Az esőhöz számtalan misztikus jelentéstartalmat és kevésbé poétikus asszociációt párosított már az emberiség: az indiánok termékenységi esőtáncától kezdve Gene Kelly klasszikusán, az Ének az esőben-en át a rajzfilmek azon momentumáig, amikor csak a pórul járt szereplő feje felett esik az eső.

Gyakorlatilag ennek a motívumnak az inverzét alkotta meg a Random International művészcsoport Esőszoba (Rain Room) című installációjában: a gondosan koreografált felhőszakadás jelenleg a MoMA PS1 belső terét áztatja – de nem a látogatókat. A beépített mozgásérzékelős szenzorok ugyanis érzékelik a teremben tartózkodók helyzetét, és az adott területen megállítják a lezúduló vizet, ezáltal úgy sétálhatnak a látogatók a zuhogó esőben, hogy nemcsak nem áznak bőrig, de egy csepp víz sem kerül rájuk. A mű azon túl, hogy felhívja a figyelmet az ember és környezete érzékeny viszonyára, illetve aktív, cselekvő befogadóvá, szinte performerré avanzsálja a látogatót, leginkább mégis egy különleges atmoszférájú teret, elmélyülésre alkalmas helyzetet teremt. A páratlan élmény akkor az igazi, ha egyedül tartózkodunk a teremben, saját, személyre szabott zivatarunkban – ez azonban nem könnyen kivitelezhető. Az installáció népszerűségét ugyanis jól mutatja, hogy nem ritka a hatórás várakozási idő sem.