Dan Brown a túlnépesedéről gondolkodik

Topor Tünde

Mi köti össze Robert Langdon professzort magyar festők önarcképeivel? Segítek, ugyanaz, ami a Palazzo Pittit a Palazzo Vecchióval. A Vasariról elnevezett, mert általa tervezett híres folyosó.

Amit a Mediciek építtettek, hogy ne ázzanakfázzanak, ha a régi palotában befejezték a város ügyeinek intézését, és haza akartak szaladni az újba, a Pittibe, kicsit lötyögni a Boboli-kertben, vagy még inkább, hogy ne üssék agyon őket az utcán az elégedetlenkedők. Firenzében vagyunk, ahol a két palotát összekötő Corridoio Vasariano több kilométer hosszan halad, át az Uffizin, majd a Ponte Vecchión az árusok fölött. Századokkal később ennek falaira (és abból nem volt hiány) került az Uffizi híres és egyedülálló önarcképgyűjteménye, köztük a magyar festők önarcképei is, amelyekből épp most nyílt kiállítás az Uffizi Képtárban, de nem a csak VIP-túrákon mutogatott folyosón, hanem látogatottabb helyen.

Dan Brown új regényében, az Infernóban ezen a normál látogatók elől elzárt útvonalon menekül a titkos szimbólumok szakértőjeként ismert amerikai művészettörténész, Robert Langdon professzor, és még az elkötelezett Dan Brown-rajongók is azt hiszik, hogy a szerző, akit a valószerűség igénye eddig sem korlátozott a cselekményvezetésben, most már végképp megzakkant, merthogy Langdont előző este fejbe lőtték, reggel tehát, a regény kezdetén, az infúziót kitépve magából, friss fejsebbel, Vespán robogva jut el például ide is. De azért később megnyugodhatunk, Dan Brown mégsem az a hülye amerikai, akinek a regény közepéig gondoljuk, és a központi probléma, ami köré a cselekmény és a sokkal, de sokkal élvezetesebb tudományos ismeretterjesztés épül, aktuálisabb és életszerűbb, mint az, hogy támadnak az illuminátusok vagy Sion rendje. Nem árulom el a legnagyobb titkot, ha elmondom, hogy ez a probléma a túlnépesedés, és innentől érthető, hogy miért Firenze a sok kaland első helyszíne, miért Dante Pokla az, amit ismernie kell a rejtvényfejtő főhősnek és miért központi motívum a Dante korában csak fekete halálként emlegetett pestis. Ami az akkori luxusimádók miatt felezte le az európai népességet, hiszen a kórt azok a patkányok terjesztették a kicsit már akkor is túlnépesedett Európában, amik a fűszerszállító hajókon érkeztek Velencébe és a többi kikötőbe. Nekem a regényből az a kedvenc részem, amikor a a Dóm melletti Keresztelőkápolna mennyezetének Utolsó ítélet mozaikját látva Langdon elképzeli a gyerek Dantét, aki néha, keresztelőkkor rettegve nézett fölfelé, és a fantáziáját olyannyira beindította a főördög szájából kilógó három kárhozott lélek, hogy később megírta az Isteni színjátékot, illetve annak azt a fejezetét, ami az európai kultúrára a legnagyobb hatással volt, vagyis a Poklot. Bármennyire nevetségesen elrajzoltak is a figurák, mint a Dan Brown-regényekben mindig, lenyűgöző teljesítmény, ahogy a szerző a várostörténeti séták széteső ismertető szövegeibe életet lehel, egyszer végre értelmet adva annak a rengeteg feleslegesen megtett kilométernek és bamba nézelődésnek, ami a turistaság velejárója általában. Mert nehéz megérteni, mi visz rá embereket arra, hogy idegen városokban kóboroljanak, útikönyvekben semmihez nem köthető történetfoszlányokat olvassanak és olyan műveket nézegessenek, amik háttértudás nélkül gyakorlatilag értelmezhetetlenek. Az Inferno viszont megint olyan, mintha egyetemessé tett BUPAP-túrán vennénk részt, összeállnak a dolgok, kirajzolódnak az összefüggések, és tovább nő a kíváncsiság. Minthogy Dan Brown egyetemes túrára viszi az olvasókat, kézenfekvő volt Firenzét, firenzei vonatkozású témát választani, de azért lehetett volna egy kicsit óvatosabb, A Da Vinci-kód után ugyanis az ott megírt helyszíneket a turistaáradat majdnem eltörölte a föld színéről. Az igény tehát nagy a felgyülemlett tudásanyag értelmes és fogyasztható tálalására. Európa tele van történelmi városokkal, várja az utazni tudó műemlékfogyasztókat. Ugyanakkor mindennap több millió olyan gyerek születik, aki számára az európai városok nézegetése nem reális opció. Dante szerint a Pokol legmélyebb bugyrában azok szenvednek, akik vészhelyzetben tétlenek maradtak. Nyilvánvaló, hogy hol fogjuk végezni, még ha Dan Brownnal a kezünkben is.

Dan Brown: Inferno, GABO Kiadó, 2013 Fordította: Bori Erzsébet, 656 oldal, 3990 Ft

 
Sajnos a könyv borítója annyira ronda, hogy helyette inkább Domenico di Michelino Dante Isteni színjátéka (1465) című 2,32 m × 2,90 m-es freskóját közöljük, ami a firenzei Santa Maria del Fiore templomban (a Dómban) látható, és a regényben sokszor utalnak rá
Sajnos a könyv borítója annyira ronda, hogy helyette inkább Domenico di Michelino Dante Isteni színjátéka (1465) című 2,32 m × 2,90 m-es freskóját közöljük, ami a firenzei Santa Maria del Fiore templomban (a Dómban) látható, és a regényben sokszor utalnak rá