A titokzatos című, oltárszerű – de akár síremléknek is beillő – szobor a Műcsarnok Rejtett történetek című kiállításán szerepel, amely a 20. század első felének életreform mozgalmait, illetve e mozgalmak és a különböző művészeti ágak, művészcsoportok néhol nyilvánvaló, néhol rejtett összefüggéseit hivatott feltárni. (A felhalmozott izgalmas dokumentumok, tárgyi emlékek és műalkotások elképesztő mennyisége egyébként inkább megnehezíti, mint segíti az átlátást, inkább csak bepillantást enged abba a különleges kapcsolati hálóba, ami a századelő reformgondolkodóit ezer szálon összefűzte.)

Kövesházi Kalmár Elza műve maga is egy sarokban rejtőzik, ott, ahol a környező falakat táncfotók borítják. Az aranyos fényű, patinás fa talapzaton álló alabástrom szobor három stilizált alakot formáz, akik egy ismeretlen szertartás rituális mozdulataival kapcsolódnak egymáshoz. A csúcsos süveget viselő központi figura tartása és szabályos redőkben leomló ruhája istennőt vagy papnőt sejtet; a ruharedőkből két másik alak bontakozik ki – mintha épp most látnának napvilágot. A finoman erezett fehér kő fátyolszerűen áttetsző, eltakarja az arcvonásokat, és nincsen fogódzónk arra nézvést sem, hogy a mozdulatsor milyen ismeretlen keleti vallás szertartását rögzíti.

Kövesházi Kalmár Elza: tánckompozíció (Csicsibua), 1926 körül, Szépművészeti Múzeum-Magyar Nemzeti Galéria, Budapest. Fotó: Műcsarnok

Van viszont egy fotó közvetlenül a szobor mellett, ami elárulja, hogy a szobor milyen apropóból született. Az archív képen három nő veszi fel a szoboralakok háromszög-kompozícióját; az egyetlen textilkúpból kibontakozó táncosok arcát is valamiféle fátyol, tüll takarja. A feliratból kiderül, hogy a fotó a Csicsibua című előadás kapcsán készült, amelyet az Új Föld-estek keretében 1927-ben mutattak be a Zeneakadémia kamaratermében. A szereplők között feltűnik egy másik Kövesházi Kalmár: a bal oldali táncos Elza házasságon kívül született lánya, Ágnes, akit egyedülálló anyaként nevelt fel. Ágnes a húszas években kibontakozó mozdulatművészeti iskolák közül a Madzsar Alice-féle csoport vezető táncosa lett, ahová egyébként a baloldali, haladó szellemű ifjak és alakjukat féltő arisztokrata hölgyek egyaránt lelkesen jártak egészségmegőrző tornát és művészi tánctechnikát tanulni. Mondhatnánk, hogy olyan divat volt ez, mint manapság a jóga, de valójában már a hatha-jóga és vele az egész keleti, buddhista bölcselet is éppen ebben az időben kezdett tért hódítani idehaza, amint arról a kiállítás egy másik szekciója részletesen beszámol. (A sok könyv, fotó és dokumentum közül kiragyog egy fantasztikus türkizmázas Buddha szobor, ami autentikusan keletinek tűnik, pedig szintén Kövesházi Kalmár alkotása!)

Csicsibua, Új Föld-estek, 1927, Táncosok: Kövesházi Kalmár Ágnes, Fazekas Judit (?), Fülöp Zsuzsi (?) MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézet, Budapest. Fotó: Műcsarnok

Nem a Csicsibua volt az egyetlen keleti ihletésű előadása annak a kísérleti táncszínháznak, amit Madzsarné Jászi Alice mozdulatművész-koreográfusa (és szeretője), Palasovszky Ödön szervezett, sokakkal együtt. A Madzsar-iskolában előadásokat tartottak a tibeti buddhizmusról, az indiai zene- és tánckultúráról. Kövesházi Kalmár Ágnes maga is tanulmányozta és beépítette a jellegzetes kéz- és ujjtartásokat, a különböző mudrákat saját koreográfiáiba, például a Buddha tűzprédikációjába. Különleges táncruháit és sokszor a darab orientalista díszleteit is édesanyja, Elza tervezte (és varrta), köztük a tűznyelveket megjelenítő ruhát és azt a lágy pliszékkel és hajtásokkal a test és a karok lüktető mozgását kiemelő leplet, amit lánya egyik leghíresebb, fotón és szoborban is megörökített Lélegző-táncához viselt. (Ágnes, ahogy Palasovszky is, tüdőbeteg volt és gyógyulási céllal is végezte a légzőgyakorlatokat.) Kövesházi Kalmár Elza első táncos szobrát Isadora Duncan 1902-es pesti fellépése után készítette; a szecessziót és az art deco stílusát ötvöző kisplasztikái a korszak tánc- és mozdulatművészeti reformkísérleteinek egyedülálló dokumentumai. 

Rejtett történetek. Az életreform mozgalmak és a művészetek
Helyszín: Műcsarnok
Megtekinthető: 2019. január 20-ig.