A párizsi nő

Szikra Renáta

A festőnők karrierje mindig izgalmas téma, különösen, ha egy elegáns párizsi hölgyről van szó, aki a francia történelem legizgalmasabb és legviharosabb időszakában ért karrierje csúcsára, mint Marie Antoinette udvari portréfestője.

Élisabeth Louise Vigée Le Brun: Marie-Antoinette (a botrányt keltő, robe en gaulle öltözetben), 1783, olaj, vászon, 89,8 × 72 cm, Kronberg, Hessische Hausstiftung


Élisabeth Louise Vigée (Le Brun) a 18. század derekán, 1755-ben született a fővárosban, tehetős polgárok gyermekeként. A híres parókakészítő és fodrász anya, portréfestő apa és az élénk társadalmi élet, mely a felsőbb osztályok szolgálatával járt, kedvező körülményeket jelentett Élisabeth tehetségének kibontakoztatásához. Apját ugyan korán elvesztette, de a családi kapcsolatok és rajztehetsége révén felvételt nyert Párizs egyik legrégibb festőcéhe, az Académie de Saint-Luc tagjai közé. Azt sem lehet a szemére vetni, hogy korán fejest ugrott volna egy meggondolatlan házasságba, mivel 21 évesen, 1776-ban kora egyik legügyesebb és legnevesebb műkereskedőjéhez, Jean-Baptiste-Pierre Le Brunhöz (1748– 1813) ment feleségül.

Élisabeth Louise Vigée Le Brun: Önarckép (A művész, amint Marie- Antoinette királynő egyik portréját festi), 1790, olaj, vászon, 100 × 81 cm, Firenze, Galleria degli Uffizi, Corridoio Vasariano


Ez nemcsak biztos anyagi hátteret jelentett (bár akkortájt már saját keresetéből is boldogult volna), hanem olyan közeget, ahol nap mint nap a legkiválóbb kortárs francia és flamand festők munkáit tanulmányozhatta. (Nagy rajongója volt többek között Van Dyck elegáns portréfestészetének.) Ez némiképp kárpótolta azért a kudarcért, hogy házassága miatt elutasította a Királyi Művészeti Akadémia, mivel a tagfelvétel szabályzata a műkereskedelemmel való mindenféle kapcsolatot kizárt. Kezdetben a felső polgári réteg és az arisztokrata hölgyek adták kézről kézre, így jutott el tetszetős arcképeinek híre a királyi udvarba is, ahol 1778-ban festette első portréját az éppen vele egyidős Marie Antoinette-ről. Az első, nagy sikert arató festményt számos további követte, melyeken hol hivatalos királyi portré formájában, teljes pompájában, gyermekeitől körülvéve örökítette meg a francia uralkodó feleségét, hol intimebb hangulatú, bájos képeken. 1783-ban például több festményen rózsával a kezében ábrázolta a királynét, melyek közül az egyik komoly felzúdulást keltett. Kritikusai libertinusnak bélyegezték a festőnőt, mivel a birodalom első asszonyát az annak idején nagyon divatos, ám kissé ledérnek számító ruhadarabban ábrázolta (robe en gaulle), ami mai szemmel nézve még estélyi ruhának is túlzás lenne, ha kissé áttetsző is. Mindez azonban nem tett kárt hírnevében, sőt vetélkedtek kegyeiért; az ominózus kép készültekor maga XVI. Lajos járt közbe az érdekében az Akadémián.

Élisabeth Louise Vigée Le Brun: Anyai gyengédség (A művész és leánya), 1786, olaj, fatábla (tölgy), 105 × 84 cm, Párizs, Louvre, Mme Tripier le Franc, nagynénje, Mme Vigée le Brun kívánságára 1843-ban ajándékozta a múzeumnak


Felvételét óriási sikerként könyvelhette el, hiszen az Akadémiára egyébként is nagyon kevés nőt vettek fel, nem kis részben azért, mert nők nem vehettek részt az aktstúdiumokon, így aligha gyakorolhatták magukat a korszakban különösen nagyra becsült mitológiai és történelmi témájú festmények műfajában. Vigée Le Brunt józan esze és belátása is afelé terelte, hogy a portréfestészetben és a zsánertémákban fejlessze képességeit. Kiváló színérzéke lévén meglepő színtársításokkal dolgozott, az anyagok és a bőr érzéki megfestése, a finom árnyékok és a lágy fény elevenné tette hízelgő (vagy inkább kegyes) arcképeit. A kreatív, mindig a legfrissebb divat szerinti ruhaválasztás és az általa kitalált új pózok és gesztusok egyedi ízt vittek a formális portrék műfajába. Nemcsak nőket festett, kiváló realista portrét készített például kollégájáról, Hubert Robert-ről. Ezen a képén a rokokó modorosságának már nyoma sincs. A díszes külsőségek elhagyása, a modell természetes tartása, kényelmes ruhája még a neoklasszicizmus hűvös eleganciáját is felülírja. A palettával és ecsettel a kezében párkányra támaszkodó festő arcképe őszinte, nagyon emberi. A bensőséges Robert-portré mellett néhány önarcképét nézve válik világossá, hogy Vigée Le Brun valóban a felvilágosodás gyermeke volt, aki (önreflexióként és kordokumentumként is izgalmas) naplót vezetett, Rousseau- t olvasott, rajongott a természetért és az egyszerűségért, amit életének bizonyos időszakaiban nem lehetett könnyű összeegyeztetni hivatásával. Az anyaságot és az anyai érzelmeket azonban sikerült: 1780-ban született meg lánya, Jeanne-Julie- Louise, akivel szeretetteli, bensőséges kapcsolatban állt később is, még ha a kettejükről festett Anyai gyengédség címen ismert portré talán túlságosan is érzelmes. (Tagadhatatlanul Jean-Baptiste Greuze negédes kislányportréinak hatása érződik rajta, ami azért sem meglepő, mert a festőnőt ifjúkorában tanította is az akkor igen népszerű portretista.)

Élisabeth Louise Vigée Le Brun: Hubert Robert, 1788, olaj, fatábla (tölgy), 105 × 84 cm, Párizs, Louvre, Mme Tripier le Franc, nagynénje, Mme Vigée le Brun kérésére 1843-ban ajándékozta a múzeumnak


Vigée Le Brun élete azonban nem mindig folyt csendes mederben. A Bastille ostroma után, 1789-ben érthető okokból ő is elhagyta az országot. Kényszerű emigrációja alatt bejárta Európát, megfordult Olaszországban, Ausztriában, Poroszországban, Svájcban és Oroszországban is. Híre messze megelőzte, Nápolyban például megfestette Lady Hamiltont szibillaként, és tekintélyes portrégyűjteményt lehetne összeállítani akár csak a szentpétervári arisztokrácia hölgykoszorújáról készített műveiből is. Később mindent megtett, hogy visszaszerezze állampolgárságát, amitől még a forradalom idején fosztották meg. Pár éves angliai kitérő után 1805-ben telepedett vissza végleg Franciaországba és 1842-ig, haláláig Párizsban élt.
Élisabeth Vigée Le Brun első retrospektív kiállítását a Grand Palais rendezi, ahol a világ vezető múzeumaiból kölcsönzött 150 festményen keresztül alkothatunk képet egy kivételes személyiség és festői tehetség életművéről.

Élisabeth Louise Vigée Le Brun, Grand Palais, Párizs, 2016. január 11-ig;
Élisabeth Louise Vigée Le Brun – Festőnő a forradalmi Franciaországban, Metropolitan Museum of Art, New York, 2016. február 15 – május 15-ig.