Do You Read Me?! – BERLIN, TRAVELOGUE – 2017-01-24

Német Szilvi

Január vége-február eleje élénk időszak Berlin kulturális életében: idén ünnepli fennállása 30. évfordulóját a nemzetközi art&tech élvonalához tartozó Transmediale fesztivál (ever elusive). Előtte a Fear Anger Love témában a kísérleti zenét pártoló CTM – Festival for Adventurous Music and Art 18. kiadása jelentkezik, a két szervezet kezdeményezésére létrejött Vorspiel pedig megannyi más (több mint 45) lokális résztvevőt csatornáz be ebben az időszakban a programkínálatba. Európa kreatív iparának fővárosában persze akkor is van látnivaló, ha a szezonális eseményeken túl csak az önjáró galériaszíntérre vagy az örökségőrző kőlétesítményekre koncentrálunk. A BERLIN, TRAVELOGUE abból az elhatározásból született, hogy a berlini évelőn meglátogatott intézmények és a rajtuk keresztül kibontakozó témák felkerüljenek egy naprakész, szubjektív várostérképre.

24 Január 2017 AUGUSTSTRASSE

Lapoz

A Mitte egyik legfontosabb „kultúruccáján”, az Auguststrasse-n található az ikonikus Do You Read Me?! könyv-, hírlap- és magazinkereskedés. A Walther König Buchhandlungok kínálatával vetekedő, válogatott, nemzetközi anyag a kortárs kultúra szakértői szeleteiből kínál időszakosan frissülő olvasnivalót. (Amellett, hogy elfogadjuk azt az állítást, hogy a Nyugat, ahogy eddig ismertük haldoklik és válságjelenségeket mutat, a globális folyóirat- és magazinterjesztéshez való hozzáférés itthoni szemmel még mindig álomkategória. Persze, ahol a hazaira sincs igény, ott hol rúg labdába egy progresszív külföldi szaklap?)

A témák szerinti keresés azonban könnyen felborul az egymást keresztező kategóriáktól: a divat- és a kultúripar (System, Vestoj), a Food&Fashion (BRUTAL, FFF Zine, Alla Carta) vagy az építészet és design (apartamento, Monu, AA files, Pin-up, Dirty Furniture, The Life of Things) lapjai szokatlanabb vagy hagyományosabb párosításokban sorakoznak a polcokon első osztályú tervezőgrafikai burokba csomagolva.

A választékból érdemes kiemelni egy olyan kiadványt, ami határozott szerkesztői állásfoglalást fogalmaz meg újságírói elvekről – a magyar nyelvbe még kevésbé meggyökerezett, viszont az Oxford Dictionary által a 2016-os év szavának választott – „igazság utáni” (post-truth) -korszak politikai klímájában. A Delayed Gratification egyszerre ismeri fel az objektív tények kiszorulásának kártékony hatását a médiában és a professzionális újságírás felelősségét a „release early, release often”-elve szerint működtetett tartalomszolgáltatási rendszerben. A lassítás mellett elkötelezett szerzők szerint nem tartható az az etika, amit az iram diktál: hiába üt be elsőként egy sztori, ha nincs jól alátámasztva; illetve az egyre elszaporodó élő közvetítések formátuma hiába azonnali, nem tud egyenértékűvé válni az értelmezéssel. A negyedévente kiadott periodika szerzői megvárják még elül a vihar a közelmúlt eseményei felett. Ezt McLuhan se gondolhatná másképpen, aki jó előre jelezte, hogyan hal el a kritikai feldolgozás képessége, amikor az alfabetikusról a videoelektronikus közvetítésre váltunk. „Amikor az »egyszerre történő« felváltja az »egymás utánit«, a mitologikus lép a kritikai megkülönböztetés helyébe. Kritika csak akkor jöhet létre, ha az üzenet szerkezetében megjelenik az írás szekvencialitása, az olvasás lassúsága, ami alapvető feltétel az igaz és hamis állítások elbírálásában”.

Valahogy így.

Do You Read Me?!
Magazine und Lektüre der Gegenwart
Auguststrasse 28
10117 Berlin-Mitte
 

BERLIN, TRAVELOGUE (Német Szilvi kortárs művészeti bedekkere):