgozik. Innentől a két szerep még jobban összekapcsolódik életében. A gyűjtői és a galériás tevékenység tagadhatatlanul befolyásolják, kiegészítik egymást. Néha az egyik előzménye a másiknak, de ugyanez fordítva is igaz. A Godot Galériát hárman csinálják, és bár vannak önálló funkciók, alapjában véve demokratikusan döntenek minden kérdésben. Művészeik listája állandóan változik; a progresszív szellemiség, eredetiség, állandó megújulási készség kötelezőek. Tavaly óta működik a Godot Kávéház, benne a Godot Dumaszínház, ami viszonylag nagy ismertséget hozott nekik.
 
NEMES NIKOLETT: Az új Paradicsom I. 2002
olaj, vászon 110 x 110cm
 
A gyűjtői motiváció Kozák Gáborban másfél-két éve kristályosodott ki igazán. Korábbi szubjektív, ha tetszik ad hoc választásai után, mára két fontos irányvonalat szabott ki a gyűjtemény bővítésére: Bukta, feLugossy, Gaál; a fiatalabb festőgenerációt illetően mindenekelőtt Wächter Dénes, Nagy Kriszta, Szűcs Attila és Szépfalvi Ágnes képviseli - őket tartja eredetinek, őszintének, útkeresőnek. Jelenleg mindegyiküktől egy-két jellemző, fontosabb művet birtokol.
 
Egyfajta megközelítésben a gyűjtemény a fotóreáltól (Kósa, Tamási, Dániel) a minimál, de még figuratív indíttatású művészetig terjed. Ezen a végponton helyezkedik el Erdélyi Gábor egyetemes mondanivalójú, rendkívül pozitív töltetű munkáival, illetve Szikora Tamás drámai dobozaival, melyek az ember világban való egyedülvalóságát, magányát mutatják. Ezeken kívül két fontos gyűjtési területe van. Egyik az ikon, melynek definícióját rendkívül tágan értelmezi, a másik pedig egy általa kedvelt műfaj, a pasztell.
 
Kozák, az általa kedvelt festőknek nem minden periódusát tartja fontosnak. Buktától elsősorban 2000 utáni munkái vannak, érzéki, érett festői stílusa miatt. Bukta saját bevallása szerint is azóta tanult meg festeni - mondja Kozák. A 90-es évekből csak két, a 80-as évekből csak egy jellemző grafika szerepel tőle, az ebben a korszakban készített festményei egyáltalán nem vonzzák, de szívesen szerezne még tőle szobrot, vagy egyéb rá jellemző különös anyaghasználatú munkát.
 
KÓSA JÁNOS: Hackerek 1996 
olaj, vászon 100x150 cm
 
Gaál József archaizáló, expresszív formakincse, mellyel tekergő gnóm-hőseit megjeleníti, ugyanazt a kereső-kutató attitűdöt mutatják, mint Bukta Imre iróniával, sokszor rejtett társadalomkritikával átszőtt jelenetei. Gaálnál a keresés alapvetően a belsőben, a képzelet asszociatív szintjén zajlik - a kutatásban tükrét befelé fordítja. Kontemplatív, (el)szenvedő attitűdje ezáltal válik önelemző folyamattá. Bukta Imre, akit hagyományosan „agro-művész-ként" tartanak számon, ugyanezt a tükröt kifelé, a természet felé fordítja: ha tetszik ebben az értelemben igazi természetbúvár. Hősei igazi aktorok - formáló, cselekvő, erőszakot tevő alakok, Bukta az aktivitás szereplőit és eszközeit mutatja be. Képi nyelve időben és térben abszolút kódolt, ilyenformán jól körülhatároltan mutatja be középeurópai kulturális identitásunk múltban megizmosodott és a jelenben formálódni próbáló öntudatát. Gaál ezzel szemben nem-változó eszközökben gondolkodik. Mondanivalójának és szimbólumteremtő attitűdjének pontosan ez az archetipikus, néhol artikulál(hat)atlan víziószerű képi nyelv felel meg.
 
Noha Kozák egyik kedvence, feLugossy Lászlónak szintén van korszaka ami nem érdekli: 70-es évekbeli művészetén túl sok hatást vél felfedezni. Laca igazi outsider-profi, az ő művészete a legfrissebb, megújulni leginkább kész a volt underground-os szentendreiek közül. Egyfajta józan szürrealitás jellemzi, figurális jellegén túl festészete a stilizáltság felé közelít. Képi és gondolati világára - Buktához hasonlóan - jellemző, hogy kedveli az assemblage technikát, és bejárta a nemműtárgy-központú alkotásforma számos terepét. A Kozák-gyűjtemény három főművet számlál tőle a 80-as évekből, a 90-es évektől napjainkig pedig szinte minden évből egyet.
 
BUKTA IMRE: Táj 2002 
olaj, vászon 55 x 65 cm
 
Felmerül a kérdés, miért szinte csak festmények kerültek a gyűjteménybe, amikor digitális alkotások, fotók, videómunkák, tárgyinstallációk közül is válogathatna. Kozák konzervatív marad ebben a kérdésben. „Hagyományos típus vagyok" - mondja. Bizalmatlanság működik benne a sokszorosítási eljárásokkal szemben, és szükségét érzi a manuális közreműködés, a személyes kézjegy felismerhetőségének. A professzionális gyűjtemények közül az Antal-Lusztig féle jelenti számára a mintát. Antal Péter modellértékű számára. „Igazi gyűjtő, aki folyamatosan tudja mi az ami kell neki". Nem a kollekció felépítése - hisz a kortárs mellett jelentős klasszikus modern festmény képezi az anyagot (Lásd: artmagazin 2004/5.18-25.o.) sokkal inkább az egyenletes építkezés és szabatosan körülhatárolt érdeklődési kör tekintetében. 
 
Kozák számára fontos, hogy képei személyes terének részét képezzék. Egyfajta tömör, esszenciális jelenlétről van szó, mely mindennapi közeggé válik.Minden gyűjtemény esetében van egy kritikus mennyiség - jelen esetben ez a negyvennyolc kép - mellyel még együtt lehet élni. Számos képet tárol a Godot Galériában, barátoknál valamint letétként a Magyar Nemzeti Galériában.
 
GAÁL JÓZSEF: Figura penetra VIII. 1997
olaj, vászon 70 x 60 cm
 
A Godot Galériában mutatkozik be a gyűjtemény, a tematikus kiállítás címe Kettesben és egyedül. Két-három éve tűnt fel neki, hogy a hozzá került művek jellemzően egy vagy két figurát ábrázolnak, nyilván mert az életében ugyanezen szituációkban mozog a legotthonosabban. Ezért tudatosan fejlesztette is ezt a tematikát, volt mű, amit kifejezetten ezért vásárolt. A folytatás 2006. januárjában a Bartók 32 Galériában lesz, Bukta-feLugossy-Gaál címmel. A megnyitó utáni napon lesz 30 éves. Hét éve gyűjt és nem ismer senkit a saját korosztályából, hasonló méretű anyaggal.