Az Antal-Lusztig-gyűjtemény egyike a legjelentősebb magyarországi magángyűjteményeknek. Alapjait dr. Antal Péter nagyapja, Lusztig Sámuel teremtette meg, akinek egyedülálló ókori gyűjteménye ma is az anyag szerves részét képezi. Nem sok olyan gyűjtemény van Magyarországon, ahol a tárgyak elrendezése, az enteriőrök hangulata hitelesen tükrözi vissza a válogatás szellemiségét, a gyűjtő személyiségét. Ez a gyűjtemény a 20. századi magyar történelem és művészettörténet tragikus olvasata, sokkal inkább a művészi érzékenységre, mélységekre fókuszál, mintsem a látványra, vagy akár a látványosságra. Beszélgetés helyett Antal Péter azt szerette volna, hogy csak a képek és a művészek neve illusztrálja a gyűjteményt. S bár a kérésnek részben helyt adtunk azért közreadjuk az interjú első részét is, melynek folytatása szobrokról, kisplasztikákról szóló később megjelenő cikkünkben lesz olvasható.
CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR: Délutáni vihar Trauban 1900
olaj, vászon 22 x 63 cm
Mekkora a gyűjtemény?
A festészeti, a grafikai, a szobor és kisplasztikái anyag több ezer darabból áll, ebből az élő kortárs alkotók aránya talán 15 százalék lehet. Tartozik hozzá egy jelentős antik anyag az ókori Egyiptom, Kína és a Római Birodalom tárgyi emlékeiből, ennek jelentős részét örököltem.
Tudjuk, hogy a képzőművészeti anyag az elmúlt harminc évben állt össze. Miből lehet finanszírozni egy ilyen ütemű gyarapodást?
A gyűjtemény a II. világháború előtti időszakra datálódik. Jelentős része a háború forgatagában elkallódott, vagy megsemmisült. Nagyapám a háborút követően újrakezdte a gyűjtést, így én már egy jelentős kvalitásokkal rendelkező gyűjteménybe születtem bele. Számomra a műtárgyak otthoni léte természetes közegnek minősült.
Nagyapám anyagán és jelenlétén kívül a művészekkel, gyűjtőkkel, műkereskedőkkel fenntartott kapcsolat sokkal fontosabb volt, mint a pénz, persze abból is sok kellett. Amikor a gyűjtést kezdtem, 1968-ban, nagyon alacsony volt Magyarországon a műkereskedelmi árszínvonal, ma már klasszikusnak számító művészektől egyhavi jövedelemért akár több jelentős darabot is lehetett vásárolni.
Lusztig Sámuel (1889-1978)
Nagyon sokat vettem és kaptam ajándékba közvetlenül a művészektől, aztán ez megszűnt egy időre, de ma a kortárs vásárlások újra működnek. Cserélni nem szeretek, mert szerintem nincs jó csere, a művészeti alkotásokat nem lehet összehasonlítani. Valamennyi műtárgy, mely a gyűjtemény részévé vált és válik, érzelmileg szól hozzám, ebből fakadóan mondhatom azt, hogy érzelmeket cserélni nem tudok. Ebből a megfontolásból évtizedeken át nem adtam el az anyagból, aztán egy Csontváry-mű megszerzése megtörte ezt a folyamatot, miután ezt a képet nem lehetett pénzért megvásárolni. Ezt a helyzetet kellett áthidalni, egy azóta is nehezen feldolgozható kompromisszummal, melynek során jelentős képek; Aba Novák-, Rippl-, Mednyánszky-művek kerültek ki a gyűjteményből.
ÁMOS IMRE: Csodavárók 1932
olaj, vászon, 100 x 152 cm
Ámos harmadéves a főiskolán, amikor ezt a képét festi. Rudnay osztályába jár, aki sajátos színpadot teremt a magyar történelmi múltból megidézett figuráinak, és magát is különböző jelmezekben ábrázolja a nemzeti festészet jellegzetes barna tónusaival. Adyt olvas, akinek verseiben ószövetségi próféták és protestáns prédikátorok hevülete keveredik a modern kor enervált szimbolizmusával. Korai műveinek stílusjegyei Ady századfordulójára utalnak: a „próféta" festők - héber szóval nabik -, Bonnard, Vuillard és a közvetítő: Rippl-Rónai-forma és színredukciója jellemzi az ő képeit is. 1929-ig Ungár Imrének hívják, ekkor veszi fel a bibliai pásztor-próféta, Amosz nevét, de a Károli-féle Bibliában olvasott Ámos formában. Valószínűleg ezen a képén tűnik fel először az az emblematikus viselet (csíkos, mint a zsidó imakendő, de magas nyakú mint a papok, vagy a tolsztojánusok inge), amelyet egész életén keresztül megtart, ha saját festményén szerepel. 1931-ben ismeri meg Anna Margitot, ekkortól indul az egész kapcsolatukat végigkísérő kettősportrék sora. A Csodavárók magányos alakjai között egymás felé hajló pár, a belőlük sugárzó szeretet-teliség tulajdonképpen a remélt megváltás ígéretét hordozza. Ámos bekötött szemű önarcképe különösen abban a kontextusban érdekes, hogy a mögötte, a neki és feleségének háttal álló alak nem más, mint főiskolai mestere, Rudnay Gyula. Művészetfelfogásának, alkotómódszerének kialakulása nyilván ezekben az években zajlik, minden bizonnyal Vaszary és az általa képviselt modernebb festészet is érezteti hatását -hiszen Anna Margit Vaszary-növendék. Noha Rudnayval kölcsönösen elismerik egymást, Ámos számára nem lehet kérdéses, mi festészetében a meghaladnivaló. Intenzív érdeklődéssel fordul a pszichológia felé, és őrzi magában vidéki gyerekkora emlékeit, akkori környezete népies zsidó miszticizmusát. Inkább a belső látást választja tehát: jobban érdeklik a lélek mélységei, mint az őt körülvevő világ naturalisztikus újraépítése. „Mért ragaszkodjam én a látható dolgok szigorú lerögzítéséhez... mikor a valóság egy általam szelektált része és a velük asszociált irreálisan előállt képzetek kivetítése engem sokkal jobban és őszintébben érdekel és kielégít..." - írja majd 1939-ben. Igazából érdekes lenne megfejteni, ki a képen szereplő másik három alak, talán választ kapnánk arra a kérdésre is, milyen szimbolikus tájban áll a különös csoportozat: merről jöttek, és hová tartanak. T.T.
A Hidas- vagy a Nudelman-gyűjtemény egyértelműen főművekre koncentrál. Vannak kollekciók, melyek inkább névsorolvasásnak tűnnek. Hogyan lehet egy ilyen hatalmas anyagot jellemezni, melyek a gyűjtemény súlypontjai?
Az anyag kis életművekből áll össze, persze csak relatíve kicsi, hiszen például a gyűjteményben van Nemes Lampérth magántulajdonban található műveinek hetven százaléka, vagy öt Mo-holy-Nagy-alkotás, amely ebben a kvalitásban Magyarországon egyedülálló. Az ötven darab Vajda Lajos-munka, vagy az öt Csontváry-mű egyenrangú súlypontok, és egyedileg, de összességükben is esszenciális főműveknek minősülnek. Azt gondolom, hogy az anyag jelentős része főműveket takar, kvalitása alapján mindenképpen. Derkovits Mi ketten című képe számomra a gyűjtemény egyik legfontosabb és talán a legkedvesebb darabja, kis mérete és vegyes technikája ellenére, semmivel nem kevesebb, mint bármely más Derkovits-mű.
A Modern Magyar Festészet című albumban feltett körkérdésre, miszerint kik a legfontosabb modern magyar művészek, te Csontváryt, Vajdát, Kondort, Derkovitsot és Ország Lilit nevezted meg. Mik voltak a szempontjaid?
Teljesen önkényes a választásom, alapvetően nincs is sok értelme egy ilyen kérdésnek. De azért van közös ezekben a művészekben: nem tudtak iskolát teremteni. Én azt gondolom, azért, mert követhetetlenek, utolérhetetlenek, már saját korukban is abszolút európai kvalitások voltak. Kis Bernáthok, kis Szőnyik voltak. Kis Ország Lilik nem léteztek. Kondor a grafikában tudott iskolateremtő lenni, de a festészetben ő is egyedülálló.
DERKOVITS GYULA: Mi ketten 1927
akvarell, papír 297 x229 mm
Mik voltak az első vásárlások?
Nagy István képeit vásároltam meg az első időszakban, aki a gyűjteményben alkotásainak számával és minőségével is jelentős súlypontot képvisel. Éppen őt is említhettem volna az öt legjelentősebb magyar művész között. Úgy festett és rajzolt, mint ahogy más lélegzik, annyira természetes volt számára az alkotás. Ő is követhetetlen, de az ő művészete nem egyetemes, hanem magyar és erdélyi. Egy nyugat-európai embernek nem sokat mond, inkább egzotikus és barbár.
Kik voltak hatással a gyűjtemény kialakulására?
Nagyapám mindenképpen, ebben nőttem fel, a falakon mindenütt képek, a 19. századi klasszikusoktól a Gresham-kör művészeiig. Példaértékű volt Rácz István gyűjteménye, akihez Ország Lili vitt el megismerkedésünk napján 1974 augusztusában. Az ő akkori gyűjteménye éteri tisztaságú volt, nem volt számbelileg nagy, de kvalitásában és traktálásában lenyűgözően hatott. Voltak találkozási pontok az én akkori gyűjteményemmel: Bálint Endre, Anna Margit, Nagy István például. Hozzá aztán hosszú évekig nem mentem, de később vásároltam tőle. Nagyon fontos volt számomra Dévényi Iván, akivel 1976-ban ismerkedtem meg. Míg Rácz István inkább meditativ alkatú, Dévényi európai kitekintésű, sokat publikáló, nyitott személyiség volt, haláláig levelezésben álltam vele. Irányított engem, ajánlóleveleket adott művészekhez, mentorom volt.
KONDOR BÉLA: Bohóc püspökruhában 1966
olaj, fa 100x40 cm
Mit jelentett Ország Lili számodra?
Remegtem, amikor becsengettem hozzá, de aztán nagyon sokat találkoztunk, a Fiáth János utcai kis garzonjában, majd az Úri utcai műterem lakásban, amelyet halála előtt kapott. Folyamatosan leveleztünk - törődött velem. Sokat köszönhetek neki. Mióta meghalt, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá.
Az egyik legjelentősebb része a gyűjteménynek az ő műveiből áll. Vásároltad a képeket tőle, vagy ajándékba adta? Halála után mi történt a képekkel?
Azt hozhattam volna el tőle, amit akarok, de egy szimbolikus, metaforikus önarcképe kivételével mindent vásároltam. Úgy gondoltam, nem szabad visszaélni a szeretetével. Amikor meghalt, minden megszűnt, nem kerestem a kapcsolatot az örökösökkel.
Mikor fordultál a kortársak felé?
Valamilyen módon mindig jelen volt a kortárs festészet a gyűjteményben -csak a hetvenes években Anna Margitnak, Bálint Endrének, vagy Kondor Bélának hívták a kortársakat. Sokukkal
nagyon jó személyes kapcsolatom is volt. Ország Lili halála után hosszú szünet következett, azt gondoltam, hogy vele időben vége a kortárs gyűjtésnek. Ezt követően tizenöt évig csak klasszikusokat vettem, aztán újra elkezdtem járni a műtermeket, galériákat. Konkrétan Fehér Lászlóval kezdődött újra. Ez már a kilencvenes évekre esik: Swierkiewicz Róbert, Szűcs Attila, Újházy Péter, Földi Péter, Köves Éva -hogy csak néhány nevet említsek, akikkel indultam. A hatvanas évek magyar festészetének számos főműve is a kilencvenes években került a gyűjteménybe, ezeket Kováts Lajostól vásároltam. Ma a Godot, a GaG és a Vintage Galériával állok rendszeres kapcsolatban.
GULÁCSY LAJOS: Ború és derű 1906
olaj, vászon 51,5x68 cm
Mit gondolsz a mai magyarországi műkereskedelmi árszínvonalról? Vannak még tartalékok a piacban, vagy túlértékelt a magyar művészet?
A XIX. századi magyar művészet szerintem provinciális, néhány kivételtől eltekintve nincs európai létjogosultsága, de a XX. században vannak olyan művészeink, akik egyetemesek. A jelentős darabok nagy része közgyűjteményekben van, vagy stabil magángyűjteményekben, de onnan előbb vagy utóbb minden mű elmozdul, tehát vannak tartalékok. A kortárs magyar művészet pedig igazi sikertörténet lehet: a hatvanas évektől kezdve európai színvonalú, egyetemes. A kortárs művészetünk európai viszonylatban még mindig alulértékelt, 2000-4000 euróért főműveket lehet kapni. Nyugaton a művész műtermének kilincsét sem lehet lenyomni ennyiért.
A művészet itthon évtizedeken keresztül alulértékelt volt, ma viszont már nem a magyar átlagnak szól. Egyhavi nyugat-európai átlagjövedelemből ma is megvehető Magyarországon egy kortárs magyar remekmű.
EGRY JÓZSEF: Badacsony 1936
olaj, pasztell, papír 77x100 cm
Ilyen hatalmas gyűjtemény őrzése, tárolása teher is egyben. Mi lesz az anyag sorsa?
Pécs város önkormányzata önálló múzeumot létesít a gyűjtemény egy válogatott részének. Az eredetileg is városi múzeumnak épült eklektikus palota három szintjén, 1300 négyzetméteren a gyűjtemény teljes keresztmetszete lesz elhelyezve, tehát klasszikus anyag, grafika, szobor, kortárs művészet egyaránt. A gyűjteményem és Pécs városa más többször találkoztak, még ha ez utóbbi közönsége nem is tudott erről. A szellemileg érzékeny vidék, nagy múzeumi hagyománnyal megbízható terep volt számomra. A Tavaszi Fesztivál keretein belül a Művészetek Házában több évben is „Rejtett kincsek" címmel látható volt egy-egy válogatás, de hogy kinek a gyűjteményéből is pontosan, az a címhez igazodván rejtett maradt. 2005 végén tehát sok rendszeres múzeumba járó találhat ismerőst a több ezer műtárgy között. Addig viszont az eklektikus épület átalakítása fog zajlani, leginkább belsőépítészetileg. Azt szeretném, ha az anyag egy igazi 21. századi múzeumtérbe érkezne, ehhez pedig burkolatcserékre, a falak átmozgatására lesz szükség.
Van olyan múzeum, melyben számodra eszményi módon vannak a tárgyak bemutatva, amely például szolgálhat?
A Peggy Guggenheim-múzeum Velencében. Azt szeretném ha olyan enteriőröket tudnánk kialakítani, bútorokkal, a gyűjteményhez tartozó egyéb műtárgyakkal. Változatossá szeretném tenni a tereket, emberközelivé, hogy a hétköznapok is megjelenjenek, hogy befogadható és megélhető legyen az anyag.
Antal-Lusztig-gyűjtemény - Aba Novák Vilmos, A. Nagy Gábor, Anna Margit, Ámos Imre, Barta Lajos, Bartha István, Bartha László, Barcsay Jenő, Borsos Miklós, Bukta Imre, Bokros Birman Dezső, Beck Ö. Fülöp, Beck András, Bereznay Péter, Bálint Endre, Birkás István, Berény Róbert, Bene Géza, Baksai József, Beöthy István, Budaházi Tibor, Bernáth Aurél, Bortnyik Sándor, Bak Imre, Benedek Péter, Böröcz András, Barabás Miklós, Balázs János, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Csáji Attila, Csáktornyai Zoltán, Csáky József, Csók István, Czauczik József, Csiky Tibor, Csiszér Zsuzsi, Csontváry Kosztka Tivadar, Csorba Simon, Czimra Gyula, Derkovits Gyula, Dési Huber István, Duray Tibor, Donát János, Donát Péter, Domanovszky Endre, Diener Dénes Rudolf, Deim Pál, Egry József, El-Hassan Róza, ef. Zámbó István, Endre Béla, Endresz Aliz, Farkas István, Ferenczy Károly, Ferenczy Béni, Ferenczy Noémi, Fémes Beck Vilmos, Fényes Adolf, Frank Frigyes, Fekete Nagy Béla, Fehér László, Fajó János, Frey Krisztián, fe.Lugossy László, Fuchs Tamás, Földi Péter, Gadányi Jenő, Gulácsy Lajos, Gubis Mihály, Glatz Oszkár, Goldman György, Gaál József, Götz János, Grúber Béla, Gajdos János, Holló László, Hollósy Simon, Hantai Simon, Hencze Tamás, Iványi-Grünwald Béla, llosvai Varga István, Jakovits József, Kernstok Károly, Kiss Bálint, Koszta József, Kassák Lajos, Korniss Dezső, Kmetty János, Kerényi Jenő, Köves Éva, Keserü Ilona, Konkoly Gyula, Kondor György, Kopasz Tamás, Kovács Péter, Kohán György, Kokas Ignác, Kondor Béla, Kótai Tamás, Keleti Gusztáv, Káldi Kata, Károlyi Zsigmond, Kádár Béla, Lakner László, Ligeti Antal, Lois Viktor, Losonczy Ibolya, Lóránt János, Moholy-Nagy László, Márffy Ödön, Mattis Teutsch János, Mednyánszky László, Munkácsy Mihály, id. Markó Károly, Mészöly Géza, Miháltz Pál, Medgyesy Ferenc, Mészáros László, Melocco Miklós, Marosán Gyula, Méhes László, Maurer Dóra, Mokry Mészáros Dezső, Molnár-C. Pál, Márkus Anna, Major Kamill, Molnár Sándor, Nagy István, Nagy Gábor, Nagy Balog János, Nemes Lampérth József, Nagy Kriszta, Orbán Dezső, Ország Lili, Oláh Mátyás, Paál László, Pór Bertalan, Paizs Goebel Jenő, Pátzay Pál, Posta Máté, Paizs László, Pincehelyi Sándor, Rippl-Rónai József, Román György, Rudnay Gyula, Swierkiewicz Róbert, Samu Géza, Somogyi József, Schaár Erzsébet, Sugár Andor, Sebestyén Zoltán, Stunder János Jakab, Szinyei Merse Pál, Szentiványi Lajos, Szőnyi István, Székely Bertalan, Szervátiusz Jenő, Szervátius Tibor, Székely Péter, Szűcs Attila, Tóth Imre, Tóth Menyhért, Taubert László, Telepy Károly, Tihanyi Lajos, Tornyai János, Tót Endre, Uitz Béla, Újházi Péter, Vajda Lajos, Vajda Júlia, Vass Elemér, Vaszary János, Veszelszky Béla, Vaszkó Erzsébet, Vedres Márk, Vilt Tibor, Varga Imre, Váli Dezső, Vasarely Viktor, Vojnich Erzsébet, Wahorn András, Zichy Mihály, Zemplényi Magda, Zoltán Sándor, Ziffer Sándor, Zsakó István.
