A statisztikák szerint a kék a legkedveltebb szín, ami nem is csoda, ha végiggondoljuk ránk gyakorolt pozitív hatásait. A kék békét és nyugalmat áraszt, oldja a szorongást. Ha kék szín vesz körül, lelassul a pulzusunk, csökken a testhőmérsékletünk, kevesebbet eszünk, jobban alszunk. Mindezt együttesen talán nem tapasztaljuk meg a Színekre hangolva kiállítás kék termében, de annál többet megtudhatunk a kék szín forrásáról. A kínai porcelánok jellegzetes kékjét adó kobaltról, az arannyal vetekedő értékű ultramarinról, amit évszázadokkal ezelőtt csak Mária köpenyéhez használtak a festők, vagy hogy hogyan váltotta fel a festőcsüllenget és indigót az első mesterséges színezék, a ragyogó berlini kék.

Miért pont a hagyma, ez a legkevésbé sem elegáns zöldség lett a meisseni porcelánok leghíresebb motívuma? A négy kis puttóval, valójában a négy elem allegorikus alakjával díszített állóóra ugyan korábban készült, mint a kék terem padlótól a mennyezetig érő tárolószekrényében bemutatott 12 személyes, impozáns étkészlet, de mindegyiket ugyanaz a jellegzetes „Zwiebelmuster”, azaz hagymaminta díszíti. Az 1710-ben alapított meisseni volt az első keményporcelángyár Európában, amely az egzotikus, ám éppen ezért nehezen hozzáférhető és drága kínai porcelánt kiváltó edényeket készített. Nemcsak a tipikus kék kobaltmázat utánozták, de a kék-fehér étkészlet és az óra alapmintája is keleties: a központi motívumot egy rügyező bambuszcserje és egy virágzó krizantémtő alkotja. A szegélyt díszítő virágok és gyümölcsök (barack, dinnye, gránátalma) közül a dinnyemotívum 1745 körül fokozatosan hagymafejjé egyszerűsödött, illetve alakult át: a hagymaminta elnevezés tehát inkább csak egy félreértésnek köszönhető.

A kék színű üvegek seregszemléjén a türkiztől az égszínkékig, az áttetszőtől az opálos felületűig a kék minden árnyalatában pompáznak a poharak, dobozkák, üvegcsék. A bumfordi kiskutya formájú üvegtárgy első pillantásra hetvenes évekbeli lakásdíszítő kisplasztikának tűnt, de kiderült, hogy vagy négyszáz évvel korábban, német mintára Erdélyben készült úgynevezett tréfás üvegről van szó. A „Schnapshund” funkcionális tárgy: a kutya pálinkáskancsóként szolgál. Intenzív, már-már sötétlilába hajló kék színe azonban elüt a többnyire színtelen vagy halványzöld német rokonokétól. Az ókor óta ismert színezőanyag az üvegolvadékba kevert kobalt-oxid, ez adja a korai erdélyi kobaltüvegek jellegzetes égszínkék árnyalatát. A 17. század elején főként a kománai és a porumbáki üveghuták termékeként e kék üvegfajta lett a legelterjedtebb. 

Merészen alávágott, úgynevezett barokk vagy francia sarok adja ennek a 18. századi csinos cipőnek jellegzetes, máig visszatérően divatos formáját. A (csaknem) lábfej közepére eső alátámasztás komoly egyensúlyérzéket és odafigyelést követelt viselőjétől, amiről legfeljebb a hegyes orrba kényszerített lábujjak sajgása terelhette el a figyelmet. A szalagcsokrokkal és csillogó fémszálas, domború hímzéssel díszített kék cipőhöz is járt valószínűleg egy akkortájt igen népszerű kiegészítő. A cipő anyagából készült pánttal fapapucsra emlékeztető alátétet erősítettek rá, amivel részben az utcai piszoktól kímélték meg a kényes portékát, részben stabilan alátámasztották a magas sarkat. A 18. századi viseletek és kiegészítők előszeretettel használták a kék szín minden árnyalatát, aminek az is oka lehetett, hogy a korábban alkalmazott növényi festőanyagokat felváltotta, majd kiszorította az akkoriban feltalált első mesterséges színezék, az intenzív berlini kék, amelyet további textilfestékek követtek. A ragyogó kékek mára kicsit megfakultak, de gondoljunk csak kedvenc lábbelinkre, vajon háromszáz év múlva is ilyen jól nézne ki?

Sokféle textil, szövött kárpit látható a kék teremben, például a 19. sz.-i Arts and Crafts mozgalom egyik vezéralakja, William Morris tervezte csodálatos növényornamentikájú, kézzel nyomott bársony- és pamutszövetek, ám ez a minden fényt elnyelően mélykék, másutt fényesen csillogó kárpit mégis jobban vonzza a tekintetet. Hegyi Ibolyát egy másik ősi kárpitműfaj, a falakat virágos mezővé változtató 16. századi verdűrök is inspirálták. A színüket fokozatosan változtató, zöldből elkékülő francia textilekhez hasonlóan szívesen használja a zöld és a kék minden árnyalatát vizet és égboltot megjelenítő modern kárpitjain. A csillagok összesűrűsödése a feketéskék űrben fantasztikus mélységérzetet kölcsönöz ennek a nem is túl nagy faliképnek.