Artchívum

Művészettörténeti kutatás és műgyűjtés a 21. század jegyében

Ébli Gábor

Az Artchívum Adatbázis a hazai művészettörténeti kutatás legnagyobb újdonsága a rendszerváltás óta. A munkálatok hamarosan a több száz négyzetméteres belvárosi helyszínen is megkezdődnek, ahol majd az új szemléletű kutatás folyik. Az ötlet magja: valamennyi magyar vizuális (képző-, ipar-, fotó-, építő-, nép-, sőt tánc-) művészetről fellelhető minden információ összegyűjtése egységes rendszerben és számítógépesen lekérdezhető formában.
 

PERLROTT-CSABA VILMOS: Nők szabadban 1910 körül - olaj, vászon 89x79 cm

Az ehhez szükséges alapadatok — nevek, intézmények, dátumok, helyszínek, kategóriák — összegyűjtése az elmúlt néhány évben történt meg. Eközben, fejlesztéssel és teszteléssel összekötve, elkészült a számítástechnikai rendszer első modulja is, amely az adatokat nyilvántartja és széles skálán kereshetővé teszi. A kutatási szempontok a tág kereséstől a pontosan meghatározott kérdésig kombinálhatók.

Az adatbázis elsőszámú követelménye a lehetőségek szerinti teljeskörűség. Lexikális adatok variációinak millióit töltötték fel számítógépre. Az adatokat a rendszer a program több ezer szempontja segítségével helyezi el értelmi mezőkbe. A keresés verzióinak száma gyakorlatilag végtelen. Az adatok feltöltését évek óta egy csapat végzi, míg az értelmező, szakmai munka nyolc fiatal művészettörténész feladata.

Százhúszezer személy, háromszáznyolcvanezer névvariációval, és tizenháromezer intézmény került feldolgozásra. Az adatbázisban feldolgozott dokumentumok száma eléri a tizenháromezret. Ez óriási szám, hiszen az adatgazdag könyvek feldolgozása egyenként hónapokig tart. Ma már egyre gyakrabban fordul elő, hogy a vállalkozásról tudomást szerző kutatók az ország egyéb jeles képzőművészeti adattáraiban fel nem lelhető adatoknak bukkannak nyomára az adatbázisban. Bár a kutatóközpont még nem nyilvános, a megkereséseket örömmel veszik, hiszen minden kérés egyfajta próba, hogy mire is jó a még fejlesztés alatt álló rendszer. Az együttműködési egyeztetés a Művészettörténeti Intézet és más közgyűjtemények adattárával már folyamatban van.

VAJDA JÚLIA: Kettős portré - olaj, karton 48x30 cm

Az adatbázis köré az elmúlt évek során könyv- és levéltár épült. Mára a rendelkezésre álló, elsősorban magyar vonatkozású művészeti dokumentumok száma meghaladja a százezer tételt. Köztük soka ritkaságszámba menő katalógus. A mindenféle információhordozón megtalálható anyag a kiállítási meghívóktól a könyvekig a terjed. Az adatbázis híre oly sebesen terjed, hogy az intézmények és a magánszemélyek maguktól keresik fel és ajánlják fel a dokumentumaikat, hiszen tudják, ezek belátható időn belül feldolgozásra kerülnek, és nyilvánosan használhatók lesznek. Egy friss példát említve: nemrégiben Kassák Lajos levelezéséből kerültek ide eredeti részletek. A múlt magyar művészeti dokumentumanyagának bevitele és feldolgozása után az adatbázis karbantartója már csak a jelen, illetve a múltból felbukkanó információkat kell beépíteni az anyagba.

Az adatbázis műtárgyakra is kiterjed. A feldolgozás második szakaszában nagyteljesítményű szkennerekkel kiváló minőségű reprodukciók készülnek. Ezek online megtekinthetősége egyrészt gyorsabbá teszi majd a kutatást és sok szempontú keresést tesz lehetővé, másrészt állagvédelmi szempontból is irigylésre méltó, hiszen a hagyományos könyv- és adattárakban már csak félve adják ki egy száz évvel ezelőtti katalógus töredező papírlapjait. Az adatbázis ugyanakkor nem műtárgyhalmaz, hanem szélesebb társadalmi, nem csupán esztétikai kontextust felölelő művészeti anyag. A cél a minél teljesebb körű kutathatóság és a művészet új összefüggésrendszerben való láttatása. Gondozói remélik, hogy az adatbázisfelgyorsítja az eddig is folyó, hagyományos szemléletű kutatásokat, módszertani újításként pedig a művészettörténészek új generációi számára képzési lehetőségül szolgál.

RÉTH ALFRÉD: Absztrakt kompozíció 1964
fa, vegyes technika 102x101 cm

A vállalkozás harmadik kulcseleme a nyilvánosság. Az adatbázis kiépítése teljes mértékben magánforrásokra épült, jövendő működése azonban nyilvános Ez az amerikai típusú filantrópia hazai meghonosodását jelzi: magánkezdeményezésre, anyagi háttérrel, közhasznú szellemi értéket létrehozni, amely nem szorítkozik a művészettörténészi szakmára, hanem minden érdeklődőnek szól. A keresési kifejezéseknél a szakzsargon helyett a közérthetőség volt a szempont. Az adatbázis központjában számítógépes terminálról bárki számára elérhető a keresett információ, sőt a kutatási engedéllyel rendelkezőknek az eredeti dokumentumok is.

A központ látogatóbarát módon kíván működni: teret ad művészeti rendezvényeknek, könyvesboltnak, kávézónak, kiállításoknak Hosszú távú finanszírozásáról még nem született döntés. Nyilvános működésétől kezdve önfenntartónak kell majd lennie, éppen annak érdekében, hogy ne csupán egyetlen személy sorsán, jó- vagy balszerencséjén, anyagi lehetőségein múljon folyamatos működése. A adatbázis használata nem ingyenes: erre azért is szükség van, hogy differenciálni lehessen az adatok iránt érdeklődő közgyűjteményi-szakmai, magán műkereskedelmi vagy amatőr érdeklődők között. Ennek technikai megvalósítása azonban még a jövő titka.

Az artchívumot Bélai György keltette életre. Huszonhat éve, harminc évesen került az Egyesült Államokba. Mivel édesapja zenész volt, idehaza a kultúra közegében nőtt fel, s maga is zenészként járta be a világot. A hetvenes évek végén Amerikában telepedett le, ahol hangszereit letéve, egyetemek padsoraiban találta magát. Közgazdaságtant, jogot, rendszerszervezést és programozást hallgatott. Később önálló irodájából számítógépes rendszerek kerültek nagy amerikai megrendelőkhöz. Hazatérése előtt gazdasági szaktanácsadóként, majd egy kereskedelmi óriáscég alelnökeként dolgozott.

Képzőművészeti érdeklődése fiatalkorában gyökerezik. Amerikában kezdett komolyan műgyűjtésbe. 20. századi amerikai és francia alkotásokat vásárolt. Amikor a rendszerváltás után Magyarországon telepedett le családjával, a magyar képzőművészetben is elkezdte keresni a modern és a kortárs nemzetközi irányzatoknak megfeleltethető alkotókat. Miközben ismerkedett az újjáéledő műtárgypiaccal, egyre gyakrabban lett volna szüksége átfogó, teljes körű művészeti adatokra. A reális minőség—értékviszonyok felismeréséhez széles összehasonlításra van szükség: minél több művét kell az adott festőnek ismerni, minél pontosabban kell a művészettörténészek elemzéseiben meglátni, vagy éppen helyére tenni a nemzetközi párhuzamokat. Az ilyen típusú szisztematikus, minden adat ismeretét és gyors elérhetőségét feltételező kutatáshoz azonban hiányoztak a hazai feltételek, azaz a kiadványok, az adatbázisok. Még ma is előfordul, hogy kellő információ híján párhuzamosan futnak szakmai kutatások, s hogy az árverésen szükséges gyors döntéseket a piaci szereplők a megfelelő szempontok, adatok ismerete nélkül, hibásan hozzák meg. E személyes élmények érlelték meg Bélaiban a felismerést, hogy művészeti érdeklődését, programozói rutinját és amerikai karrierjéből adódó anyagi lehetőségeit egy ilyen adatbázis felépítésével tudná legjobban, együttesen kamatoztatni.

BARTL JÓZSEF: Soroksári Duna-part 1965 olaj, vászon 20x50,5 cm

A rendszer kiépítésére fordított évek magángyűjtői szeme élesítésében is hasznosnak bizonyultak. A nemzetközi irányzatokhoz igazodó ízlése megmaradt, de választásai pontosabbá váltak. Bátorsága is megszilárdult, hogy a bevett hazai értékítélettől eltérően válasszon. Kollekciója Nagybányától a mai kortársakig húzódik: kitűnő Rippl-Rónai-válogatás biztosítja az indulást. A mester pasztellportréi, franciaországi tájképei és megkapó rajzai mellett szembeötlő egy már-már monokróm téli tájképe, amelynek panteizmusa párbeszédre hívja a ház másik sarkában függő, hajnali párában lebegő Mednyánszky László-festményt. A korszak más irányzataiból ad ízelítőt a szecessziós Faragó Géza-remekmű, elsőrangú növényindás keretben, stílusosan egy Wiener Werkstätte ülőgarnitúra fölé akasztva.

A korai magyar modernizmusból Perlrott-Csaba Vilmos művei állnak Bélai Györgyhöz a legközelebb. A művésznek — különösen a fauve-osnak tekinthető korszakából — számos mesterműve található itt, a jól ismert cézanne-os tárgykompozícióktól, egy cigánylány aktján át, a nagy színfoltokból építkező tájképekig. Ide sorolható Ziffer Sándor egy nagyméretű festménye is. Kiemelkedő darab Czóbel Béla és Czigány Dezső egy-egy korai műve, amelyeken a pasztelles színskála lírai hangulatot teremt. Czóbeltől önálló gyűjtemény látható, párizsi műkereskedőjének, Monsieur Paquerot-nak a portréjától a késői, zsíros felhordású, fekete kontúrú enteriőrökig. Az urbánus vonulathoz köthető Tihanyi Lajos két remek tusrajza, egy kiegyensúlyozott Márffy Ödön-kompozíció, valamint a kollekció ezen részének egyik legerősebb műve, Berény Róbert egy párizsi festménye. A MIÉNK és a neósok fejlődési sorát rekonstruáló rész mellett Bélai nem feledkezett meg a korszak egyéni motívumkincsű, belső értelmezési logikát megkövetelő életműveiről sem (Gulácsy Lajos).

A zárt, a nemzetközi igazodásnak fittyet hányó, ám annak szintjét kvalitásban elérő művészi életművek egy másik példája Bélai egyik kedvence, Nagy István. A két világháború közötti időszakból Kádár Béla, Scheiber Hugó és Schönberger Armand művészetét rokonszenves szerénységgel csak egy-egy darab képviseli. A neoklasszikus irányzatból az egyébként minőségi Gábor Jenő-aktnál, valamint Patkó Károly és Szőnyi István alakokat és tájat finoman összhangba hozó képeinél izgalmasabb Aba-Novák Vilmos virágcsendélete. Madárlátta kép Bernáth Aurél egy elgondolkozó női portréja, amelyet Bélai még Magyarországon vett, s azután magával vitt külföldi éveire is. Befelé forduló Vaszkó Ödön arcképe, míg a kontemplatív munkákkal szemben könnyed, franciás színekkel virít egy Vaszary János-virágkompozíció. A korai, konstruktív irányú avantgárdhoz nyújt visszakapcsolódást a Réth Alfréd-életmű több korszakából választott művek csoportja.

A kollekció további súlypontja az Európai Iskola, illetve egyes előzményei és későbbi hagyománya. Korniss Dezső csurgatásos munkái. Bálint Endre és Ország Lili szürrealisztikus kompozíciói mellett szembeötlő Gyarmathy Tihamérnak a későbbi, kissé már divatszerű kozmosz-sorozatainál jóval tömörebb, feszültebb munkája, s ugyanígy Lossonczy Tamásnak is az utóbbi évtizedek munkáihoz képest sűrűbb festménye. A központi figura e részben Vajda Lajos: a felesége, Vajda Júlia által kettejükről festett félalakos kettős portré a gyűjtőhöz lelkileg egyik legközelebb álló darab. A választott Ámos Imre-művek minősége mellett nem marad el semmivel az Anna Margit-kompozíciók ereje sem.

SZIKORA TAMÁS: Negatív doboz 2001, fa, vegyes 87x72 cm

Önálló méltatást érdemel a Marosán Gyula-gyűjtemény is, kiegészítve több Zemplényi Magda-művel. Marosánnal a művész torontói emigrációjában beszélt Bélai, s elhatározták egy hazai életmű-kiállítás megszervezését. A festő műveinek javát eljuttatta Bélaihoz, aki most, Marosán halála után, a teljes hagyatékot hazahozatta. A művész feljegyzései alapján a kanadai vevőkhöz került képeknek is igyekszik nyomára bukkanni. Készül az életmű-katalógus; egy kisebb kiállítás nyár végéig látogatható az Aulich Galériában.

Különleges, a bevett hazai ítélettől független választás Bortnyik Sándor két nagyalakú festménye a hatvanas évekből. Kohán György szocreál kompozícióiban ma már elnéző mosollyal fedezhetjük fel az éppen a banalitásból származó bájt. Érdekesek az ötvenes évekből származó Victor Vasarely-művek és Kassák késői grafikái. Esztétikailag és dokumentumértékében egyaránt pozitív meglepetés a néhány Szántó Piroska portré, önmagáról és Vass Istvánról — az utóbbi, többek között, bohóckamuflázsban, ami a költő ellentmondásoktól nem mentes életútját tekintve több mint elgondolkodtató. Bélai szentendrei kötődését is fémjelzik Barcsay Jenő festményei s számos Balogh László-kép. Igen széles a válogatás Bartl József munkáiból.

A kortársak közül már-már klasszikusnak számít Váli Dezső, akitől nem kevesebb, mint negyven, világos tónusú olajkép került a gyűjteménybe. Váli maszatoló festékfelhordásának tükrében nem meglepő a kollekcióban a még ennél is nagyobb számú Ottó László-kép. Záborszky Gábor, El Kazovszkij, Haraszty István, Hencze Tamás, Trombitás Tamás, Wahorn András művei mellett széles a kisplasztikai válogatás is (például Csíkszentmihályi Róbert). Szikora Tamás dobozos, árnyékvető munkái is tér, illetve sík viszonyára kérdeznek rá, míg Orbán Attila erős színei és dinamikus gesztusai a filozofikus reflexió helyett az ősi ösztönvilágot hívják elő. A geometrikus hagyomány mai megújításának egy lehetséges útját képviselik Paizs Péter munkái, míg harsány színekkel egyensúlyoz a fiatalok között Győri Márton vagy éppen Soós Nóra. Néhány mű (például a lépcsős motívumú Fehér László-kép) felfüggesztése a lakberendezéshez igazodik. Erős az önállóan kezelt egyedi, illetve sokszorosított grafikai anyag is, Péri Lászlótól Borsos Miklósig. A kollekció legújabb egysége a fotó, amely nem kisebb neveket sorakoztat fel már a legelső szerzemények révén, mint Henri Matisse, Lucien Hervé 1949-es felvételén.