A művészeti szcéna vezető alakjai október 5-én este New Yorkban gyűltek össze, hogy megünnepeljék az Adobe új virtuális múzeumát. A kezdeményezés igazi kuriózum, mivel a létesítmény megfelel az építészeti követelményeknek, azaz valójában is megépíthető, ám a múzeum kizárólag online létezik. Az Adobe Múzeumot Filippo Innocenti építész és Piero Frescobaldi digitális producer álmodta meg. Az Artinfo jelenti.

Tony Oursler Völgy című digitális munkája (forrás: http://www.adobemuseum.com)

A múzeumnak nincs fizikailag is körbejárható galériája, ezért az intézmény első kiállításának megnyitójára, Tony Oursler Völgy (Valley) című munkájának bemutatójára számítógépeken került sor. A kiállítás kurátorának, Tom Eccles bevezetője után, Oursler egy rövid performanszot prezentált, melyben egy bábfejjel folytatott beszélgetést, oly módon, hogy a bábu előre felvett válaszokkal „felelgetett” a művésznek.

Oursler online installációja egy neonfilccel „felfirkantott” digitális térképpel indul, amely a nézőt különböző interaktív oldalakra irányítja. A képernyőt beborító skiccekre kattintva kísérteties, beszélő buborékarcok – a művész feje – bukkannak elő, és akár egy óra mutatóinak járását is irányítani tudjuk.

A vélemények megoszlottak a híres vendégek körében a szokatlan múzeumról.
Terry Riley, a MoMA építészeti osztályának korábbi vezetője szerint a digitális múzeumi élmény csak akkor fog működni, ha megmarad az a tradíció is, hogy hagyományos múzeumokba is járunk. „Ezen rituálé alkalmával, amikor az ember besétál a múzeumba, és kinn hagyja a mobilját, teljesen lenyugszik, és hagyja, hogy a szeme vezesse” – mondja Riley.
Andrew Bordwin webdesigner, azzal kapcsolatban fejezte ki aggodalmát, hogy a digitális múzeum a művészetet egy szórakoztató tényezővé degradálja, mivel nem használja ki maradéktalanul a web nyújtotta lehetőségeket, azaz egy időben csak egy ember számára biztosítja a hozzáférést az alkotáshoz, ahelyett hogy többen, egyszerre, együtt lehetnének részese a művészeti élménynek. A közösségi média korában a csoportos hozzáférés a web egyik alapvetése, ám itt az installáció megtekintése magányos tapasztalat, így nem több, mint egy teszt vagy egy játék.

Az Adobe Múzeum növényszerű épülete a digitális térben (forrás: http://www.adobemuseum.com)


Az Aziz+Cucher művészpáros is azon a véleményen van, hogy ez esetben a technológia öncélú alkalmazásáról van szó, ami tovább erősíti azt az elszomorító gyanújukat, miszerint az internet (a digitális múzeum) komoly veszélyt jelent a hagyományos múzeumokra, azáltal hogy újabb okot ad az otthonmaradásra és a YouTube-on való szörfölgetésre. Szerintük legnagyobb baj a digitális múzeummal mégis az, hogy megszünteti a fizikai kapcsolatot az alkotással. Cucher még azt is hozzáteszi, hogy szerinte nem kell izgulnia a Metropolitannek, mert a kétféle múzeum egymás mellett is problémamentesen létezhet, mivel az emberek el fognak menni a múzeumba, hogy élőben lássanak egy Vermeert.

A „kiállító” művész, Oursler is elismeri, hogy az Adobe még fejlesztés alatt áll, illetve a múzeum (Frescobaldi épülete) és a kiállítás még nem alkot egy egységet. „A kezdeményezés viszont már egyértelműen definiálta önmagát a kiállítótér és a digitális épület találkozásának csúcspontjaként, egyfajta virtuális-építészeti platformként, amelyet a látogató keresztül-kasul „bejárhat.” A kritikával, miszerint az online installáció kevésbé befogadható, megtekinthető, mint egy múzeumi kiállítás, Oursler nem ért egyet. „A befogadás mindig a néző fejében megy végbe, függetlenül attól, mi történik a galéria fizikai terében. Továbbá a megismerésre és az értelmezésre mint mentális folyamatokra a művész igen csekély befolyással bír.” Az Adobe múzeum pedig egy újfajta megismerési élményt nyújt. „A munkám szándékosan leredukált, hogy a néző ne igazán tudja behatárolni azt a teret, amivel dolgozom. Szeretem, amikor a befogadó felfedezi a pontatlanságokat vagy észreveszi, hogy a saját térképe jobb, mint az enyém. Igazából mindig a néző az, aki meghatározza a saját terét.”

Oursler digitális installációja mellett október 6-án, egy hagyományos kiállítása is nyílt a New York-i Lehmann Maupin galériában, Csúcs (Peak) címmel. Habár a két munka között nincs szoros összefüggés, a kiállítás azért reflektál az Adobe-féle kísérletre, mivel az ember és a gép kapcsolatának vizsgálata lehetővé tette a művész számára az egyének közötti erődinamikai összeköttetések felismerését.


Oursler szerint a digitális múzeum sorsa attól függ, hogy az egyéni felhasználók hogyan viszonyulnak hozzá – ahogy bármely másik online jelenség esetében is vannak, akik elfogadják és vannak, akik elutasítják. A kérdés az, kik vannak többségben. Ahogy mondja, „az ilyen webtechnológiával olyasmikre is képesek vagyunk, amikre a valós, fizikai létben sohasem. Úgy működik, mint egy szabad platform, ahol minden lehetséges és nincsenek következmények, ám a közeg itt más módon szab határokat.”



Szerző: A. Kovács Ágnes