Brit pavilon: Az önkritikus

Velencei Biennále 2013

Jeremy Deller első látásra egymástól távolinak tűnő eseményeket kapcsol össze egyszerre szellemes és fenyegető képekben, rámutatva a brit társadalomban dúló feszültségekre.

artmagazin 13 - Velencei Biennále II. from artmagazin.hu on Vimeo.

Míg a történelemtudomány és a média hajlamos egymástól elkülönítve kezelni a gazdaság, a politika, vagy éppen a popkultúra eseményeit, a kortársművészet minden protokollra fittyet hányva gátlástalanul házasít bulvárt a tudománnyal, sajtóhírt a fikcióval, hivatalos jelentést emlékezetből rajzolással, hogy a köztudatban finoman szólva figyelmen kívül hagyott összefüggésekre világítson rá.
A pavilonba lépve egy hatalmas kékes rétihéja képe fogad, karmaiban egy Range Roverrel. A veszélyeztetett ragadozó madár két példányát 2007-ben éppen ott látták kilőni, ahol Harry herceg vadászgatott egy barátjával. Az esetből médiafelhajtás igen, jogi ügy azonban nem lett; a bosszúálló óriásmadár zsákmánya a kiállításban visszaköszön még, tömbbé zúzva, videónézésre szolgáló pamlagként.
Szemben a másik falon Jersey sziget fővárosa, St Helier ég: Deller úgy képzeli, 2017-re a Királyság alattvalóinak úgy kinyílik a bicska a zsebükben a brit korona ezen adóparadicsomi területén folytatott üzelmek miatt, hogy földig rombolják a várost.
Az ajtók körül és a falakon „kis arcok”: paleolit és neolit kézi baltácskák és nyílhegyek sorakoznak, előbbieket brit földön használták pár ezer vagy éppen százezer éve. De de van itt még 1972/73-as brit David Bowie turné és a Véres Vasárnap; egykor Irakban és Afganisztánban szolgált, mára börtönbe került veteránok rajzai és a fegyverkezési jelentések körül gyűrűző politikai botrányok egyik befolyásos, öngyilkosságba menekült áldozata; és Roman Abramovics hatalmas jachtja, amely 2011-ben, épp a biennále idején a Giardini előtt horgonyozva blokkolta a kilátást és részben a forgalmat is – Deller azonban életre kelti a szocialista eszméiről és virágmintáiról ismert William Morrist, aki kolosszusként kiemelkedve a habokból a tengerbe hajítja a poszt-szovjet privatizáció körüli zavaros vizekben megtollasodott orosz oligarchát, hajóstul.
Ja, és egy csésze finom angol tea a 4-es teremben az apokaliptikus víziókra.
Ezt hívják angol humornak, azt hiszem.

Jeremy Deller English Magic című kiállításának szóróanyaga letölthető itt.

Román pavilon: A minimál retrospektív

A román projekt könnyed, olcsó (értsd: kevés pénzbe került) és mindennap változik – mintha a falvédőről érkezve mit sem tudnának a drámai tartalmak, grandiózus költségvetések és megingathatatlan „júniusban odateszed, novemberig úgy marad” monstre installációk velencei fesztiváljának nagy hagyományairól. Ennek élesen ellentmondani látszik azonban a pavilon témája, amely maga a biennále: Alexandra Pirici és Manuel Pelmuş az elmúlt majd' 120 évből válogatott egykor kiállított műveket és pillanatokat retrospektív „kiállításához”, amelyeket egy folyton változó összetételű, részben amatőr performer csapattal játszatnak el.

A holland, a belga és a spanyol pavilon

Esterházy Marcell szubjektív velencei videónaplójának negyedik részében három nemzeti pavilont mutatunk be a Giardiniből.

Orosz pavilon: Aranyeső a betonpadlón

Esterházy Marcell Velencébe ment Biennálét nézni, ezért megkértük, készítsen nekünk egy szubjektív válogatást a kamerájával. Marcell tehát nem indokolt, csak videózott (bár annyit elárult, hogy az orosz pavilon nem a kedvence), így a szövegeket a szerk. írta a következő öt biennálés anyaghoz. Danaét, az argoszi királylányt Zeusz arany eső képében termékenyítette meg – fiuk, Perzeusz lett később az a hős, aki megszabadította a világot a szörnyűséges Medúzától. Az ókori mítoszok e legtestetlenebb násza Vadim Zakharov felfogásában meglehetősen anyagias formát ölt: az üvegtetőről arany érmék hullnak a felső szint padlójába vágott lukon át az alsó kiállítótérbe, amelybe csak nők léphetnek be.

Az Enciklopédikus Palotában

Ketrecbe zárt agyvelő, világtalan festők és beatbox a kiállítótérben – velencei sorozatunk utolsó videója egy rövid válogatás a Biennále Központi Pavilonjából, amelyben idén Massimiliano Gioni Enciklopédikus Palota című kiállítása látható. A világ megértésének, a tudás teremtésének művészi módjait kutató megashow-ból Esterházy Marcell öt művet emelt ki.