A (2) Hét Műtárgya – 0.

– avagy mi is az a hiperaktív diszkurzivitás?

A (2) Hét Műtárgya lehetőséget biztosít a kortárs művészettel kapcsolatos kötetlen eszmecserére a Fiatal Képzőművészek Stúdiója és a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakos hallgatóiból alakult csapat (Helyes Dániel, Hitka Lili, Kormos Zsófia, Lőrinczy Lia, Zemlényi-Kovács Barnabás) együttműködésének keretében.

Az első beszélgetést megelőző eseményen a sorozat előképét jelentő két korábbi projekt, A hét műtárgya1 és a Két Művész – Két Kurátor (kmkk)2 szervezői vettek részt. Előbbit a Kis Varsó-művészpáros tagjai, Gálik András és Havas Bálint mint egykori szervezők, valamint a hajdani moderátor, Erhardt Miklós képviselték, utóbbit a kmkk négytagú stábjából (Sugár János, El-Hassan Róza, Hegyi Dóra, Süvecz Emese) Sugár János reprezentálta. Bár a Két Művész – Két Kurátor (kmkk) nem egy kiemelt műtárgy köré szerveződött, hanem kiállítássorozatként funkcionált, A hét műtárgyához hasonlóan számos későbbi beszélgetésközpontú kezdeményezés hivatkozási pontjává vált. Az est végére a két korábbi programsorozat szervezőinek és résztvevőinek eszmecseréje segített elhelyezni A (2) Hét Műtárgyát az elmúlt tizenöt év hasonló művészetközvetítő eseményei között.


Fotó: Nagy Kata   © Artmagazin

Az alaphangulatot Sugár János és Havas Bálint piszkálódó kettőse teremtette meg, közöttük Erhardt Miklós, régi moderátori pozícióját felelevenítve, árnyalta a sokszor sarkos álláspontokat. A csípős megjegyzések és az erre egyértelműen rájátszó hangnem élvezetes dinamikát adott a beszélgetésnek, ugyanakkor teret engedett a szorosan a tárgyhoz tartozó álláspontoknak is.

A (2) Hét Műtárgya sok tekintetben előképének tekinti A hét műtárgyát, bár szervezői nem művészek, hanem fiatal, pályakezdő kurátorok, intézményi háttérrel, amit az eredeti sorozatban kifejezetten kerülni próbáltak. Az eltelt tizenöt év teljesen átrajzolta mind az intézményi, mind az alternatív közeget, így kérdés, hogy a jelenlegi helyzet mennyiben kíván meg más formát, vagy válnak éppen benne újra aktuálissá a régi gyakorlatok, vetette fel az est egyik moderátora, Zemlényi-Kovács Barnabás.


Kis Varsó: A hét műtárgya – az egykori tévéműsort idéző kulissza   Forrás: http://exindex.hu/

Az említett két „előkép-sorozat” a kétezres évek elejének zárt intézményrendszerével szemben keresett alternatívát, szervezői a szakmai közeg légüresnek tűnő terében kísérletezték ki egymástól eltérő formátumú, de hasonló célkitűzésekkel (kommunikáció központú művészetközvetítéssel, egy kiemelt műtárgyra koncentráló intenzív figyelemmel) dolgozó eseményeiket. A jelenlegi projekt olyan intenzív együttgondolkodáson alapuló szellemi műhelyt teremt, amelynek középpontjában maga a műtárgy áll. Egy olyan szokatlanul fókuszált figyelmet és párbeszédet (hiperaktív diszkurzivitást) generál, ami egyetlen műtárgy körül bontakozik ki.

„Az első hét műtárgya úgy zajlott, hogy felolvastam egy szöveget, aztán elköszöntem a közönségtől” – mondta Erhardt Miklós. Majd megjegyezték, hogy A hét műtárgya-sorozat egy kísérletező jellegű projekt volt, ami fokozatosan nyerte el formáját, ezért aktív kísérletezésre bátorították A (2) Hét Műtárgya szervezőit is.



Fotó: Nagy Kata   © Artmagazin

Sugár János szerint fontos leszögezni, hogy ma nem egy jól működő művészeti közeg részesei vagyunk, ezáltal egy, A (2) Hét Műtárgyához hasonló kezdeményezések esetében nem az a fő szempont, hogy milyen formában valósítják meg a diskurzust, hanem hogy a beszélgetés egyáltalán létre tudjon jönni. Ehhez pedig olyan szituációt kell kialakítani, amely a közönséget egy olyan beszélgetés részesévé teszi, ahol mindenki megszólalhat. Az esemény sikerének kulcsa – Sugár szerint – a folytonosság és a kritikus és önkritikus hozzáállásból fakadó kényelmetlenség vállalása mind a szervezők, mind a résztvevők részéről, az érdemi vita érdekében.

Havas Bálint ezzel szemben már nem tud azonosulni a szervezett beszélgetés gondolatával. Szerinte a kétezres évek elején is azért került megrendezésre náluk a csak egy műtárgyat a középpontba állító eseménysorozat, mert „még nem értették, hogy a műtárgyon kívül még van egy tágabb kontextus is.” Ő ma már nem ebből indulna ki.


Fotó: Nagy Kata   © Artmagazin

A beszélgetés konklúziójaként levonható, hogy minden olyan kezdeményezés, amely már egy kisebb szakmai vitát szül, érdemes a figyelemre és a formai továbbgondolásra, még akkor is, ha a céljában minden résztvevő egyetért. A szervezőknek ki kell lépniük egy alapjában véve merev művészetközvetítési gyakorlatból, a frontalitásból, amennyiben egy olyan beszélgetési fórumot szeretnének létrehozni, amely nyitva áll a szűken vett szakmai közegen kívüli közönség előtt is.

„Kifejezetten invitálni szeretnénk azokat, akik a képzőművészeti színtéren kívülről érdeklődnek az eseményünk iránt.” – fejtették ki a szervezőcsapat tagjai kedden, a Tilos rádió Skicc című műsorában adott interjújukban.


A (2) Hét Műtárgya bevezető eseménye 2016. május 9-én este 7 órakor zajlott az FKSE 2-es műtermében.
Résztvevők: Erhardt Miklós, Gálik András, Havas Bálint, Kozma Eszter, Sugár János, Zemlény-Kovács Barnabás

A teljes beszélgetés ITT hallgatható meg.

Az első beszélgetés május 23-án, hétfőn, este 19 órakor lesz az FKSE 2-es műtermében. Első vendégük Kristóf Gábor lesz. Az eseményről készült summát az Artmagazin Online-on olvashatják május 30-tól.
 


1 A hét műtárgya beszélgetéssorozatot a Kis Varsó (Gálik András és Havas Bálint) szervezte „Rendszerint szerda esténként egy-egy általuk kiválasztott és kölcsönkért műtárgyat állítottak ki Hajós utcai műtermükben. Felkértek egy szakértőt is, aki az adott művet kommentálta, ezt követte a moderátor által vezetett beszélgetés, illetve vita, többnyire a kiállított munka alkotójának részvételével. A Kis Varsó esetében egy viszonylag öntudatos szervezői forma valósult meg: a moderált és kommunikációcentrikus szervezési mód által a műről való beszédet, és annak eseményszerűségét formalizálták. A nyilvánosan zajló kutatómunka mint művészi tevékenységi forma megvalósulására tettek kísérletet.”

2 „A Két Művész - Két Kurátor sorozat El-Hassan Róza, Hegyi Dóra, Sugár János és Süvecz Emese közös projektje, melynek keretében 2001. október 19. és 2002. március 22. között heti rendszerességgel egyestés kiállításokat rendeztek elsősorban Sugár János Bródy Sándor utcai műtermében. […] A válogatás spontán, személyes kapcsolatokon, alkalmakon alapult.
A kiállítóhely kis méretéből adódóan változatos helyzetek alakultak ki, az esemény informális jellege szabaddá tette az eszmecserét, és a kiállítások estéi egy praktikus, kurátor-művész találkahellyé váltak. A sorozat a kortárs hazai kultúrát támogató és befogadását segítő infrastruktúra hiányára rámutatva »provokatív, közegépítő akcióként« értelmezhető.”
In: Katarina Sević, Rita Kálmán (szerk.): Nem kacsák vagyunk egy tavon, hanem hajók a tengeren. Független művészeti helyek Budapesten, 1989-2009, Impex, 2010