3M

Könyvkritika

Műgyűjtés, múzeum, mecenatúra – a nyugati művészeti szisztéma három fontos fogalma. A magyar művészettörténet-írásnak mégis elhanyagolt területe a múzeumon kívüli gyűjtemények birodalma. Még mindig érződik az osztályharcos szemlélet nyomában járó antikapitalista ellenszenv. Esztétika és a gazdagok? Pedig a képzőművészet nagy rendszerének, társadalmi hálójának és működési elveinek megismerése lehetetlen a privát kollekciók nélkül.

Ébli Gábor: Műgyűjtés, múzeum, mecenatúra. Esettanulmányok a jelenkori magyar gyűjtéstörténetből. Corvina, Budapest, 2008, 444 oldal, 3990 Ft

Míg egyes kutatók a második világháború előtti tátongó lyukakat próbálják betömködni, mások a kortárs mecenatúra és műgyűjtés jelenét dokumentálják az utókor számára. Ez utóbbiban vannak Ébli Gábornak elévülhetetlen érdemei. Most jelent meg harmadik könyve a témában, Műgyűjtés, múzeum, mecenatúra címmel. A három m betűs szóból főként az elsőre koncentrál, füzérszerűen illesztve egymás után az egyes kollekciókról szóló beszámolókat és a műgyűjtőkkel készült interjúkat.

Mintha egy újrafésült kutatási naplót olvasnánk, az egyik pillanatban még azt elemzi a szerző, hogy miért hagyta itthon az emigráló Mezei Árpád Vajda Felmutató ikonos önarcképét, aztán megtudjuk, hogyan került egy Szőnyi-festmény az IBM vállalati kollekciójába, majd hogy ki hozott Yoko Ono-munkákat először Budapestre, hogy hogyan verte le az absztraktokat ellenző alkalmazottak lázadását egy művelt cégvezér, hogy miért volt Aczél Györgynek Bálint Endréje, vagy hogy miként került ki egy remek Vörös Géza-alkotás az ausztrál tengerpartra. Művészettörténet – más szemszögből.

R. G.

Artmagazin 2008/5. 92. o.