Még azt is túlzás lenne állítani, hogy nem siet sehova. Van valami szerzetesi alázat a munkáiban. Az a türelem, amellyel akár évekig érlel egy megoldást, és amellyel esetenként szintén évekig dolgozik annak kivitelezésén, nagyon ritka manapság.Benczúr Emesét a legtöbben hímzett munkáiról ismerik, amelyek egy-egy mondat számtalanszor ismétlődő meghímzésével készültek. A tömör mondatok a munka, a rendszeresség, a produkció fogalmai köré csoportosulnak. Új munkáiban a hasznosság fogalmával és az árammal játszik. A beszélgetés a budapesti Knoll Galériában látható új munkái és egy madridi kortárs magyar kiállítás kapcsán készült.

Erdősi Anikó: Néhány munkád már-már mániákus munkaszeretetet tükröz. Tényleg ennyire szorgalmas vagy?

Benczúr Emese: Pont hogy nem. Iszonytatóan lusta vagyok. Szétfolynának a napjaim, ha nem tartanám őket kordában. Már mielőtt elkezdtem a hímzett munkáimat, tudtam, hogy lusta vagyok, de még nem tudtam, mivel fogom magam megmenteni.

Legtöbb munkádban megjelennek a magyar és olykor más nyelvekben is élő, ősi tevékenységekből származó metaforikus frázisok, mint az „elveszteni a fonalat” vagy a „bírni cérnával”. Mennyire tudatos vagy inkább ösztönös, kézre álló megoldások ezek?

Nagyon szeretem ezeket a szóképeket. Vicces, hogy elvesztették a konkrét jelentésüket, de közben régről jövő alapigazságokat rejtenek. A madridi kiállításra készült munkámban használt „Fényesítsd az elmédet” kifejezés például az angol nyelvben is élő szókép: „Brighten your mind.” Ezek a bevált, sablonos kis dolgok nem véletlenül adnak mintát az ember életéhez. Benned vannak ezek a régi és egyszerűen közölt dolgok. Például az „elvarratlan szálak”, ez olyan szép!
Már az alapanyagok hordoznak egy csomó asszociációt, a szöveg gazdagítja ezt. Sok mindenre rávilágít, ha ismételsz valamit. A mondatok hímzése közben, azokon keresztül eljutok más gondolati mezőkbe. A munkáimban használt összes mondat bennem él. Vannak kis papírfecnik, amikre felírok néha egy-egy mondatot, aztán megtalálok egy cetlit két évvel korábbról, amin ugyanaz van. Szerencsés esetben rátalálok a hozzá való anyagra is, amiből aztán a munkát meg is valósítom.

A hasznosság, a munka, az értékes időtöltés alapvető társadalmi elvárás ma. Gyerekkorunktól ezen nevelkedünk. Az iskolában és otthon azt sulykolják belénk, hogy tanuljuk meg hasznosan eltölteni az időnket. Te valahogy ezt az elvet úgy oldod fel, hogy közben mégis kitartást, következetességet mutatsz, értéket produkálsz.

Nekem például azt is mondogatta a papám, hogy: „tedd mindig magasabbra a lécet.” De húszéves koromig nem állt össze a kép. Csak szívtam magamba a dolgokat, nem értettem magam sem, hogy mit fog ez jelenteni.

A kislányodat szorgalomra neveled?

Szerintem szigorúan nevelem. Van, amiben engedékeny vagyok, van, amiben nem. Volt olyan, hogy azt mondtam: most dolgozom, és pukkanó fóliát pukkantgattam — volt egy ilyen munkám. [Amszterdamban, a De Appel egyik termében Benczúr egy pukkanó fóliából képzett fallal zárta le a teret, a fólia kis gödröcskéibe folyatott festék a következő feliratot adta ki: Never close enough to things.] Később egyszer leült a földre egy darab fóliával, elkezdte pukkasztgatni, és közölte velem, hogy ő most dolgozik.

Sosem gondoltad, hogy a művészetedből fogsz megélni? Mi a helyzet például a Day by Day című művel, eladó még?

Igen, egy holland múzeum meg akarta venni, de mivel én csak egészben akarom eladni, és az igazgató nem vállalhatott felelősséget az utódai nevében, megmaradt. Azóta megint elloptak belőle kilenc hónapot (egy terhességnyi időtartamot). Nem feltétlenül kell a művészetből megélni. Azt gondolom, hogy nem is jó, ha azt bármi befolyásolja, az nagyon veszélyes. Én pont azt bírom, hogy semmitől sem függ, hogy kívül áll a mindennapokon.

Ezért a hasznosság mérlegelése helyett most haszontalan dolgokkal foglalkozol?

Igen, és közben rájöttem, hogy én magam vagyok kicsit haszontalan. Szeretek mihasznának lenni, valószínűleg azért, mert az élet racionalitásából jó kicsit kitörni. Azonkívül mi a képzőművészet? Ha olyanom van, azt gondolom, hogy teljességgel fölösleges az is.
Haszontalan dolgokat vásárolok: világítós nyakláncot, telefonfityegőt, villogó kitűzőt. Ezek nyomán születettek meg a madridi és a Knoll gGalériában látható új munkák is. Gyűlt a sok haszontalan dolog, aztán a végére akartam járni. A legszebb része az volt, amikor feldíszítettük a kocsit a kis világító figurákkal, amelyek a Knoll Galériában bemutatott videón szerepelnek. Liza még éjjel tizenegykor is a kocsi tetején sikítozott. Annál jobb nincs, mint teljesen infantilisnak lenni.

Mi volt pontosan Madridban, és mit állítottál ki?

Csoportos magyar kiállítás volt, amelyet Petrányi Zsolt és Augustin Perez Rubio közösen válogatott, és többségében új munkák voltak. Ők kérték a Fordíts időt arra, hogy az idő magában forogjon című korábbi installációt, és kiállítottam egy teljesen új munkát is, amelyen hónapokig dolgoztam. A kínai piacon vett 1400 darab világítós kitűzőből álló fényfeliratot készítettem egy fémtáblára a már említett „Brighten your mind” [= Fényesítsd az elméd] felirattal.

Irtózol a nőművész kifejezéstől, amelyet a hímzés, varrás miatt használnak olykor veled kapcsolatban, és az elektromos árammal való játszadozás, kísérletezgetés már kevésbé tipikus női szerep. És kevésbé veszélytelen.

Nem szeretem a kategóriákat. De tényleg nem véletlen, hogy hímezni kezdtem. Anyám világ életében varrt, ezt is tanítja. Gyakran figyeltem, hogyan készít el egy-egy ruhát, vagy bármit. Így aztán könnyen elsajátítottam mellette minden ezzel kapcsolatos dolgot. Egyszerűen az ember azt használja, ami van, amit a sajátjának érez. A hímzéseknél azt éreztem, hogy ez én vagyok, azzal kezdtem el foglalkozni, amihez értek, ez egy nyelv. A pici világító tárgyakat szóra bírni pedig szintén nagyon nőies dolog. Az elején fogalmam sem volt, hogy rázni fog-e például az első munka. De lassan kitapasztaltam, és most már bátran veszek trafót, kábelt vagy akár nem feltétlenül elektronikához használt, de az áramot vezető anyagokat is.

…és értéktelen csecsebecsékkel, háztartási kellékekkel kísérletezel, úgy, hogy áramot vezetsz át rajtuk. Az áram nemcsak piaci érték, de, fényt generáló képessége lévén, transzcendens jelenséget is képvisel a meglehetősen profán mindennapokban.

Igen, pont ez érdekelt benne, nem is az áram. A fény nagy hatással van rám, a feljebb való jellege. Mintha máshonnan származna. Most ez izgat, és még sok lehetőséget látok benne. A Knoll Galériában bemutatott munkák többrétegűségében is ezt a megfoghatatlant szerettem volna kifejezni.

A Knollban látható és a madridi munkáid is életvidám, popos hangvételűek. A Get close című videó zenéje és a színes villódzó fények a nyolcvanas évek diszkóinak hangulatát idézik. Szándékos a párhuzam?

A zene kiválasztásánál nekem is ez a vidám, kicsit egyszerű, nyolcvanas évek-hangulat volt a fő szempont, amely a villogó felirathoz is nagyon jól passzol, s a videóval is jól működik. Egyszerűen ezek a fények teremtenek egy furcsa aurát, mint ahogy a tv vonzza a szemet. A videó meg ráadásul olyan, mintha álomvilág részesei lennénk. Saját életemet is így szeretem megélni.

A mai budapesti műkereskedelmi piac szempontjai alapján nem alkotsz eladható műveket. Vették már meg munkádat?

Egyet. A Szombathelyi Képtár megvette a Ma sem voltam a strandon című nyugágyas munkát, amely még a diplomám előtt készült. És a spanyol MUSAC valószínűleg megveszi a most ott kiállított munkát.

Mi a helyzet a szakmai érvényesüléssel? A főiskoláról kikerülve nagyon hamar elértek olyan meghívások, amelyek a szakmában komoly referenciának számítanak. Mit jelentett, illetve hozott neked Velence vagy a Manifesta?

A Manifestanak, azaz Maria Lind személyének nagyon sokat köszönhetek. De én például a Bartók 32 galériás kiállításra is ugyanannyit készültem, mint az akkor aktuális Velencei Biennáléra, amit fel is róttak nekem. Számomra a munkáim megvalósítása a fontos.

Az időtényező változik a mostani munkáidban. Ezek sokkal rövidebb idejű művek, mint a hímzések. Az áram és az elektromos fény maga is, anyagtalan, efemer és technikafüggő jelenség. A korábbi munkáid innen nézve, mintha jobban ragaszkodtak volna az időtállóság, és az állandóság fogalmaihoz. Engedékenyebb lettél vagy türelmetlenebb?

Általában a munkákon keresztül gondolom végig saját magam. Amit korábban provokáltam, azt most tömegben kapom meg. A munkám az életem adott időszakának leképezése. Amikor rohanás volt az élet, nyugalomra vágytam. Amióta Liza megvan, türelmetlenebb vagyok. Ennél nagyobb munkám már nem lesz, mint hogy van egy gyerekem, akit nevelek.

2004/1. 35-37. o.