A Capában Winkler Nóra beszélget Móricz-Sabján Simonnal

A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ beszélgetéssorozatának keretében a mai középnemzedékhez tartozó magyar fotósok munkásságáról, életviteléről, ars poeticájáról tudhatunk meg tényeket és titkokat. Olyan sikeres alkotókat kérdezünk, akik számos kiállítást, hazai és külföldi elismerést, bizonyos esetekben oktatói gyakorlatot tudhatnak magukénak. A gyerekkortól indulunk, beszélünk a kezdeti motivációkról, nagy témákról, szakmai dilemmákról, kedvencekről, kudarcokról, sikerekről, végül pedig a fókusz a jelenlegi tevékenységre és a jövőbeli tervekre irányul. A szavakat képek kísérik és fordítva.

Fókusz és Távolság: Móricz-Sabján Simon fotográfus – Beszélgetés képekkel

Időpont: 2018. február 13., kedd, 17.30 óra
Helyszín: Capa Központ, Stúdió
Az eseményen való részvétel ingyenes.
Vendég: Móricz-Sabján Simon fotográfus
Beszélgetőtárs: Winkler Nóra
 


forrás: capacenter.hu


Móricz-Sabján Simon fotóriporter, dokumentarista fotográfus 1980-ban született Kiskunhalason. 2018-ban a 36. Magyar Sajtófotó Pályázaton Borsosék című sorozatával elnyerte a MÚOSZ Nagydíjat.

„Érettségi után a Filmművészeti Főiskola operatőr szakára szerettem volna jelentkezni, de mivel ez a szak három évente indult csak, és ebből még két évem volt hátra akkor a jelentkezésig, beiratkoztam a Práter utcai Fényképész Szakiskola kétéves képzésére. A fotózást ekkor már szerettem, s érdekelt is, miután gyermekkoromban többször vettem részt diákújságíró táborban unokatestvéreimmel, ahol a fényképezést választottam a különböző opciók közül. A Práter utcai időszak alatt tulajdonképpen már eldőlt, hogy a fotográfia és én egymásra találtunk, így két év után már nem a Filmművészetire, hanem a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémiájának fotóriporteri szakára jelentkeztem és tudatosan készültem a fotóriporteri munkára, mivel a fő motivációm a fotografálásban az ember és környezetének megjelenítése volt, később pedig a véleménynyilvánítás, hogy a szűkebb és tágabb környezetemről alkotott álláspontot képekkel tudjam visszaadni. Az iskolák alatt két gyakorlati helyem volt, amelyeknél rengeteget tanultam, először Grnák Lászlótól a Vasárnapi Blikknél, majd Habik Csabánál, az akkor az ország egyik legjobb fotórovatával rendelkező Magyar Hírlapnál. Első munkahelyem a ma már keveseknek rémlő Budapesti Nap volt, első mentorom, Grnák László invitálása után, majd amikor 2003-ban Gárdi Balázs elköszönt a Népszabadságtól, felhívtam Rédei Ferenc fotórovatvezetőt, aki ikonikus alakja a magyar fotóriporteri társadalomnak, és hosszas válogatás után, engem választva az újsághoz hívott. A lap bezárásáig a lap fotóriportere voltam, és mai énem nagyban köszönhető az ottani műhelynek, Rédei Ferencnek és Fejér Gábor képszerkesztőnek. Napilapos munkám mellett mindig rengeteg időt szántam a személyes anyagaim elkészítésére, elsősorban az emberre és környezetére koncentrálva. Az utóbbi években kizárólag a hosszútávú projektek érdekelnek, egy-egy témán évekig dolgozom.”

Móricz-Sabján Simon: Borsosék

A nyolc fős Borsos család a Csongrád megyei Csanytelek településen él, nehézségeik, életük pedig tökéletes tükörképe Kelet-Magyarország problémáinak. A család fő bevételi forrása a gyermekek után járó állami támogatás, amely jelenleg 120 ezer forint havonta. Helyzetük a szegénységi küszöb alatt nem egyedülálló, Magyarországon a lakosság egyharmada él jelenleg a létminimum alatt és több mint 12 százaléka él mélyszegénységben. Mária és József nem csak a hat gyermek nevelésével küzd meg a hétköznapokban, de a térségre jellemző munkanélküliséggel is. Mindketten idénymunkákkal próbálják a havi jövedelmet kiegészíteni, amely viszont épp oly rendszertelen, mint amennyire kevés bevételt jelent. Bár a gyerekek és szüleik kénytelenek együtt élni a szegénység okozta korlátokkal, a kötelék, amely összeköti őket, sokkal erősebb a mindennapi gondoknál.