Pedig ő is kivételes képességű festő, aki apja mellett sajátította el a szakmai fortélyokat. Juan nemcsak festésmódjában szerette a kifinomultságot és gazdagságot: ő már de Zurbarán, vagyis Don Juan volt, táncolni tanult és szonetteket írt, gazdag lányt vett el, biztos szép ruhákban is járt. Talán festésben is túlszárnyalta volna apját, de nagyon korán, 29 éves korában elragadta a Sevillában 1649-ben dúló pestisjárvány, így csak néhány műve maradt ránk. Ezek közül is az egyik legszebb ez a Chicagóban őrzött körtés, virágos csendélet, amely virtuóz, de részletgazdag festésmódjában az apai legspanyolabb alapokon túl itáliai és főleg németalföldi hatásokat mutat. Különösen a németalföldi hatást érzékeljük majd, ha megfigyeljük a kínai porcelántál papírvékony falának átderengését vagy a már leszedett körték héjának viaszos ragyogása és a még az ágon lévő gyümölcsök tompább fénye közti különbséget. Különleges adalék a kép történetéhez, hogy Chicagóba, az Art Institutba Brummer József, magyar származású régiségkereskedő közvetítésével került, akiről előző számunkban olvashattak Barki Gergelytől, az elveszett magyar kubizmus kapcsán. (Artmagazin 80, Barki Gergely: Az elveszett magyar kubizmus, 10. oldal).

Csendéleteit eredetiben apja, Francisco majdnem teljes életműve mellett Madrid után Düsseldorfban, az ottani Kunstpalastban nézhetik meg a szerencsés látogatók október 10-től 2016. január végéig.