A „Holland Michelangelo” Haarlemben

Németh István

A jeles késő manierista festő, Cornelis Cornelisz. van Haarlem (1562–1638) nyilván igen hízelgőnek találta volna, ha már életében holland Michelangelónak titulálják. Erre a megtiszteltetésre azonban pár száz évet várnia kellett, lényegében egészen mostanáig, amikor műveiből ilyen hangzatos címen rendeznek egy 2012 szeptemberében nyíló monografikus kiállítást a haarlemi Frans Hals Museumban. Bár a művész maga is a város szülötte volt, a kiállítás kurátorai talán azért nem „A haarlemi Michelangelo” címet választották, mivel ilyen néven rendszerint egy másik haarlemi festőt, Maarten van Heemskercket szokták emlegetni.

Cornelis Cornelisz. van Haarlem: A haarlemi lövészegylet bankettje, 1583 | Frans Hals Museum, Haarlem (restaurálás alatt)
 

Cornelis Cornelisz. kétségtelenül sikeres mesternek számított saját korában, akit pályatársa, Karel van Mander is hosszasan méltatott 1604-ben megjelent életrajz-gyűjteményében. Érdemes itt megjegyezni, hogy a Franciaországból hazatérő festő, az 1580-as évek második felében, Karel van Manderrel és a szintén Haarlemben letelepedő híres grafikussal, Hendrick Goltziusszal együtt egy rajzakadémiát is működtetett. Amennyire tudni lehet, Cornelis van Haarlem sosem járt Itáliában, így az antik szobrászat emlékeivel, s Michelangelo műveivel is csupán gipszmásolatok, illetve metszetek közvetítésével vagy éppen Van Heemskerck – idővel az ő birtokába jutott – Rómában készített vázlatrajzai révén ismerkedhetett meg. A művész elsősorban ruhátlan alakokkal benépesített, manierista modorban festett kompozícióival szerzett nevet magának, mégis egyes művei már a holland aranykor realizmusát vetítik előre.

Cornelis Cornelisz. van Haarlem: Betlehemi gyermekgyilkosság, 1591 | Frans Hals Museum, Haarlem

Bár a haarlemi Frans Hals Museum által rendezett monografikus kiállításra a londoni National Gallery, a New York-i Metropolitan Museum of Art, s más külföldi múzeumok is kölcsönöznek jelentős darabokat, a tárlat fő attrakciói nagy valószínűség szerint azok a múzeum saját gyűjteményében őrzött, s kétségkívül Cornelis Cornelisz. van Haarlem legsikerültebb alkotásai közé tartozó alkotások lesznek, melyekről már Karel van Mander is megemlékezett Het Schilder-Boeck című, említett művében. Külön figyelmet érdemel ezek közül az a helyi lövészegylet tagjait megörökítő, 1583-ban készült csoportkép, mely Frans Hals néhány évtizeddel később festett, azonos témájú művei számára is inspirációs forrásul szolgálhatott. Van Mander joggal állapította meg a festménnyel kapcsolatban, hogy „a kép elrendezése nagyon természetes, minden személy egyéni mozdulattal van ábrázolva, ahogy hivatásukhoz és hajlamukhoz illik. A kereskedők egymás markába csapnak, az ivócimborák kancsót vagy poharakat fognak, és így tovább, mindenki a maga szokása szerint. Ezenfölül ez a mű a maga egészében is kitűnő: az életszerű fejek tökéletesek, sima könnyedséggel vanak kidolgozva, a ruhák, kezek és más részletek ugyancsak kitűnőek, tehát ez a darab, a többivel együtt, méltán lesz maradandó.”

Cornelis Cornelisz. van Haarlem: Péleusz és Thetisz lakodalma, 1592–93 | Frans Hals Museum, Haarlem

 
A festő korabeli népszerűségét jelzi, hogy 1590 táján négy nagyméretű festményt is rendeltek tőle a nem sokkal korábban elkészült haarlemi Prinsenhof számára. A sorozat első darabja az Albrecht Dürer metszetének hatásáról árulkodó Bűnbeesés, melynek előterében, Ádám és Éva alakja körül számos állatalakot, köztük egy macskát ölelő majmot is felfedezhetünk. Adott esetben ezek a motívumok nem csupán a paradicsomi környezet felidézését szolgálják, hanem az első emberpár érzékiségére, balga viselkedésére vagy éppen az Ádámot bűnre csábító Éva csalafintaságára utalnak. Az ugyanehhez a sorozathoz tartozó, több mint négy méter széles mitológiai jelenet, a Péleusz és Thetisz lakodalma már méreteinél fogva is lenyűgözi a nézőt, s vitathatatlanul Cornelis van Haarlem főműveinek egyike. A jelenet hátterében balra Erisz istennő tűnik fel, jobboldalt pedig már a történet folytatása, Párisz ítélete látható, amint a trójai királyfi éppen átadja Aphroditének a legszebbnek járó aranyalmát. Tudjuk, hogy Párisz helytelen döntése újabb viszályt keltett, s végső soron hazája pusztulásához vezetett. Sejthető, hogy Haarlem város vezetőinek nem véletlenül esett a választása erre a témára. A jól ismert mitológiai történeten keresztül esett a választása erre a témára. A jól ismert mitológiai történeten keresztül valószínűleg arra a vallási és politikai viszálykodásra akartak utalni, mely már é́vtizedek óta megosztotta az országot, s végül a németalföldi szabadságharcba torkollt. A jelenet előterét betöltő, gondtalanul mulatozó aktfigurák csoportja mindenesetre még tökéletes harmóniát sugároz.

Cornelis Cornelisz. van Haarlem: Szerzetes és begina, 1591 | Frans Hals Museum, Haarlem
 
Már sokkal felkavaróbb, bizarrabb lát- ványt nyújt a Cornelis van Haarlem által a Prinsenhof számára festett harmadik kép – a festő talán legismertebb, legtöbbet reprodukált alkotása –, a Betlehemi gyermekgyilkosság. Ez a jellegzetesen manierista kép – akárcsak a nem sokkal korábban készült, s jelenleg az amszterdami Rijksmuseumban található változata – jól érzékelteti, hogy a legkülönfélébb, olykor meglehetősen nyakatekert pózokba beállított férfi- és női aktok bravúros ábrázolása esetenként minden másnál fontosabb lehetett a művész számára. A kép mindenesetre jól tükrözi Heródes pribékjeinek brutális kegyetlenségét, mely a spanyol seregek vérengzéseire emlékeztethette a kortársakat. II. Fülöpöt egyébként gyakran hasonlították akkoriban Németalföldön a gyermekeket legyilkoltató Heródeshez.
 
Zavarba ejtően pikáns jelenet tárul a szemünk elé az említett sorozat negyedik darabján. A Szerzetes és begina címen ismert festményen egy ájtatos képű egyházfit láthatunk, aki a mellette ülő fiatal nő félig fedetlen keblét tapogatja. Az előtérben egy terített asztal, rajta egy pohár bor s egy tál gyümölcs. Bár a képet rendszerint az álszent szerzetesek és apácák erkölcstelenségét kifigurázó szatíraként szokták értelmezni – s mindez illeszkedne is a sorozat koncepciójába –, egyes vélemények szerint a jelenet valójában egy lényegesen emelkedettebb témát örökít meg: a „Haarlemi csoda”-ként emlegetett legendás történet szerint egyszer egy apácát titkolt terhességgel vádoltak, amikor azonban vizsgálat alá vetették, melleiből nem tej, hanem bor folyt ki, mely fényesen bizonyította ártatlanságát...
 
‘De Hollandse Michelangelo’, Cornelis van Haarlem (1562–1638)
Frans Hals Museum, Haarlem
2012 szeptemberétől

 
A „Holland Michelangelótól” három mű is található a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményében. Az 1597-ben készült Jupiter megbünteti Larát még egyértelműen a manierizmus stílusjegyeit viseli magán, míg az 1614-ből származó nagyméretű Bacchanália már arról tanúskodik, hogy Cornelis van Haarlem modora idővel letisztultabbá vált, s az 1600-as évek elejétől festészetében mindinkább felerősödtek a klasszicizáló tendenciák. Ha mindezek után egy pillantást vetünk az 1628-as Párisz ítéletére – mely Kilényi Hugó gyűjteményéből, Ernst Lajos révén került 1917-ben a múzeum birtokába –, igazat kell adnunk a festő kortársának, Constantijn Huygensnek, aki 1630 táján papírra vetett önéletírásában korántsem hízelgő hangon nyilatkozott Cornelis van Haarlem kései alkotásairól. Az invenciózusnak legjobb indulattal sem nevezhető budapesti festmény kompozíciója nagy vonalakban (tükörképesen) Marcantonio Raimondi híres metszetét követi, a tájképi háttér és egyes staffázsalakok elhagyása miatt azonban a jelenet túlságosan is frízszerűvé, mondhatni unalmassá vált. Az egyes szereplők beállításában is megfigyelhetünk némi eltérést a metszethez képest: az aranyalmáért versengő három „szépséges” istennő alakját, illetve testfelépítését szemügyre véve joggal merül fel a gyanú, hogy ezek valójában nem női, hanem (legalábbis részben) férfimodell után készültek. Ezt a feltételezést látszik alátámasztani, hogy a budapesti kép bal oldalán feltűnő Minerva mozdulata (mely leginkább eltér Raimondi említett metszetétől) szembetűnő egyezéseket mutat Cornelis van Haarlem egy 1597 tájára datált, s jelenleg a darmstadti Hessisches Landesmuseumban őrzött vöröskréta rajzával, mely egyértelműen egy férfiaktot ábrázol.
 
Akinek lehetősége nyílik megnézni a Frans Hals Museum monografikus Cornelis van Haarlem kiállítását, s már úgyis ott jár a városban, az a „Holland Michelangelo” művei mellett akár az igazi Michelangelo alkotásaiban is gyönyörködhet. A haarlemi Teylers Museumban ugyanis több tucatot őriznek az itáliai nagymester eredeti rajzai közül.


Cornelis Cornelisz. van Haarlem: Párisz ítélete, 1628 (részlet) | Szépművészeti Múzeum, Budapest