A táj csöndje
Luang Prabang (Fordította: Oltai Kata)
Minden reggel, mielőtt a Nap felkel, buddhista imaénekek hangzanak fel és Luang Prabang templomai hatalmas dobok és cintányérok hangjától visszhangzanak. Nem sokkal ezután beindul az élet, szerzetesek százai járkálnak az utcákon, éppoly nyugodtan és békésen, ahogy a Mekong és a Nam Kan, e félszigethez hasonlító városkát körülölelő két hatalmas folyó vize folyik. Laosz, a „millió elefánt országának" régi fővárosa a 14. században épült. Ma azon helyek egyike ahol az internet-kávézók előtt mezítlábas szerzetesek vonulnak el és a hegyi falvakból idevándorló asszonyok tradicionális textíliáikat kínálják a turistáknak. A világ egyik utolsó kommunista államának politikai célkitűzéseivel a globalizáció valamennyi hasznos - és kevésbé hasznos - hatása termékeny szimbiózisba lépett. France Morin a québec-i származású művészettörténész-kurátor ezt a helyet választotta, hogy több évre berendezkedjen és a The Quiet in the Land című projekt harmadik szakaszát megvalósítsa.
Fotó: Aude Francois
Morin, aki elsősorban kortárs művészettel foglalkozik, húsz évig élt New York-ban és többek közt a neves nemzetközi kortárs művészettel foglalkozó lap, a Parachute szerkesztőjeként dolgozott. 1995-ben döntött úgy, hogy eltávolodik ettől a közegtől, és elkezdett a The Quiet in the Land sorozat szervezésével foglalkozni. A program olyan workshop-munka, mely a művészetet újra szervesen az élet hagyományos keretei közé akarja terelni. Művész (individuum) és közösség együtthatása áll a projekt középpontjában: azt vizsgálja, hogyan módosítja egy tradicionális közösségi létforma - ahol a művészet még az életet szolgálja - a kortárs - nyugati - alkotók f elfogásmódját. Másodlagosan persze az egyes művészek is, egyfajta nemzetközi közösséget alkotva, hatnak egymásra, ami szintén célkitűzés. A különféle szférák átlépésének érdekében Morin művészettörténészeket és művészeti intézmények oktatóit is bevonta a programba.
1996-ban szervezte az első projektet, Everyday life, Contemporary Art, and the Shakers címmel az amerikai Sabbathday Lake-ben. A séker közösségi élet azért inspirálta, mert ők több mint kétszáz éve töretlenül olyan társadalmi és kulturális paradigmában élnek, amely hisz az élet hétköznapi rituáléinak spiritualitásában.
Fotó: Jihane Soua
Erre a világ számos országából hívott kortárs alkotókat - Janine Antoni, Chen Zen, Domenico de Clario, Adam Fuss, Mona Hatoum, Sam Samore, Jana Sterbak, Kazumi Tanaka, Wolfgang Tillmans és Nari Ward vettek részt. A sorozat második állomása 1997-ben Salvadorban került megrendezésre Everyday Life, Contemporary Art, and Projeto Axé. A Projeto Axé gyermekek és fiatalkorúak védelmére létrehozott intézmény, - az axé szó, melynek jelentését nehéz visszaadni, a Brazília északkeleti, általában feketék lakta vidékén elterjedt vallásnak, a candomblé-nak lényegét érinti. Általános energiát jelöl, melyet minden dolog mélyén megtalálunk; általa alakul ki az Élet és halad előre a világ. A hangsúly itt is egy alternatív közösségi létbe-helyezkedésen és az alkotómunkán volt - olyan művészek részvételével, mint Chen Zen, Willy Clark, Cai Guo-Quiang, Leonardo Drew, Alberto Pita, Kara Walker vagy Doris Salcedo.
Az Art, Spirituality, and Everyday Life, — a projekt harmadik, jelenleg aktív szakasza. Számos kortárs művész - köztük Marina Abramovic, Janine Antoni, Hans Georg Berger, Carol Cassidy, Cai Guo-Qiang és Ann Hamilton, valamint közel harminc kutató és oktató él és dolgozik jelenleg együtt. A projektet ösztöndíjakból, adományokból, illetve a művészek által felajánlott, limitált példányszámú albumok eladásából finanszírozzák. Így tartható fenn a művészeti infrastruktúra valamennyi elemétől őrzött termékeny függetlenség.
A már két éve tartó harmadik szakasz végére elkészül majd egy kiadvány is. Az újfajta műhely-munkában a hétköznapi élet minden kulturális, spirituális, társadalmi és politikai szempontja feltárul és kapcsolatba lép egymással. A művészek és meghívottak a Mekong folyó partján található műteremházban találkoznak egymással. Nemcsak alkotómunka zajlik, hanem vita is, olyan társadalmi és kulturális jelenségekről, mint művészet, kézművesség, kulturális örökség, hagyomány, politika és vallás. Eltökélt céljuk, hogy e mára eltávolodni látszó kategóriákat újra párbeszédbe állítsák. A művészet, mint kreatív tevékenység segítségével globalizációs hatásokra - szegénység, otthontalanság, hagyományvesztés - keresnek pozitív kiutat. Emellett foglalkoznak a helyi tradíciók megőrzésével és segítik fejlődésüket, hiszen egy közösség kulturális identitása ezek révén élhet tovább.
Fotó: Jennifer Taieb
Nyilván sokan gondolják úgy, hogy ez csak egy egzotikus szeminárium. Aztán az is bizonyára sokakban felmerül, hogy a világ egyik legszegényebb országának számító Laoszban, ahol olyan súlyos problémákkal küszködnek, mint a magas gyermekhalálozási arány, ahol nehéz ivóvízhez, áramhoz jutni, magas az analfabéták száma, vajon nem akad-e sürgetőbb tennivaló, mint kortárs alkotókat odavinni...
A The Quiet in the Land tulajdonképpen olyan laboratórium, ahol a kísérleteket autentikus közegben végzik, vállalva ennek minden rizikóját. A morális megfontolás azonban nem keveredik humanitárius vagy tanító akciókkal. A hangsúly a kreatív munka és az azt követő reflexió együttesén van.
A programsorozat azon ritka projektek közé tartozik, melyek a művészet értelmére, helyiértékére és funkciójára kérdeznek rá. Olyan problémákra, melyek nemcsak a mi kultúránkban váltak sürgetővé, de más társadalmak és kultúrák viszonylatában is elgondolkodtatóak. Abból a szempontból pedig még ritkább, hogy határozottan távol tartja magát a művészeti élet kanonizált helyszíneitől, továbbá a művészeti infrastruktúra szereplőitől - galériák, vásárok, biennálék, múzeumok, kurátorok, kritikusok és gyűjtők - is érintetlen.