Az Enciklopédikus Palotában

Velencei Biennále 2013

Ketrecbe zárt agyvelő, világtalan festők és beatbox a kiállítótérben – velencei sorozatunk utolsó videója egy rövid válogatás a Biennále Központi Pavilonjából, amelyben idén Massimiliano Gioni Enciklopédikus Palota című kiállítása látható. A világ megértésének, a tudás teremtésének művészi módjait kutató megashow-ból Esterházy Marcell öt művet emelt ki.

artmagazin 15 - Velencei Biennále IV. from artmagazin.hu on Vimeo.

A brit Tino Sehgal performanszával, amelyben különböző korú és nemű emberek hangolódnak egymásra hangokkal és mozgással, elnyerte a Biennále legjobb művészének járó Arany Oroszlánt.
A radikális politikai, morális és művészeti kérdésfelvetéseiről ismert lengyel Artur Zmijewski Blindly című videójában nemlátó emberek festenek. A művész a tőle megszokott kíméletlenséggel kérdezi őket környezetük megtapasztalásáról, az életük és tevékenységeik fölötti kontrollról, és a képteremtés feladatához való viszonyulásukról.
Oliver Croy és Oliver Elser 1993-ban egy régiségboltban talált 387 papír és karton épületmodellt. Később kiderült, hogy a házikókat Peter Fritz, egy biztosítási cég alkalmazottja csinálta – az elképesztő gyűjtemény létrehozásának okairól és egyéb körülményeiről azonban szinte semmi sem tudható.
Eva Kotátková egy fiatal cseh művész, akit a magyar közönség is ismerhet, hiszen 2007-ben a Trafóban, idén pedig a Kisteremben állított ki. Iskolai szemléltető asztalt idéző installációjának témája is az oktatás, illetve minden olyan társadalmi intézmény, amelynek célja az állampolgárok kategorizálása, szabályozása és fegyelmezése.
A holland Viviane Sassen gyermekkorában három évet élt Kenyában. Afrikában készült fotósorozata egyszerre mutat intimitást és távolságtartást, spontaneitást és szoborszerű beállítottságot.

A Velencei Biennále 55. nemzetközi kiállításának honlapja

Orosz pavilon: Aranyeső a betonpadlón

Esterházy Marcell Velencébe ment Biennálét nézni, ezért megkértük, készítsen nekünk egy szubjektív válogatást a kamerájával. Marcell tehát nem indokolt, csak videózott (bár annyit elárult, hogy az orosz pavilon nem a kedvence), így a szövegeket a szerk. írta a következő öt biennálés anyaghoz. Danaét, az argoszi királylányt Zeusz arany eső képében termékenyítette meg – fiuk, Perzeusz lett később az a hős, aki megszabadította a világot a szörnyűséges Medúzától. Az ókori mítoszok e legtestetlenebb násza Vadim Zakharov felfogásában meglehetősen anyagias formát ölt: az üvegtetőről arany érmék hullnak a felső szint padlójába vágott lukon át az alsó kiállítótérbe, amelybe csak nők léphetnek be.

Brit pavilon: Az önkritikus

Jeremy Deller első látásra egymástól távolinak tűnő eseményeket kapcsol össze egyszerre szellemes és fenyegető képekben, rámutatva a brit társadalomban dúló feszültségekre.

A holland, a belga és a spanyol pavilon

Esterházy Marcell szubjektív velencei videónaplójának negyedik részében három nemzeti pavilont mutatunk be a Giardiniből.

Román pavilon: A minimál retrospektív

A román projekt könnyed, olcsó (értsd: kevés pénzbe került) és mindennap változik – mintha a falvédőről érkezve mit sem tudnának a drámai tartalmak, grandiózus költségvetések és megingathatatlan „júniusban odateszed, novemberig úgy marad” monstre installációk velencei fesztiváljának nagy hagyományairól. Ennek élesen ellentmondani látszik azonban a pavilon témája, amely maga a biennále: Alexandra Pirici és Manuel Pelmuş az elmúlt majd' 120 évből válogatott egykor kiállított műveket és pillanatokat retrospektív „kiállításához”, amelyeket egy folyton változó összetételű, részben amatőr performer csapattal játszatnak el.