Második válaszadónk Stefanovits Péter (1947) Munkácsy Mihály-díjas képzőművész. Felsőfokú tanulmányokat a Képzőművészeti Főiskolán (1973-1978) folytatott, ahol Raszler Károly és Rozanits Tibor voltak a mesterei. 1979-1982 között pályakezdését a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj segítette.  A Magyar Grafikáért Alapítvány kuratóriumának elnöke, 2004-2012 között a Nyugat-magyarországi Egyetem Rajz Intézeti Tanszékének docense, az Új Művészet Alapítvány kuratóriumának tagja, 2013-tól az MMA Képzőművészeti Tagozatának vezetője. 2011-ben a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze kitüntetésben részesült.

FELTÁRÁSOK – MÉLYRÉTEGEK. Kiemelkedő kiállítások 2017-ben.

1. Jakoby Gyula festményei magángyűjteményekben, Kassa

Az ún. keleti blokk országainak egymástól való elszigeteltsége, a magyar kultúra körének leszűkülése, valamint a személyiség sajátosságai együttesen eredményezhetik a rejtőzködő életművek létrejöttét, amelyeket azután többszörösen „felfedez” az utókor… Példákat találunk erre a nagybányai művészek sorában, Délvidéken Pechán József életműve esetén is ,és a „kassai remeteként” alkotó Jakoby Gyula festészetében egyaránt. (Megjegyzendő, hogy halála után több mint harminc évvel, monográfiája máig sem született meg.) A II. világháborút megelőzően alakította ki sajátos, expresszív festőivilágát, amely a hétköznapi élet pillanatait villantja fel, a kisvárosi ember életébe enged bepillantást. Nem leíró, epikus látványvilágot jelenít meg, hanem lendületes, színekben gazdag egyéni hangú mesélő hangján szólal meg, szeretni való műveinek progresszivitását a „csehszlovák” szocreál környezetben lehetett igazán értékelni.  A volt városi uszoda kiállító térré való alakítása után, az épületben méltóbb helyet érdemeltek volna képei, mint egy alagsori „öltöző folyosót”…

Jakoby Gyula: Korzó (1975 körül) / A Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet jóvoltából

2. Öt művész a Vigadóban

Az MMA Képzőművészeti Tagozata évente négy ösztöndíjat biztosít két negyven év alatti, és két e korhatár feletti alkotónak, valamint kiadja a tagozati díjat. A díjazottak beszámolókiállítását láthattuk, a díjat kapott Almásy Aladárét, a két idősebb ösztöndíjasét: Molnár László Józsefét és Sáros András Miklósét, valamint a két fiatalét: Szabó Menyhértét és Szvet Tamásét. Egy véletlenszerűen létrejött kiállítási anyag ritkán ad ilyen teljes, jól ható összképet. A válogatás és rendezés minősége Gaál Józsefet, a bemutató kurátorát dicséri. Meglepetésként hatottak Molnár László József korai, nagyméretű rajzai, amelyek még a romániai életszakaszában készültek, és a saját korukat idéző, gesztusokkal teli mozgalmas munkák. Szvet Tamás konceptuális tükörre épített portréi személyes, a családi múltkeresések dokumentumai. Szabó Menyhért torzított, nagyított klasszicizáló fejábrázolásai, öntöttvasnak ható bravúros műgyantaöntvények. Almássy a festészet minden vizuális hatását megjeleníti nagyméretű akvarelljeivel, azok szellemi hátterét erősítő, rá jellemző epikus címadásokkal. Sáros viszont az elvont felhők(?) formai tobzódásában villant fel különös fejformákat, mindezt reneszánszkori technikával, az ezüstvessző rajz bravúros alkalmazásával.

Almásy Aladár: Penészes kenyérgyár, tojástempera, olaj, vászon, 95 x 115 cm (2005) / almasyaladar.hu

3. Nagy felbontás, a Krakkói Nemzetközi Grafikai Triennálé fél évszázada, MODEM, Debrecen

Igazi időutazás, irigylésre méltó gyűjteményi anyag és a szerencsés csillagállásnak köszönhető esemény, miszerint Kónya Ábel (a MODEM megbízott igazgatója) lengyelországi kapcsolatai révén megvalósította ezt a remek bemutatót. Olyan nevekkel, illetve műveikkel találkozhattunk, akikkel saját időnkben nem volt lehetséges, hiszen a rendezvény alapításakor elképzelhetetlen volt ilyen szellemiségű bemutató Magyarországon. Meglehet voltak ismerős nevek is a környező országok képviselői között, így a szlovák Albín Brunovský, vagy a csehországi Jiří Anderle, a lengyel Ewa Zawadzka, de a rendezvény újszerűsége és nemzetközi vonzereje folytán a világot vonzotta ide Közép-Európába. A 60-as, 70-es évekre egyébként is jellemző volt a sokszorosító grafika újat hozó, ugyanakkor közvetítő jellege, szerepe. Gondoljunk a pop-art, majd a konceptuális irányzat magyarországi megjelenítésére, amely folyamatban elsődleges szerepet játszott a grafikus Maurer Dóra, Lakner László és Pásztor Gábor. Ahogy az Új Művészet hasábjain fogalmazott Láng Eszter: „Debrecenben a Világválogatott játszott!”

4. Személyes tér, Isztambuli Magyar Intézet

Lajta Gábor válogatásával és rendezésében valósult meg a kiállítás a Balassi Intézet kiállító terében, melynek keretében nem csak a Magyar Művészeti Akadémia képzőművészei mutatkozhattak meg. A 15. Isztambuli Biennáléhoz (melynek szlogenje: a „good neighbour” – azaz a jó szomszéd volt) szellemileg kapcsolódó az a gondolat, amelyre Lajta építette a személyességet hangsúlyozó, karakteres művek válogatását, és amelyet hosszabb, szinte tanulmány jellegű írásában fejt ki a kiállítás katalógusának előszavában (amely elérhető az mma.hu-n.) A kiállítók névsorából való válogatás önmagáért beszél, olyan kiérlelt, emblematikus műtárgyakat, illetve alkotókat sorakoztat fel, amelyek a személyesség tereit erőteljesen jelenítik meg. Többek között: Barabás Márton, Bukta Imre, Csáji Attila, Elekes Károly, Földi Péter, Jovián György, Kovács Péter, M. Novák András, Regős István, Szőcs Miklós TUI, Szurcsik József, Ujvárossy László, Vinczeffy László, és nem utolsó sorban Lajta Gábor műveit. A „tér és a hely” fogalmát elemzi írásában, és figyelemre méltó megállapítást tesz: „Látható, hogy ezeknek a kortárs magyar műveknek (a közép-európai művészettől nem függetlenül) van egy bizonyos tragikus vagy melankolikus karakterük. Mintha a magyar (és közép- európai) művészek halandóságtudata, veszélytudata nagyobb lenne, mint mondjuk egy francia, olasz vagy amerikai művészé.”

A Személyes tér című kiállítás bejárata / Az Isztambuli Magyar Intézet jóvoltából

5. INVENZIONI, Palazzo Fortuny, Velence

Műtárgyakkal elvarázsolt kastély, az álmok, a telepátia, a meditáció, a sajátos fantázia fogalmaival összekapcsolható, történeti korokból származó, modern és jelenkori alkotások kiszámított rendezetlensége, mágikusságuk egymásra hatása, szcenírozott téri hatásokkal fokozott, és a teljességével a delíriumhoz hasonló állapotot előidéző műtárgyak tudatos anarchiával létrehozott halmaza. Szerencsésnek mondhatja magát az, kit beszippanthatott és a valóságból egy időre elragadott a palota erőtere.  Az Axel Vervoordt Alapítvány hatodik, és egyben utolsó kiállítása volt látható a Palazzo Fortunyben…

De Kooning, Roberto Matta, Mark Tobey, Julien Beck ©JPGabriel / A Palazzi Fortuny jóvoltából