Az egyszerű kiállításlátogató nem is tudja, milyen papírmennyiség, illetve most már (jó esetben) adathalmaz áll egy-egy múzeumi műtárgy mögött. Vételi előterjesztések, a szerzeményezés dokumentumai, nyilvántartások, jegyzőkönyvek, védettségi kartonok, leltárjegyek. Képek és intézmények története, amely csak egy halom papír átrágása árán bontakozhat ki. Adalékok a múlt század intézménytörténetéhez, ami közben szerencsére lenge és kevésbé lenge öltözetű delnőket látunk, valamint egy 19. századi terülj, terülj asztalkámat.

A Magyar Nemzeti Galéria Fotóarchívumának egyik kincse Turóczi Sándor gyűjtő három albuma, melyben több mint 166 mű tanulmányozható kiváló reprodukciókban. Az Artmagazin 2011/3. számában 14 Markó-képet mutattam be ebből, most következik a folytatás.

Turóczi Sándor (1878–1943) életéről szinte semmi nem tudható. A gyűjtők életét megörökítő háború előtti listák nem tartalmazzák a nevét, irodalmi tevékenységet nem folytatott. Az Országos Széchényi Könyvtár Hírlapolvasójában elhelyezett gyászjelentések között találtam egy Turóczi Sándort, aki 65 éves korában, 1943-ban hunyt el. (1) Életkora és jelentős hivatali posztja elképzelhetővé teszi, hogy ő a keresett személy.

A Magyar Nemzeti Galéria védettségi és bírálati adatbázisának áttekintése után úgy tűnik, hogy a gyűjtemény a második világháború alatt felmorzsolódott. Feltételezésünk szerint Turóczi Sándor nem é́lte túl a háborút, s ezt gyűjteményének sorsa is megerősíti. Feleségének, Turóczi Sándornénak 1950-ben körülbelül húsz kép volt még a tulajdonában, ez egy hivatalos vizsgálatból derült ki, melynek során a művek közül nyolcat védetté nyilvánítottak, a többit pedig a nyilvántartott kategóriába helyezték. Az ekkor készült jegyzékből kitűnik, hogy Markó-festményük már nem volt.(2) A szocialista rendszerben a tulajdonos a védett művek eladásakor mindig bejelentési kötelezettséggel tartozott, melynek Turócziné eleget is tett.(3) 1966-ig minden évben eladott egy képet, Borsos József Csendéletét dr. Korányi András, Orlay Petrich Soma Szendrey Júliát ábrázoló portréját a Petőfi Irodalmi Múzeum,(4) Donát János Női arcképét Ruszinkó Barnabás híres műgyűjtő vette meg. (A múzeumokba került művek esetében is gyakran megtörtént, hogy az egykori gyűjtő neve – akinél a művek legfeljebb egy emberöltőn át voltak – elfelejtődött. A proveniencia általában nem teljes, de ezekben az esetekben a Turóczi-album lehetővé teszi a pontosítást.)

A kiállítással azt is bizonyítani akarták, hogy szükséges egy magyar modern galéria létrehozása.

A Fővárosi Képtár második igazgatója Kopp Jenő lett, akinek vezetése alatt lezajlott az első kiállítás átalakítása, amely után már csak magyar műveket láthatott a nagyközönség. Az intézmény nagyarányú vásárlásba kezdett, a szerzeményeket három alkalommal is a látogatók elé tárták. Az 1934–1936 között vásárolt műveket a Nemzeti Szalonban mutatták be 1937-ben, az 1937–1938-ban vásárolt műveket 1939-ben ugyanott, harmadjára pedig az 1939–1940-ben vásárolt művek felsorakoztatására került sor 1941-ben.(7) Az új szerzeményi kiállításokon követni lehetett az újabb gyűjtési stratégiát.

Ennek a jelentős gyarapítási munkának két fontos gyümölcse lett, az egyik a Kopp Jenő által rendezett és a Műcsarnokban bemutatott biedermeier kiállítás és annak katalógusa. A másik eredményt Kopp kötetei jelentik, amelyek összegezték kutatásai eredményeit: az Ismeretlen magyar festők a 19. század első felében (Bp., 1941) című, illetve A Fővárosi Képtár képei (Bp., 1943) című kötetek. Az utóbbi kiadvány számára a 32 reprodukció kliséjét id. Weinwurm Antal kemigráfiai műintézete készítette. Ezek között a reprodukciók között találjuk Györgyi Giergl Alajos Deák Szidónia és Molnár József Légyott című műveit, amelyekről tudvalévő, hogy a Turóczi-gyűjteményen keresztül kerültek a Fővárosi Képtárba. (32-ből 2 nem rossz arány!) 1947-ben Kopp Jenőt az igazgatói székben Pogány Ö. Gábor követte, aki 1957-től a Magyar Nemzeti Galéria igazgatója lesz.

Földes Emília A Fővárosi Képtár története és gyűjteménye című, összegző kötetében a gyarapodások nagyságáról nem beszél, azzal pedig egyáltalán nem foglalkozik, hogy a képek milyen úton kerültek be a gyűjteménybe. (10) A gyarapítások (csere és eladás) a polgármester jogkörébe tartoztak, ő terjeszetette a művek megvásárlására vonatkozó javaslatot a közgyűlés elé, amely szavazott erről. Néha a Fővárosi Közlönyben is megjelent egy-egy nagyobb egység (pl. 28 Lotz Károly-mű) jóváhagyásának a ténye. (11) Hogy kitől mit vásárolt a múzeum, az újabb kutatást igényel, de mint látni fogjuk, a leltárkönyvek is sok érdekes adalékkal szolgálnak ez ügyben. A második világháborúban 1119 műtárgy semmisült meg (főleg a kihelyezet és a Károlyi-palotában maradt tárgyak) – a teljes Fővárosi Képtár-i műtárgyállomány ekkor 7500 mű volt.(12)

A leltárkönyv egyik rovatába általában feljegyezték azt, hogy az adott mű honnan került a gyűjteménybe. Nagyon sokszor találjuk azt a bejegyzést, hogy vétel a művésztől, illetve valamelyik aukcióról – ilyenkor a korábbi tulajdonos személye sajnos nem derül ki. A műkereskedők közül Balla Ödön, Eggenberger műkereskedés, Donáth Sándor, Back Oszkár, Pick Mór, Fränkel József, Eisenstadter Ödön és Tamás Henrik neve bukkan föl legtöbbször, Lándor Tivadar főszerkesztő és Szentiványi Gyula neve mellett.

Az évi gyarapodás a Fővárosi Képtárban

A leltárkönyv alapján összeállítottam a gyarapodás menetét, 12 évet vizsgálva. Figyelembe vettem ehhez a Fővárosi Képtár új épületbe költözését, illetve Kopp Jenő kinevezését. Úgy tűnik, hogy a biedermeier kiállításon felbukkant kiváló darabok megszerzését ő igen fontosnak találta. (A háború után a gyarapítási gyakorlat jelentősen megváltozott, erre most nem térek ki.)

1932 kb. 200 mű, 1933 kb. 270 mű, 1934 kb. 140 mű, 1935 kb. 200 mű, 1936 kb. 330 mű, 1937 kb. 350 mű, 1938 kb. 400 mű, 1939 kb. 750 mű, 1940 kb. 600 mű, 1941 kb. 650 mű, 1942 kb. 525 mű, 1943 kb. 520 mű (ez a leltárkönyvi bejegyzésekben a kb. 7200. rekord)

 

A leltárkönyvben hat festmény mellett természetesen Turóczi Sándor nevének beírása is fellelhető: FK 3861 Brocky Károly, FK 3862 Brocky Károly, FK 3863 Györgyi Giergl Alajos, FK4185 Aggházy Gyula, FK4193 Marastoni Jakab, FK 4197 Barabás Miklós

 

Két esetben csak a Magyar Nemzeti Galéria leíró kartonján található meg a rá való utalás: FK 4187 Canzi Ágost, FK 4192 Molnár József

A Turóczi-gyűjteményből a Fővárosi Képtárba került művek, számsorrend szerint: 2857 (1934), 2956 (1935), 3861 (1938), 3862 (1938), 3863 (1938), 4004 (1938), 4185 (1938), 4187 (1938, csak a kartonon van feltüntetve), 4189 (1938), 4192 (1938, csak a kartonon van feltüntetve), 4193 (1938), 4197 (1938)

 

Összesen tehát 1934–1938 között Turóczi Sándor gyűjteményéből 12 kép került a Fővárosi Képtárba. A háború után Turóczi Sándorné jóvoltából még további három (esetleg több) alkotás jutott a múzeumba.

 

 

---

Turóczi képei a bekerülés időpontja szerint:

1. Valentiny János: Tájkép, papír, akvarell, 30×22,7 cm. MNG FK 2857. Vétel Turóczi Sándortól 100 pengőért (13) 1934-ben.

2. Brocky Károly: Kéztanulmányok, papír, akvarell, 34 × 26 cm. MNG FK 2956. Vétel Turóczi Sándortól 250 pengőért (14) 1935-ben.

 

3. Brocky Károly: Sárga ruhás nő, 1850-es évek, olaj, vászon, 62×55 cm, ovális, jelzés nélkül. MNG FK 3861. Vétel Turóczi Sándortól 6000 pengőért 1938-ban.

 

4. Brocky Károly: Ébredés, 1850 után, olaj, vászon, 50 × 60 cm, ovális, jelzés nélkül. MNG FK 3862. Vétel Turóczi Sándortól 4000 pengőért 1938-ban.

 

5. Györgyi Giergl Alajos: Deák Szidónia arcképe, 1861, olaj, vászon, 56 × 71 cm, jelzés jobb oldalt: Györgyi 861. MNG FK 3863. Vétel Turóczi Sándortól 4000 pengőért 1938-ban.

 

6. Doctor Albert: Mandello orvos arcképe, papír, akvarell, 30 × 22,7 cm, jelzés lent jobbra: „Avec le sentiment du plus grand dehonnemen notre ami/ Albert Doctor 18...” MNG FK 4004. Vétel Turóczi Sándortól 420 pengőért (15) 1938-ban.

 

7. Aggházy Gyula: Dagasztó menyecske, 1878, olaj, vászon, 53×44 cm, jelzés lent balra: Aggházy Gyula 1878. MNG FK 4185. Vétel Turóczi Sándortól 1500 pengőért (16) 1938-ban.

 

8. Canzi Ágost: Arab leány, 1844, olaj, vászon, 55×45 cm, jelzés lent jobbra: A. Canzi 844. MNG FK 4187. Vétel Turóczi Sándortól 2000 pengőért 1938-ban.

 

9. Engerth Tódor: 48-as politikus arcképe, papír, akvarell, 20 × 28 cm, jelzés lent balra: Engert Tódor Süket Néma 848. MNG FK 4189. Vétel Turóczi Sándortól 500 pengőért (17) 1938-ban.

 

10. Molnár József: Várakozás (Légyott, Rendezvous), olaj, vászon, 124,5×94 cm, jelzés balra a sarokban: Molnár J. Eredetileg a Wertheimer-gyűjteményből. MNG FK 4192. Vétel Turóczi Sándortól 2000 pengőért 1938-ban.

 

11. Marastoni Jakab: Görög nő, 1850, olaj, vá- szon, 61 × 76 cm, jelzés jobbra oldalt: Marastoni 1850. MNG FK 4193. Vétel Turóczi Sándortól 2000 pengőért 1938-ban.

 

12. Barabás Miklós: Nő (=Bíró Miklósné) arcképe, 1837, Luczenbacher család női tagja arcképe, olaj, vászon, 39×50 cm. MNG FK 4197. Vétel Turóczi Sándortól 2000 pengőért 1938-ban.

Epilógus

Turóczi kapcsolata feltehetően megszakadt Kopp Jenő igazgatóval 1938 után, erre vonatkozó további adatot nem találtam. A Fővárosi Képtár a magyar művészet fontos gyűjteményévé vált,(18) leltárkönyvének az utolsó bejegyzése 1954-ből való, a 10.755-ös leltári számot kapta Vaszary János Női aktja.(19) Ez zárta le a Fővárosi Képtár két évtizednyi gyarapodását. Többszöri koncepcióváltás után a Szépművészeti Múzeum is vásárolt magyar műveket ez időszakban, amelyeket két alkalommal, két új szerzeményi kiállításon mutattak be. Az 1938–40-ben vásárolt alkotásokból 1941-ben 205 magyar festményt és szobrot, az 1940–42-ben vásároltak közül 1942-ben 400 magyar festményt és szobrot tártak a nagyközönség elé. (Ez nem volt azonos a megvásárolt alkotások teljes számával.)

 

Az állam vásárlását így indokolták a katalógus bevezetőjében: „Napjainkban az állam, mint egyik legnagyobb mecenás lép fel a tárlatokon, kiállításokon, művészeti életünk minden terén. Vásárlásai a művészeti életet fellendítik, a művészeket kitüntetik és a közönséget megfelelően tájékoztatják. Az állam illetékes szervei a művészet útját éber szemmel kísérve, elfogulatlan esztétikai szemlélettel válogatják ki a művészeti alkotások, a művészi termés javát.”

 

A két világháború közötti nagy gyűjtési lázat ma csak irigyelni tudjuk, hiszen mind az adományozás, mind a vásárlás mára olyan ritka, mint a fehér holló. Egykor az volt a cél, hogy a múzeumokban minél több tárgy legyen, ma pedig az áldozatos munkával összeállított és megőrzött anyag mintha túl sok lenne és túl nagy terhet jelentene. Egykor úgy vélték, hogy a kultúra és különösen az irodalom és a képzőművészet őrzi meg a nemzet lelkét.

^{(1) "Turóczi Sándor nyug. Mák. igazgató folyó hó 5-én 65 éves korában elhunyt. Budapest, 1943. október 6. Lakás: V. Perczel Mór utca 2. IV. emelet. Temetése a Kerepesi úti temetőben".}

^{(2) A védett képek jegyzéke: Alconière Tivadar: Női alak, olaj, vászon, 76 × 58 cm. (Fénykép található a kartonon.)
Szamossi Elek: Felesége, olaj, vászon, 62 × 48 cm. Eladta 1954-ben.}

^{Lotz Károly: Stróbl Alajosné arcképe, olaj, vászon, 150 × 60 cm. Eladta 1959-ben.}

^{Kovács Mihály: Levelet olvasó nő, olaj, vászon, 60 × 50 cm. Eladta 1962-ben.}

^{Laccataris Demeter: Férfi arcképe, olaj, vászon, 60 × 50 cm. Eladta 1964-ben.}

^{Borsos József: Csendélet, olaj, vászon, 65 × 35 cm. Eladta dr. Korányi Andrásnak 1963-ban.}

^{Orlay Petrich Soma: Szendrey Júlia arcképe, olaj, vászon, 102x72 cm. Eladta a PIM-nek 1959-ben.}

^{Donát János: Női arckép, olaj, vászon, 267×22 cm. Megvette Ruszinkó Barnabás 1967-ben.}

^{Székely Bertalan: Gyermekfej, olaj, vászon, 40 × 35 cm. Eladta 1954-ben.}

^{(3) Ezt a védettségi kartonján mindig feljegyezték.}

^{(4) Olaj, vászon, 102 × 72 cm. Az eladás a védettségi karton szerint 1959-ben történt. A mű a díszes vörös album reprodukciói között nem szerepel.}

^{(5) Budapest Székesfőváros közönségének képzőművészeti gyűjteményéből rendezett kiállítás tárgymutatója. Bp., 1932. 3.}

^{(6) Földes Emília: A Fővárosi Képtár története és gyűjteménye 1890–1945. Bp., 1998. 15.}

^{(7) A háborús viszonyok miatt a katalógus már csak stencilezett formában jelent meg.}

^{(8) A Székesfővárosi Képtár és Történeti Múzeum kiállításának katalógusa. Nemzeti Szalon, 1937.}

^{(9) A Székesfővárosi Képtár és Történeti Múzeum 1937/38. évi új szerzeményei kiállításának katalógusa. Nemzeti Szalon, Bp., 1939. 1. sz., 5. sz., 33. sz., 34. sz., 39. sz., 44. sz., 49. sz., 59. sz., 81. sz., 91. sz.}

^{(10) Földes i. m.}

^{(11) A Budapesti Történeti Múzeum Irattárának K. O. irataiban fellelhetők további adatok.}

^{(12) Jeszenszky Sándor: A Fővárosi Képtár háborús veszteségeinek jegyzéke. Bp., 1952. 79. o.}

^{(13) Iktatószám 161.218/1934}

^{(14) Iktatószám 268.081/1935}

^{(15) Iktatószám 262.528/1938}

^{(16) Iktatószám 263.868/1938}

^{(17) Iktatószám 263.863/1938}

^{(18) Sinkó Katalin: Nemzeti Képtár. Bp., 2009. 44.}

^{(19) Olaj, vászon, 69,5 × 88 cm, jelezve jobbra lent: Vaszary J. 1919}