Rubinvörös, bársonyos bordó, mély rózsaszín, paprikapiros – sötét teremben izzó színek. Háromrészes sorozatunkban ezúttal az Iparművészeti Múzeum színekre hangolt kiállításának vörös termébe engedünk bepillantást.

Rubinvörös, bársonyos bordó, mély rózsaszín, paprikapiros – sötét teremben izzó színek. Háromrészes sorozatunkban ezúttal az Iparművészeti Múzeum színekre hangolt kiállításának vörös termébe engedünk bepillantást.

A szeszélyes formájú korallágacska a régi Kunst- und Wunderkammerek korát idézi, olyan főúri kincstárakét, ahol a különleges természeti képződmények, a tengericsiga kövület, a strucctojás, a bezoárkő vagy az unikornis (valójában narvál) szarva ugyanolyan értékes kincsnek számított, mint a családi portrégaléria. Ez a finom ezüstfoglalatba helyezett koralltöredék talán nemcsak szemet gyönyörködtető dísztárgyként, hanem amulettként is szolgált, hiszen a korallnak már az ókori Rómában is bajelhárító erőt tulajdonítottak.

Az 1959-es évjáratú Erika szék a retrómánia egyik sztárdarabja, egyben az ötvenes évek egyik legjellegzetesebb és legnőiesebb bútora. Tervezője Burián Judit, akit a kortárs francia designer, Pierre Guariche pár évvel korábban alkotott Tonneau fantázianévre hallgató széke inspirált. Az Erika tehát csak egy a „lyukas” székek sorában, ám keskeny háttámlájával, kagylóhéj ülésével és különösen a kiállításon szereplő modell pimasz piros huzatával az egyik legsikkesebb közülük.

Színekre hangolva, Iparművészeti Múzeum, 2016. szeptember 4-ig