Az én apámék nemzedéke számára az Oldás és kötés ugyanolyan kultfilm, mint nekünk A kutya éji dala, vagy a 90-es évek fiataljainak a Moszkva tér

– NAGYÍTÁSOK – 1963. Az Oldás és kötés kora – Képzőművészeti és történeti kiállítás az Új Budapest Galériában

Várnagy Tibor

Az Oldás és kötés kora

Az Oldás és kötést először a hetvenes évek elején, 15-16 évesen láttam. Akkor nem tudatosodott bennem az – ami most, e kiállítást nézve –, hogy talán ez volt az egyik első magyar új hullámos film. Nem vagyok filmtörténész, számomra a francia új hullám kezdeteit Godard Kifulladásig (1960), és Truffaut Négyszáz csapás (1959) című munkái jelentették, bár Antonioni Az éjszaka (1961) című filmjét is talán ide sorolhatnám, s persze Fellini Édes élet (1960) és Nyolc és fél (1963) című mozijait is. Valamennyiben az a közös, hogy nem kosztümös, műtermi filmek, hanem a jelenben játszódnak az addig megszokott filmgyári stúdiókon kívül, valóságos környezetben, és mind szerzői film. Rám, aki 1963-ban kezdtem iskolába járni, egy évtizeddel később is olyan hatással voltak e mozik, hogy azóta sem szeretek műtermi, kosztümös, kevésbé személyes filmeket nézni.

1963-ban az egyik legfontosabb problémám egyébként az volt, hogy mikortól engednek a szüleim egyedül, felnőtt kíséret nélkül iskolába járni. Apám, aki számos tekintetben a Latinovits által játszott Járom Ambrushoz hasonlítható – azzal a különbséggel, hogy ő nem orvos, hanem mérnök volt – az első napokon mintegy harminc méterrel lemaradva mögöttem figyelte, vajon körülnézek-e a zebrán történő áthaladás előtt. Így most azt számolgathatom, hogy alighanem 60 közelinek, vagy azon túlinak kell lennünk, hogy személyes emlékeink lehessenek e korszakról. A nálunk fiatalabbaknak ez már csak történelem, ahogy a kiállítás kurátorának, Mélyi Józsefnek is.



Egy fiatal értelmiségi közeg

1963-ban valóban létezett az a fiatal értelmiségi közeg, ami a filmben is megjelenik, és akikről az elmúlt két évtized politikai fejleményei miatt nehéz elképzelni, hogy ifjabb korukban nap mint nap ugyanannál az asztalnál ültek: Csoóri Sándor és Kósa Ferenc1 például a 60-as, 70-es években éppúgy filmes szerzőpár volt, mint Jancsó és Hernádi. Sára Sándor operatőrrel2 közösen jegyezték a Tízezer nap (1965), majd az Ítélet (1970) című filmeket, miközben nem készült film az 1956 idején játszódó Forradás című – 1972-ben könyvben is kiadott és a mi nemzedékünk számára kiemelt jelentőségű – forgatókönyvükből. Ennek egyik fontos szereplője az a Bálint Endre volt, akinek a bálnabeli kiállításon most egy kisebb munkáját láthatjuk.

Gyurkó László az Oldás és kötés alapjául szolgáló novella írója, Lengyel József3 legkiemelkedőbb követője volt. Gyurkó a 70-es években a – Cseh Tamás műsorait először bemutató – 25. Színház igazgatójaként, majd 1982-ben Kádár János életrajzírójaként tevékenykedett, 1971-85 között országgyűlési képviselő volt, miközben Jancsó Szerelmem Elektra című, 1974-es filmjéhez az ő darabja szolgáltatta a kiindulópontot.4 Ugyancsak e társaság tagja volt Konrád György is, aki a Szelényi Ivánnal közös Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című esszéje miatt került összeütközésbe a hatalommal, hogy azt követően a demokratikus ellenzék egyik kulcsfigurájává váljon. Konrád legelső, A látogató (1969) című regényéről pedig az a Vitányi Iván írt annak idején elismerő és a korabeli kultúrpolitikai fogadtatásával szembe menő kritikát, aki utóbb az MSZP, majd a DK tagja lett. Amennyiben tovább folytatnám, úgy a Ginsberg Üvöltését fordító Orbán Ottó, és az 1970-ben ugyancsak kitűnő kötettel jelentkező Marsall László későbbi tevékenységében is megtalálnánk a hasonló törésvonalakat.

A hatvanas években a fiatal értelmiségiek egyik törzshelye az a Belvárosi Kávéház volt, amely ugyanabban az épületben kapott helyet, ahol később a Budapest Galéria korábbi kiállítóterme is. Utóbbi egészen addig ott volt, ameddig el nem adták, s nem költöztették Új Budapest Galéria néven a Bálnába. 1963-ban azonban ott még sem galéria, sem Erzsébet híd nem volt,5 ellenben ott ért véget a 60-as villamos vonala. Ennek megfelelően lehetett a Belvárosi Kávéház a késő 50-es évektől a fiatal művészértelmiség számára olyan találkozóhely, ami ugyan a város kellős közepén állt, mégis egy eldugottabb, félreeső helynek számított. Nem mintha a korabeli titkosszolgálat ügynökei nem lettek volna jelen mindenütt, de jobb, ha most inkább nem ezen a vonalon indulunk el afelé, hogy megértsük az Oldás és kötés hőseit és egyáltalán a kort, ezt az időszakot.

A korszak tárgykultúrája

A filmben megjelenő bizonyos kellékek, tárgyak értelmezése fontos adalék lehet a korszakról alkotott kép összeállításához. Ilyen többek között Latinovits – a szerephez viselt – ún. orkánkabátja. Ez egy egyszerű esőkabát. Csakhogy korábban ezt ugyanolyan impregnált vászonból készítették, mint a sátrakat, ennek megfelelően majdnem olyan súlyos volt, mint egy korabeli télikabát. A 60-as évek elejétől megjelenik a műszál, a műanyag, és ezzel a technológiával olyan vékony esőkabátot is lehet készíteni, ami az ember zsebében, vagy a táskájában is elfér, és amit csak akkor kell előkapni, mikor zuhogni kezd. Latinovits azonban még nem ezért viselte, hanem mert ez akkor Magyarországon divat és státusszimbólum volt, ti. nálunk 1963-ban még nem gyártották, Bécsből kellett hozni. De említhettem volna a filmbeli hölgyek lasztexnadrágjait, vagy a pesti utcákon közlekedő gépjárműveket is.

Szereplők, karakterek

Kisfiúként 1963-ban én a szüleimet természetesen még „isteneknek” láttam, úgy ahogy most az unokáim a mi srácainkat. Mindezt azért említem, hogy hangsúlyozzam: a mai 30 körüliek az Oldás és kötést nézve a Latinovits által megformált karakterben ismerhetnek önmagukra, pedig Járom Ambrus figurája tulajdonképpen az ő nagypapájuk fiatalon. Az ifjú orvos egyik problémája, hogy a főnökének a professzora még mindig praktizál és olyan operációkat vállal, amelyekhez már túl öreg, jóllehet e műtéteket ő kezdte el végezni az országban. Ami egykor kísérlet volt, az ma napi rutin, komolyabb műszerparkkal, jobb technikával és – ennek megfelelően – nagyobb biztonsággal. A kiállításon egy külön videó foglalkozik mindennek az orvostudományi és -történeti részleteivel. A filmben egy valódi szívműtét képsorait láthatjuk egy olyan fikciós szituációba illesztve, ahol a beteget majdnem elvesztik, és végül az életét mégis az idős professzor menti meg. Ami a Vészhelyzet, vagy a Dr. House közönségének nem új. Mai szemmel – dramaturgiai fordulatként – tán még az sem meglepő, hogy a sikeres operációt követően az idős professzor rosszul lesz, melynek következtében hősünk előbb a városban (a fővárosban) saját nemzedéktársai körében szeretne megnyugvást találni, majd saját szülőfaluját, apját, testvérét látogatja meg. E ponton Jancsó bepillantást enged a korszak társas-, és párkapcsolati problémáiba, az intimitás különböző tereibe, valamint a tágabb kulturális közegbe is.

Hazatérés (?)

A vidéki hazautazás, a családlátogatás a film harmadik harmadában zajlik. Ez a rész lényegében a múlttal, az eredettel való találkozást mutatja be, ami különösen fontos az olyan első generációs új értelmiségiek számára, mint amilyenek akkor az én szüleim (ill. a Fényes szelek) nemzedékének tagjai voltak. Mindeközben ez a jelenetsor a város és a vidék relációját is témává teszi. Hogy mi volt ekkoriban a korszakos változás, azt az Oldás és kötés épp itt mutatja meg: Magyarországon és Európa többi részén az 50-es, 60-as, 70-es évekig létezett az a vidéki világ, ami addig évszázadokon át változatlan volt.

Időutazás

A Nagyítások – 1963. Az Oldás és kötés kora című kiállítás egy olyan időutazásra invitál bennünket, ahol azok a világnézetek ütköznek, amelyek értékeit és gyengéit mi, fél évszázaddal később már elég világosan láthatjuk. Ha ez egy tisztán képzőművészeti kiállítás lenne, ami csupán azt próbálja bemutatni, miket csináltak a 60-as évek elején az idősebb és a fiatalabb művészek, úgy attól tartok, mindez nem gondolkodtathatna el ennyire bennünket. Mélyi azonban – és ez az önmérséklet lehet vitatandó, de megbecsülendő is – a korabeli képzőművészet legnagyobb alakjainak műveit (Kassák Lajos, Korniss Dezső, Anna Margit, Bálint Endre, Schaár Erzsébet, Konecsni György, Kondor Béla, Ország Lili stb.) csak jelzésszerűen mutatja be, hogy annál több tere maradjon az építészeti, belsőépítészeti, formatervezői, zenei, filmes és akár írói, orvosi, szociológiai kitekintéseknek is. Véleményem szerint egy ilyen kiállítás célja nem az, hogy konkluzív legyen,6 hanem az, hogy képes legyen a látogatók minél szélesebb rétegeit bevonni ebbe az interdiszciplináris gondolkodásba. A különféle érdeklődésű nézők, különböző hangsúlyokkal, különféle felfedezésekkel hagyják el a bemutatót, mert van, akit az orvostudomány, másokat az építészet, vagy belsőépítészet érdekel, megint másokat a film, a zene, az irodalom, a képzőművészet. Mindezt pedig a fókuszba állított film és a hozzá kapcsolódó évszám tartják össze. Azt remélem, hogy miután hazaérünk, valamennyien képesek leszünk folytatni ezt a gondolkodást, rákeresni erre vagy arra az interneten, netán elővenni saját családi fotóalbumainkat, kérdéseket feltenni a szüleinknek, a nagyszüleinknek.
 

1 Kósa a rendszerváltást követően az MSZP parlamenti képviselője lett (miközben 1976-ban ő készítette a Küldetés című legendás portréfilmet az utóbb ugyancsak nemzeti konzervatívként megnyilatkozó sportolóról, Balczó Andrásról, akinek testvére ma a Jobbik országgyűlési képviselője), Csoóri pedig, aki a 60-as, 70-es években fantasztikus esszéket írt – egyebek közt a minden szempontból deviáns amerikai beat-költőről, Gregory Corsóról – az MDF egyik alapítója, majd a Magyarok Világszövetségének elnöke lett.

2 Sára Sándor jelenleg az MMA tagja.

3 Lengyel az első magyar kommunista párt, az 1918-ban létrehozott KMP tagja volt, majd a szovjet Gulágot is megjárta.

4 Gyurkó László: Szerelmem, Elektra (tragédia, 1968)

5 Az Erzsébet híd a második világháború áldozatává vált: 1945 januárjában a visszavonuló német csapatok felrobbantották. A helyette épült, 10 méterrel szélesebb kábelhidat 1964-ben adták át.

6 vö. György Péter: Oldás kötés nélkül. In: ÉS, 2016.06.30.


Képek: Jelenetek Jancsó Miklós Oldás és kötés című filmjéből; Nagyítások (enteriőr)  Fotó: Juhász G. Tamás


NAGYÍTÁSOK – 1963. Az Oldás és kötés kora
Képzőművészeti és történeti kiállítás

Megtekinthető: 2016. június 8. – 2016. szeptember 18.
Helyszín: Új Budapest Galéria (1093 Budapest, Fővám tér 11—12.)
Kurátor: Mélyi József
Kurátorasszisztens: Juhász Anna


Kapcsolódó tartalmak:

Winkler Nóra: Legalább annyit ad a szív egészségének, amennyit egy jó orvos tud
– NAGYÍTÁSOK – 1963. Az Oldás és kötés kora – Képzőművészeti és történeti kiállítás az Új Budapest Galériában