Tapies előrször kamasz korában került kapcsolatba a kortárs képzőművészettel, mikor a D’Ací i D’Allà magazinban jelentek meg publikációi. Később mégis a jogi pályán indult útnak, ám 1946-ban végleg úgy döntött, visszakanyarodik a művészetek felé. Csatlakozott a Dau al Set folyóirat köréhez és autodidakta festőként kezdett tevékenykedni. A barcelónai Saló d’Octurbéban állították ki először műveit, 1948-ban, Marx Ernst, Paul Klee, Joan Miró voltak rá hatással. Egyéni stílusát az anyagok szabad használata jellemezte – föld és kövek, minden, ami a szilárdság megtestesítője. 1953-tól New Yorkban is jelen vannak művei, írásait pedig 1966 tájékán kezdték először kötetbe rendezni. Tervezett díszletet Jacues Dupin L’Eboulement című darabjához és többször képviselte országát a kasseli Decomentán, vagy a Velencei Biennálen.
88 évet élt.