Frida, avagy a fájdalom domesztikálása

Horváth Gyöngyvér

Az Artmagazin már harmadszor hirdette meg cikkíró versenyét, legutóbb a Frida Kahlo-kiállítás kapcsán, amelynek három nyertes írása az Artmagazin Online-on olvasható. A pályázat jeligés volt, de a zöldginkgo jelige mögött egy korábbi kedves szerzőnket sejtettük. Amely érzet be is igazolódott, így az ő írását itt közöljük, az orvostörténeti utalásokat külön is értékelve.

Frida Kahlo: Henry Ford kórház, 1932, olaj, fém, 31 × 38,5 cm, Col. Museo Dolores Olmedo, Xochimilco, México, fotó: © Erik Meza/Javier Otaola – © Archivo Museo Dolores Olmedo, © Banco de Mexico, Diego Rivera Frida Kahlo Museums Trust, Mexico, D.F. by SIAE 2018


Frida Kahlo kisajátítása a szemünk előtt zajlik. Számos művészeti mozgalom, ideológia és divatirányzat érzi magáénak az életművet, a szürrealizmustól a feminizmuson és a filmiparon át a popkultúráig, a tetoválóművészektől a kacatgyártókig, olyannyira, hogy e jelenségnek már külön neve is van: Fridolatry (Luiselli, 2018). Kahlo művészete azonban mindenféle eszmei háttér, kontextus vagy ideológia nélkül is működik, zsigeri szinten, mégpedig a festményeken megjelenített testi, fizikai fájdalom miatt.

Frida, a művész léte a szenvedő Frida létezésének köszönhető. Kahlo önéletrajzi ihletésű életműve javarészt önarcképekből áll, identitás-jelző vagy elbeszélésbe ágyazott önarcképekből, amelyek forrása mindig a művész saját, igen gazdag élettörténete. Kézenfekvő volt tehát a kurátori döntés, amely a kiállítás rendezőelvének az életmű és az élettörténet korrelanciáját választotta. A Magyar Nemzeti Galéria Frida Kahlo: Remekművek a Mexikóvárosi Museo Dolores Olmedóból tárlatán a fájdalom megjelenítésével külön szekció (A fájdalom poézise) foglalkozik. Mindennek alaposabb megértéséhez érdemes néhány életrajzi elemet felelevenítenünk.

Kahlo betegéletútja kivételesen szerencsétlen: születési rendellenességgel, nyitott gerinccel (spina bifida) jött a világra, hatévesen polio-vírus fertőzte meg (poliomyelitis), ennek következtében deformálódott a jobb lába. 18 évesen buszbalesetet szenvedett, ekkor sérült meg medencecsontja és gerince, csigolyái elmozdultak. Mindez később további komplikációkat okozott: neuropátiás fájdalmai lettek, illetve a fájdalom állandósult, komplex regionális fájdalom-szindrómaként (CRPS). Kahlo sorozatos műtéteken esett át, hónapokra ágyba került, majd kerekesszékbe kényszerült, illetve évtizedekkel később amputálták is az egyik lábát (Budrys, 2006). Kahlo a balesetet követő lábadozási időszakban kezdett festeni. A fizikai fájdalom így az életmű elindítója és egyik fő mozgatórugója volt; a festés terápiává vált, irányt és értelmet adott az életének és kitöltötte az időt.

A művészet történetében a festők pusztán fizikai betegségeinek soha nem volt olyan aurája vagy mítosza, mint a mentális betegségeknek. Míg Van Gogh bipoláris zavara vagy Francisco Goya depressziója a romantikus hagyományba illeszkedve a kiválasztottságot, a zsenialitást, az őrült művész sztereotípiáját erősítette, addig a fizikai fájdalom okozta ágyhoz kötöttség hétköznapisága nem hordozott ilyen jelentést, ezért e történeteket alig ismerjük. Henri Matisse vékonybélrák-műtétet követően kényszerült tolószékbe, ekkortól az ecsetet az olló, a festést a papírkivágás, mint technika váltotta fel. A rheumatoid arthritis Pierre-Auguste Renoir kezét, könyökét és vállát támadta meg, egy idő után ő is csak kerekesszékkel tudott közlekedni. A betegség megváltoztatta festési technikáját, de a diagnózist követően még több mint két évtizedig alkotott. Caspar David Friedrich a stroke után felhagyott az olajfestéssel. Otto Dix stílusán is nyomot hagyott a stroke, ez a változás látványosan nyomon követhető önarcképein. Lovis Corinth festészetének karakterét is befolyásolta az elszenvedett stroke, Otto Dixhez hasonlóan ekkortól ő is erőteljesebb torzításokkal élt a képein. Paul Klee mai szóhasználattal szisztémás sclerosisban szenvedett, de szerencsére továbbra is tudta használni a kezét; rajzain naplószerűen rögzítette egyre romló állapotát. Willem de Kooning az Alzheimer-kórral küzdve is alkotott (Bogousslavsky, 2005, 2007, 2010). A betegség kirobbanása gyakran meghatározott pillanathoz köthető: Kahlo életében ez az 1925-ös buszbaleset volt, Chuck Close egy hasonló, 1988-ban történt emlékezetes pillanatra csak úgy hivatkozik, mint az Esemény, ami után életkörülményei végérvényesen megváltoztak – ő is kerekesszékbe kényszerült.

Frida Kahlo: Reményt vesztve, 1945, olaj, vászon, farostra húzva, 28 × 36 cm, Col. Museo Dolores Olmedo, Xochimilco, México, fotó: © Erik Meza/Javier Otaola, © Archivo Museo Dolores Olmedo

Az említett festők művészetükben nem saját beteg testükkel foglalkoztak, Frida Kahlo azonban igen, és ez a kiállításon szereplő műveken keresztül is jól végigkövethető. A fájdalom ábrázolására Kahlo sajátosan rá jellemző szimbolikus képnyelvet alakított ki. Az életmű egyik legerősebb műve egy feltárulkozó önarckép, A törött oszlop (1944), amelyben a felnyitott mezítelen női test láttatni engedi a gerinc helyén álló töredezett ión oszlopot. A testiség és fájdalom együttes megjelenítése, a gyakran felkínálkozásként értelmezett szembenézés és a klasszikus architektúra szétzúzása miatt a művet többen is a női szerepek és a patriarchális társadalom ütközőzónájának tekintették (Lindauer, 1999). A rá következő évben festett Reményt vesztve (1945) című művön az ágyba kényszerült művész látható a fotókról már ismert festőállvánnyal, a nyomasztó érzések egy kiokádott szürrealista bőségszaru látomásában rajzolódnak ki. A jóval korábbi Henry Ford kórház (1932) a kórházi ágyán fekvő Frida figurájával a privát tragédiát kietlen, embertelen tájba helyezve próbálja meg elidegeníteni, a történet elszenvedője és az epizódokat jelző tárgyi elemek között vérerekhez hasonlatos vörös zsinór teremt kapcsolatot.

Kahlo festészetének értelmezésekor nem elégedhetünk meg az élettörténet eseményeinek ismeretével és művekhez társításával. A fájdalom nyelve ugyanis egyetemes. A fájdalomra (beleértve a mások által átélt fájdalmat is) adott válaszaink nagyrészt biológiailag meghatározottak, melyekhez a kulcs a megfigyelésen és utánzáson alapuló tanulás és az empátia jelenségében rejtőzik. Agyunkban léteznek olyan idegsejtek, az úgynevezett tükörneuronok, amelyek meglepő módon nemcsak akkor aktiválódnak, amikor fizikai fájdalmat élünk át, hanem akkor is, ha mások szenvedését érzékeljük; minden empatikus reakciónk közül a fájdalomra adott válaszaink a legerősebbek. A tükörneuronok akkor is működésbe lépnek, ha képeken vagy filmen látjuk mások szenvedését, és ez magyarázza a fizikai és érzelmi szinten is involválódó nézői reakciókat. Gondoljunk csak Caravaggio vagy Artemisia Gentileschi a Holofernészt lefejező Juditot ábrázoló festményeire, a betlehemi gyermekgyilkosságot bemutató alkotásokra vagy a horrorfilmek okozta ijedelmekre.

David Freedberg volt az első művészettörténész, aki a tükrözéses mechanizmusok műalkotások befogadására gyakorolt szerepét vizsgálta.

Szerinte a testi szinten is nyomon követhető empatikus reakció az esztétikai élmény során egyetemes jelentőséggel bír, amelyet még az absztrakt festői formák látványa, például Hans Hartung hasításai is képesek kiváltani (Freedberg és Gallese, 2007). A Kahlo képein ábrázolt fizikai fájdalomra adott válaszaink tehát automatikus reakciók, amelyek bizonyos szinten mindenkinél jelen vannak.

Mindez nem jelenti azt, hogy társadalmi, történeti tényezők ne játszanának szerepet az ábrázolt fájdalom befogadásában. Frida Kahlo a hagyományokra hivatkozással ezeket a referenciákat bőven kiaknázta. Képi nyelvének, ábrázolási stílusának gyökere többrétű: a formális képzés híján alkotó naiv művészek esetében gyakran megfigyelhető a szó szerinti hivatkozás, erre jó példát mutatnak a Henry Ford kórház utalásai. Kahlo a mexikói helyi tradícióból is sokat merített, különösen a népi vallásosság tárgyanyagából, például az ex voto (fogadalmi) képek nyelvezetéből (Castro-Sethness, 2004). Kivételes szerepet kapnak életművében a keresztény művészet ikonográfiai megoldásai: a testébe fúródó szögek A törött oszlopon a krisztusi analógiát erősítik és saját áldozat-jellegét emelik ki. Művészetének legközelebbi kontextusa a kortárs mexikói festészet, ahol éppen az 1930–40-es években erősödtek fel azok a hangok, amelyek a fizikai és lelki fájdalmat, kiváltképp a női létezéshez kötődő, korábban tabunak számító traumatikus fájdalmat ábrázolták. Kahlo mellett María Izquierdo, Aurora Reyes és Isabel Villaseñor művészete révén alakult e téma önálló ikonográfiai programmá (Comisarenco Mirkin, 2008).

Frida Kahlo: A törött oszlop, 1944, olaj, vászon, farostra húzva, 39,8 x 30,5 cm, Col. Museo Dolores Olmedo, Xochimilco, México, fotó: © Erik Meza/Javier Otaola, © Banco de Mexico, Diego Rivera Frida Kahlo Museums Trust, Mexico, D.F. by SIAE 2018

A fájdalom egyetemességének megjelenítése a Kahlo-oeuvre sajátossága. Mindamellett az életmű értékelésekor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a kivételes bátorságot, amellyel felvállalta saját fájdalmait, és a tehetséget, amely a mindennapi küzdelmen túl képes volt az életöröm felmutatására is. 

Balra fent: Henri Matisse: A lagúna (A Jazz könyv része), 1947, papírkivágás, LES HÉRITIERS MATISSE/HUNGART © 2018. Jobbra fent: August-Pierre Renoir: Gabrielle olvas, 1906, olaj, vászon, 55 x 47 cm. Balra lent: Caspar David Friedrich: Nagy hegyi tájkép, 1835 körül, olaj, vászon, 72 x 102 cm, mellette Paul Klee: Penge (részlet), 1938, pasztell, papír, 50 x 35 cm, forrás: Wikimedia Commons

Caspar David Friedrich 1935-ös infarktusát követően váltott léptéket és hagyott fel a kisebb méretű olajfestmények készítésével. Hasonlóképpen megváltozott Pierre-August Renoir festési technikája is a karját megtámadó reuma következtében. Paul Klee szisztémás sclerosisa után hagyott fel az aprólékosabb vonalrajzokkal, motívumai a betegség következtében bizonytalanabbá váló keze miatt lettek nagyobbak. Matisse 1941 után került tolószékbe. Ikonikus kései papírkivágásait köszönhetjük annak, hogy kerekesszékbe kényszerülve már nem tudott úgy festeni, ahogy addig.

 

IRODALOMJEGYZÉK: Bogousslavsky, Julien (szerk.): Neurological Disorders in Famous Artists, I–III. kötet, Frontiers of Neurology and Neuroscience, 19, 22, 27. o. Bázel, Karger AG, 2005, 2007, 2010. Budrys, Valmantas: Neurological Deficits in the Life and Works of Frida Kahlo. European Neurology, 2006, Vol. 55, 4–10. o. Castro-Sethness, María A.: Frida Kahlo’s Spiritual World: The Influence of Mexican Retablo and Ex-voto Paintings on Her Art. Woman’s Art Journal, Vol. 25, No. 2, 2004–2005, 21–24. o. Comisarenco Mirkin, Dina: To Paint the Unspeakable: Mexican Female Artists’ Iconography of the 1930s and Early 1940s. Woman’s Art Journal, Vol. 29, No. 1, 2008, 21–32. o. Freedberg, David és Gallese, Vittorio: Motion, Emotion and Empathy in Esthetic Experience. Trends in Cognitive Sciences, Vol. 11, No. 5, 2007, 197–203. o. Lindauer, Margaret A.: Devouring Frida: The Art History and Popular Celebrity of Frida Kahlo. Hanover, Wesleyan University Press, 1999. Luiselli, Valeria: Frida Kahlo and the Birth of Fridolatry. 2018. 06. 11. https://www.theguardian.com/ar...


A cikk megszületését a B.Braun támogatta

full_005965.png
Frida kicsit mindenkié

2018 nyarán meghirdettük harmadik kritikaíró-pályázatunkat a Magyar Nemzeti Galéria Frida Kahlo – Remekművek a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedóból című kiállítása kapcsán. A beérkezett szövegeket átolvastuk, shortlist-eztük, megvitattuk – így választottuk ki azt a három írást, Cserna Endre, Juhász Nóra és Király Zsuzsanna pályamunkáit, amelyeket az Artmagazin Online felületén publikálunk.

Screenshot 2022-03-02 at 17.08.11.jpg
Frida kertje New Yorkban

Frida Kahlo a Matilde és Guillermo Kahlo által 1904-ben épített Casa Azulban látta meg a napvilágot, amely nevét ragyogó kékre festett falairól kapta. Az akkor még külvárosnak számító Coyoacán negyedben álló Kék Ház belső udvara a spanyol kertek jellegzetes építészeti megoldásait a mexikói kertek őshonos növényvilágával ötvözi.

full_005514.png
LAS DOS FRIDAS

Tényleg két Frida van a DMA (Dallas Museum of Art) nagy Mexico kiállításán, de a két Frida összesen három Frida, hiszen az egyik kép magában is két Frida. Az jött vendégségbe, egyenest Párizsból, ahová egyenest Mexico Cityből ment. Kicsit nehezen találta meg az utat a szomszédba, de erről még beszélünk. Az biztos, hogy valamiképpen erről a képről szól az egész nagyszabású kiállítás, pontosabban ez a kép kap új értelmet Amerikában, Texasban, ahol igen jelentős a mexikói kisebbség jelenléte. Annyira jelentős, hogy itt, a kiállításon kicsit sem tűnik kisebbségnek, mintha demonstrálni akarnák, hogy itt vagyunk

full_005964.png
Frida Kahlo = Frida Kahlo

2018 nyarán meghirdettük harmadik kritikaíró-pályázatunkat a Magyar Nemzeti Galéria Frida Kahlo – Remekművek a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedóból című kiállítása kapcsán. A beérkezett szövegeket átolvastuk, shortlist-eztük, megvitattuk – így választottuk ki azt a három írást, Cserna Endre, Juhász Nóra és Király Zsuzsanna pályamunkáit, amelyeket az Artmagazin Online felületén publikálunk.

full_000300.jpg
Frida Kahlo, szupersztár

Kiállítást rendezni vagy albumot szentelni Frida Kahlo munkásságának nem könnyű dolog. Amilyen csekélyke, alig hetvenvalahány képre rúgó a festői életmű maga, olyan sokfelé szétszóródva, különféle múzeumok, magángyűjtemények részeként él tovább. Most, születésének századik évfordulója alkalmából Ciudad de México legnagyobb presztízsű kiállítóhelye, a Museo del Palacio de Bellas Artes adott helyet Frida Kahlo eddigi legnagyobb gyűjteményes kiállításának.

full_005700.jpg
Frida Kahlo, Francis Bacon és Korniss Dezső a Nemzeti Galériában

Többek között Frida Kahlo, Francis Bacon, Lucian Freud és a londoni iskola, majd Korniss Dezső kiállításaival várja a látogatókat idén a Magyar Nemzeti Galéria.

full_005967.JPG
Átadtuk a Frida Kahlo cikkíró pályázat díjait

Immár harmadik alkalommal hirdettük meg cikkíró pályázatunkat, amelyre rekordszámú, 67 írásmű érkezett. Az eddigiektől eltérően a pontozáskor kialakult holtverseny miatt három helyett négy pályaművet díjaztunk.

full_000572.jpg
Frida Kahlo öröksége

A műkereskedelem jellemzően nem dolgozik nagy profittal, de mindig ott bujkál benne a nagy felfedezés lehetősége. A kincstalálás izgalma és sikere. Azért kacsingatnak a galériások mindig a szűz területek felé, mert onnan várható a nagy fogás. A későn rehabilitált életművek viszont mágnesként vonzzák a hamisítókat és a neppereket is, hiszen a dokumentum-hiányos pályaívbe bárhol beilleszthető egy-két frissen gyártott műtárgy, amire a kincskereső gyűjtők és kereskedők ragadozóként csapnak le. Ez történt az orosz avantgárd festőkkel a hatvanas években és ez történik Frida Kahlóval a szemünk láttára.

full_005966.png
Frida Kahlo balesetet szenved és lebegni kezd

2018 nyarán meghirdettük harmadik kritikaíró-pályázatunkat a Magyar Nemzeti Galéria Frida Kahlo – Remekművek a mexikóvárosi Museo Dolores Olmedóból című kiállítása kapcsán. A beérkezett szövegeket átolvastuk, shortlist-eztük, megvitattuk – így választottuk ki azt a három írást, Cserna Endre, Juhász Nóra és Király Zsuzsanna pályamunkáit, amelyeket az Artmagazin Online felületén publikálunk.

full_004029.jpg
Festmények, fájdalmak és a folytatás: mit mond Frida Kahlo a kortársaknak?

Rómában, dacolva a hőséggel, idén egész nyáron turisták kelnek korábban vagy hagyják ott sebtiben a reggelizőasztalt, hogy időben beálljanak a Scuderie del Quirinale előtt formálódó sorba és bejussanak Frida Kahlo életmű-kiállítására. A teljes pályaívet bemutató anyaghoz mexikói, európai, amerikai intézmények és magángyűjtők kölcsönöztek, a negyvennél is több portré és önarckép között van, amit Olaszország először láthat élőben. Ekkora ismertségű művésznél mindig kérdés, képes-e egy kiállítás visszaadni a nézés örömét, fel tudja-e fogni a látogató, hogy most az eredeti előtt áll, és meglátja-e benne magát a képet, átjön-e még annak ereje, élménye.

frida_kahlo_onarckep_majmokkal.jpg
Júniusra halasztották a chicagói Frida Kahlo-kiállítást, ami a járvány és az izoláció révén új aktualitást nyert

A koronavírus-járvány miatt egy évet csúszott a közkedvelt mexikói művész munkásságát bemutató kiállítás. Hamarosan azonban készen áll, hogy megnyissa kapuit a chicagói külvárosban található intézmény, amely az offline Frida Kahlo-kiállítás mellett számos kapcsolódó virtuális programot is tartogat az érdeklődők számára.

shutterstock_editorial_9638124a.jpg
Valóban Frida Kahlo-festmény a most előkerült és évtizedek óta eltűntnek nyilvánított mű?

Újra napirendre került a művészettörténet egyik nagy kérdése, mégpedig: hova lett Frida Kahlo 1940-ben festett The Wounded Table címet viselő munkája? A festmény a művész Diego Riverától történő válása után született és a Frida Kahlo-életmű egyik szent gráljának tekinthető, hiszen egyike a két ismert, nagy méretű Kahlo-munkának.