Az eurózóna válsága, növekvő munkanélküliség, recesszió, terjedő politikai bizonytalanság és még sorolhatnánk – gazdasági szempontból nemcsak Magyarország zárt nehéz évet. A kevés terület egyike, amelyik nemzetközi szinten is talpon tudott maradni, a műtárgypiac volt – írja az Art Newspaper.

Komoly aggodalmakat keltett viszont, hogy az év vége felé egyre labilisabbá váló európai gazdaság a műkereskedelmet is magával ránthatja, ezért megkülönböztetett figyelem kísérte az őszi vásárokat és aukciókat. A leütéseket látva azonban megállapíthatjuk, hogy néhány műtárgycsoport köszöni szépen, jól van. A Sotheby’s november 8-i kortárs aukcióján például Gerhard Richter vagy az absztrakt expresszionista Clyfford Still egy-egy alkotása olyannyira rekordnagyságú összegért kelt el, hogy az árverés összbevétele (318,5 millió dollár, 76,4 milliárd forint) dobogós helyezést ért el az ilyen típusú aukciók között. A rekordot egyébként a Christie’s tartja: még a válság előtt, 2007 májusában összesen 384,6 millió dollárért (92,3 milliárd forintért) árverezett el kortárs műveket.

forrás: theartnewspaper.com

De nemcsak a Sotheby’s zárt tiszteletre méltó eredménnyel az őszi időszakban. A francia Artprice számolt be arról, hogy aukciós eladás szempontjából mindezidáig a tavalyi év volt a legsikeresebb: míg 2010-ben 9,5, addig tavaly 10,7 billió dollár értékben aukcionáltak műtárgyakat világszerte. Az Artprice szerint a növekvő eladások elsősorban az egyre aktívabb kínai vevőknek köszönhetőek.

A legfőbb kérdés idén is az, hogy mennyire rugalmas a művészeti piac és képes-e továbbra is egy látszólag párhuzamos valóságban működni? Fontos leszögezni azonban, hogy a műtárgypiac nem önálló létező, hanem kisebb piacok sorozata, rendszere. Megfigyelhető továbbá, hogy míg 2004 óta az impresszionista művek eladása stagnál, a modernek és kortársak egyre kelendőbbek. Más területeken azonban nem ilyen rózsás a helyzet: az antikvitások és bútorok környékén nagy a csend, a régi mesterek, az európai szobrok illetve a 19. századi festmények esetében viszont egyre több a visszavásárlás.

Clyfford Still: Lot 11 (forrás: sothebys.com)

Clare McAndrew közgazdász széleskörű közvélemény-kutatásából kiderül, hogy a kisebb piacokon kereskedők a jövőt tekintve nem túl bizakodóak, de „a többiek – a nagyok – számára messze még a vég”. Szerinte a mostani helyzet abban különbözik a 2008-as válságévtől, hogy a nagyon gazdagok visszanyerték anyagi stabilitásukat és ismét költenek, a válság utáni egy-két évben ugyanis a jelentősebb pénztartalékokkal rendelkezők – a bankok összeomlásától tartva – nem verték magukat nagyobb költségekbe. „2009-ben és 2010-ben nem volt divatos villogni a pénzeddel” – mondja McAndrew.

Michael Plummer művészeti tanácsadó pedig azt jósolja, hogy a piac a nagy nevek és mesterművek mentén fog kettéválni. Azaz a kevésbé jól menő területeken is nagyobb összegekért kelhet el egy-egy csúcsdarab, ahogy az a Sotheby’s októberi árverésén is történt, amikor 6,9 millió dollárért (1,7 milliárd forintért) talált vevőre egy XVI. Lajos-korabeli fiókos szekrény.

És miért pont a kortársak a legkelendőbbek? A válasz egyszerű: egyfajta részvényként, később megtérülő befektetésként tekintenek rájuk. Nem ritka, hogy a tehetősebb magángyűjtők – vagyonukat reprezentálandó – privát galériáikban állítják ki kortárs szerzeményeiket. Másrészt a kortárs (mint egyfajta márka) divat is lett.

Noha a Sotheby’s összességében jobb évet zárt tavaly, mint 2010-ben, figyelmeztető jel az idei évre nézve, hogy a legnagyobb eladások a múlt éve elején voltak. Illetve a kínai piac sem áll teljesen biztos lábakon: ez novemberben a Christie’s hongkongi árverésén derült ki, ahol 2010-es eredményekhez képest 8%-kal kevesebb volt az összbevétel (385 millió dollár, 9,2 milliárd forint). De Plummer szerint nem kell féltenünk a kínai piacot: „még mindig erős, ám egyre kevésbé forrófejű, egyre kevesebbet kockáztat, sokkal inkább éles szemű és megfontolt – ez mindenképpen előnyére válik.” Továbbá a helyi aukciós házak is jó eredményekről számolnak be: a Poly 2011-es összbevétele 1,8 billió dollár volt.

McAndrew szerint a műkereskedelem újbóli pezsgéséhez a csökkenő gazdasági problémákból fakadó bizalom és vásárlási kedv mellett olyan új piaci szereplők is hozzájárulhatnak, mint Katar.


Szerző: A. Kovács Ágnes