A modell
A női akt a 19. század művészetében
A ruhátlan emberi test ábrázolása, mint az egyik legrégebbi és legmegigézőbb motívuma a képzőművészetnek, számtalan értelmezési lehetőséget kínál mind a művészek, mind a befogadók számára. A nagy európai városok múzeumai (Bologna, Köln, London, München) az elmúlt években több nagy kiállítást is szenteltek az aktművészet más-más szempontokat előtérbe helyező bemutatására, amelyek nagy közönségsikert arattak. A Magyar Nemzeti Galéria egy különösen érdekes aspektusát mutatja be ennek a témának, amikor a női aktot helyezi kiállítása középpontjába, hiszen hosszú ideig elsősorban a férfi test volt a művészi aktok tárgya.
RIPPL-RÓNAI JÓZSEF: Fésülködő nő
olaj, lemezpapír 83x104 cm
A női testet a 19. században fedezte fel az orvostudomány, a párizsi Természettudományi Múzeumból indult el a női testhez kapcsolódó 19. századi gondolatok egyik legfontosabbika is, amely Georges Cuvier-től származik. Cuvier az afrikai „Hottentotta" Venust az antik Venus-szobrok szépségének ellenpólusaként határozta meg, és ezt a görög szépségeszményt követte azután az európai képi hagyomány is. A 19. századi festő számára Ingres-nek a római akadémián festett Nagy fürdőzője vált követendő mintává, és a kép tette fontossá az elven aktmodell után festés újraértelmezését is. A női aktmodell állítása fontos helyet kapott a szintén e században elszaporodó európai képzőművészeti akadémiák oktatási rendszerében is, igaz, néha csak elvben, mert voltak korszakok, amikor erkölcsi megfontolások következtében tiltott volt a női test ábrázolása és ennek következtében női modellek állítása is.
ZICHY MIHÁLY: Bacchus megkoronázása
olaj, vászon 161x85 cm Magyar Nemzeti Galéria
A kiállításon látható mintegy 350 műalkotás nagy része a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában lévő anyagból származik. A szobrok, orvostörténeti kuriózumok, fotók és grafikák mellett megtekinthetők az itáliai, bécsi, müncheni és párizsi iskolázottsága mesterek „Nuda Veritas"-ai, a Lotz Károly alkotta és Budapest közintézményeit díszítő, női aktok kartonjai, Székely Bertalan „modernista" női aktábrázolásai, valamint Rippl-Rónai, Vaszary János és a Nyolcak többé-kevésbé ismert alkotásai is. Ami a kiállítást különösen érdekessé teszi, az a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumból kölcsönzött anyag, amelyet először láthat a közönség, és amely gondoskodik a témához szükséges tudományos háttér megismertetéséről.
Sztereo-dagerrotípiák
A kiállítást több mint négyszáz oldalas, színesen illusztrált katalógus kíséri, amelyben a hazai kutatók mellett neves külföldi szerzők is közreműködtek: Werner Hofmann, a bécsi 20. századi Múzeum és a Hamburgi Kunsthalle igazgatója, Sascha Renner, zürichi etnológus, valamint Linda Nochlin a New York-i Vassar College professzora. A kiállítás rendezője és a katalógus szerkesztője Imre Györgyi, az orvostörténeti rész kurátora Horányi Ildikó.