A Magyar Nemzeti Galéria Munkácsy-képeit 1984-ben kezdte vizsgálni egy kutatócsoport kifejezetten az anyaghasználatra koncentrálva. Ennek a csoportnak a vezetője volt Velledits és dr. Bakó Zsuzsa. A vizsgálódást egy idő után a veszélyeztetett művekre, vagyis Munkácsy 1870 és 1877 között készült festményeire szűkítették, de bevonták az akkori Magyar Ásványolaj és Földgáz Kísérleti Intézetből dr. Wittman Zsuzsát, aki a képekből kimetszett többrétegű festékminták analízisét végezte. (Körkérdésünket neki is feltettük, először hajlandónak is mutatkozott nyilatkozni, de később ő is visszalépett, miután beszélt Velledits-csel.) A képekről röntgenfelvételek is készültek a Magyar Tudományos Akadémia akkor még létező Radiológiai Intézetében, Lécz Ottó radiológus segítségével. Velledits az anyagvizsgálatok eredményéről egy táblázatot közöl, ami a komponensek becsült mennyiségét mutatja, ebben az szerepel, hogy egyedül a Siralomház barna aláfestésében volt aszfalt kimutatható. Ezt a meghökkentő eredményt Velledits a következőképpen magyarázza. Munkácsy, aki düsseldorfi tanulóévei végén épp a Siralomházzal aratta élete első nagy sikerét, és ezt a düsseldorfi akadémián nagy népszerűségnek örvendő aszfalttartalmú alapfestésből, a sötétbarnából kiragyogó színekkel érte el, ezután is ragaszkodott az aszfaltos aláfestéshez. Csakhogy a porosz–francia háború miatt felbolydult térségben valószínűleg nehéz lett ugyanazokhoz az anyagokhoz jutni. Velledits a más anyagú aláfestésből azt a következtetést vonja le, hogy Munkácsy következő képét, a Tépéscsinálókat már nem is Düsseldorfban, hanem Párizsban kezdte el, ahol viszont Velledits elképzelése szerint egy kereskedő a Munkácsy által csak bitümként emlegetett aszfaltos keverék helyett, talán mert éppen nem volt aszfaltja, egy méhviasztartalmú masszát adott el neki, így az ezt követő időszakban Munkácsy képeinek állagromlását nem a bitumen, hanem az ebben a masszában összekevert anyagok viselkedése okozza. Ez a rövid lényeg, de persze az egész tanulmányban nagyon sok érdekességet lehet olvasni a festési technikák töténetéről, a festők anyaghasználatának változásairól, a stílustörténeti vonatkozásokról, előképek tiszteletéről, az angol festmények repedezéséről (de vannak benne szórakoztató, anekdotikus részek is, például hogy egy német festő a készülő portré arcrészét kátrányfestékkel alapozta, hogy szebb arcszínt érjen el, emiatt azonban később a képet néha fejjel lefelé kellett felakasztani, hogy a melegben a vállra lecsúszó festékréteg, ami az arcot alkotta, visszacsússzon szépen a helyére). Minden erény ellenére azonban a két rész többszöri figyelmes elolvasása után is maradnak megválaszolatlan kérdések: az első rögtön az: hogyhogy a vizsgálócsoport másik vezetője, dr. Bakó Zsuzsa nem értesült arról, Munkácsy esetében nem érdemes bitumenről beszélni? És hogyhogy nem értesültek erről 1987 óta az általunk megkérdezett restaurátor szakértők sem? Aztán: tegyük fel, hogy a barna aláfestésben nincs aszfalt, de Velledits táblázata nem tér ki a többszöri átfestésekre, vagyis a festmény különböző rétegeit illetően nem közöl adatot. Mint ahogy nagyon ingatag elképzelésnek tűnik a felelőtlen francia festékkereskedő figurája is, egyrészt a szerző semmi erre vonatkozó forrást nem jelöl meg, másrészt Munkácsy talán többmázsányi ilyen keveréket vett egyszerre, hogy aztán hét évig kelljen elhasználnia? Miközben dr. Bakó Zsuzsanna szerint „a Milton című mű esetében még 1876-ban is használta Munkácsy a bitument, pedig akkor már rég tudta, hogy az anyag mit okoz”.

 

Már a nálunk közölt válaszokat bevezető szövegben is azt írtuk: "következzenek a szakemberek nem mindenben egybecsengő válaszai", és Velledits Műértő-beli cikke után is csak az vált világosabbá, vannak még megválaszolatlan kérdések a Munkácsy-képek állagromlásának ügyében. Számomra például ezek: ki mit nevez bitumennek és aszfaltnak? Milyen értelemben használta Munkácsy a „bitüm” szót? És Velledits Lajos szerint mi okozza Munkácsy késői művein, de mondjuk az Ecce Homón a krokodilbőrszerű elváltozásokat? Mert a mi körkérdésünkre dr. Szentkirályi Miklós által adott válasz szerint egyértelműen a túlzott bitumenhasználat.