Október 13-án este megnyílt a kortárs műkereskedelem egyik legfontosabb fóruma, a londoni Frieze Art Fair. Az Art Newspaper szerint Latin-Amerika súlya egyértelműen növekszik.

Gabriel Orozco: Téli gyűrű, 2009, Fuji crystal archive C-type print, 41 × 51 cm (Courtesy: Marian Goodman Gallery)

„Míg Európa és Amerika a válság óta csak a sebeit nyalogatja, az energikus latin-amerikai színtér – a New York-i galériás és blogger Edward Winkleman szavaival élve 'elbűvölte kitárulkozásával a nemzetközi művészeti világot'. A múlt hónapban a Pompidou Központ hozott létre egy latin-amerikai vásárló bizottságot, a Lyoni Biennále egy argentin kurátort, Victoria Noorthoornt nevezett ki 2011-re, az Isztambuli Biennále társkurátora a brazil Adriano Pedrosa, a madridi Arco művészeti vásár pedig bejelentette, hogy három évig a dél-amerikai galériákat helyezi a középpontba.

Még Londont is – pedig London nem dél-amerikai kapcsolatairól híres – megszállta a fiesta: hét latin-amerikai galéria mutatkozik be a Frieze-en (…), latin-amerikai művészek vannak mindenhol kiállítva (…), miközben a Deutsche Bank teremben Orozcót mutatják be. (…)

'Latin-Amerikában régóta létezik komoly képzőművészet, de csak most kezdték feltárni. Ez inkább  lassú építkezés, mint friss trend' – mondta Marc Foxx galériás, aki az argentin Amalia Picát mutatja be. A művész szerint – akit az amszterdami Diana Stigter galéria is képvisel 'most van itt az ideje a nagy belső és külső párbeszédnek'. (…) 'Mindig is fantasztikus volt a [latin-amerikai] művészet, de csak most csapott le rá a piac' – mondta a Frieze egyik igazgatója, Matthew Slotover. (…)

A nagy mozgolódásból kiveszi a részét Brazília is, ahol a gazdaság előreláthatólag 7%-kal növekszik idén. A több pénz miatt több galéria jut ki külföldi vásárokra, a gyűjtők hatni tudnak a piacra, a kurátorok és a művészek pedig jobb helyzetből kínálhatják műveiket. 'A teljesen globalizált művésztársadalom miatt a latin-amerikai kurátorok és kritikusok kulcspozíciókat foglalnak el a hagyományos művészeti fővárosok múzeumaiban, biennáléin és galériáiban' – mondta a brazil újság, a Folha de São Paulo kritikusa, Silas Marti.

'Nem robbanás, inkább egy növekvő, őszinte érdeklődés, ami sokkal egészségesebb' – tette hozzá a São Paulo-i gyűjtő, Jay Khalifeh. A Chelsea College of Art kurátori igazgatója, Isobel Whitelegg szerint ennek az érdeklődésnek volt már történelmi előzménye. 'Az 1960-as években már volt egy nagy érdeklődési hullám a latin-amerikai művészet iránt. Számos művész külföldre költözött a politikai nehézségek miatt, új irányokba indulva el. Ez a történet folytatásra vár.'”

Amalia Pica: Home Pop, 2009, talált tárgyak és lámpa, 140 × 120 × 80cm (Courtesy: Diana Stigter)

Fordította: R. G.