Mi az a hype? A görög hiperbola szóból származó angol kifejezés (jelentése: trükk, felfordulás, médiafelhajtás), ami tökéletesen leírja a műkereskedelem elmúlt éveinek rekordhalmozó virágkorát, az őrült pezsgést és a felfokozott izgalmi állapotot. A német Piroschka Dossi lebilincselően izgalmas elemzését adja ennek a különös jelenségnek – aminek úgy tűnik, napjaink gazdasági mélyrepülése rövid úton véget vetett.

Piroschka Dossi: Hype! Művészet és pénz. Corvina, Budapest, 2008, 172 oldal, 3200 Ft

Dossi könyvéből azt is megtudhatjuk, hogy miért: a művészet és a pénz között bensőséges, bonyolult viszonyrendszer szövődött, ami a piaci boomok és crashek kötelező hullámzását követi. A viszony nem is új keletű, többé-kevésbé hasonló logika mozgatta a középkori ereklye-üzletet is: az eredetiség, a „médiafelhajtás” és a piaci kereslet.

Majd ugyanez a gazdasági rendszer jelent meg a korai kapitalizmusban, a 17. századi Hollandiában, ahol először indult be a mai értelemben vett műkereskedelem, nagy tételben dolgozó festőkkel (éves termés: 70 ezer kép), üzérek által reklámozott sztárművészekkel, értéknövelő aukciókkal, piaci összeomlásokkal és az először felbukkanó művésznyomorral.

Dossi elemzi a műgyűjtők helyzetét is, akik birtoklási vágyból és (mint a Medicik) hatalmi reprezentációból óriási összegeket áldoztak a kiszemelt műtárgyakra. Majd pedig elkezdtek visszaélni a hatalmukkal. (Például a mai múzeumok felügyelőbizottságaiban betöltött szerepükön keresztül, a közintézményben propagálva kedvenceiket és saját kollekcióikat.)

A rendszerben persze fontos szerep jut a műkereskedőnek; a legnagyobb századfordulós kereskedőzseni, Joseph Duveen például akkora forgalmat bonyolított le, hogy a számítások szerint az amerikai múzeumok összes klasszikus festményének háromnegyede átment a kezén. De ott vannak azok a fiatal üzletemberek is, akik 1904-ben „A medve bőre” nevű konzorcium égisze alatt nyíltan spekuláltak olyan későbbi sztárokra, mint Gauguin, Matisse és Picasso.

Dossi hosszasan elemzi az aukciósházak PR-stratégiáit is, például hogy a Sotheby’s hogyan öltötte fel a tudományosság álcáját kis ár-grafikonjaival a hatvanas években vagy hogy miként szoktatta rá az árverésekre – elegáns, ingyenes katalógusokkal – a lusta amerikai gazdagokat. A könyvből persze nem maradhattak ki az életrajzok esettanulmányai sem, a provokáló Duchamp, az önfényező Picasso, a felfuttatott Basquiat és a monográfusok által megbolondított Van Gogh, aki nem azért festette ferdére a szobája falait, mert megbomlott az esze, hanem mert egy trapéz alaprajzú manzárdszobában lakott.

Dossi szellemes eszmefuttatásokon keresztül világítja meg a pénz és a művészet szövevényes viszonyrendszerének elemeit. Bár a kötet németül tavaly jelent meg, amikor még nem látszottak a horizonton a pénzügyi krízis sötét felhői, a hype anatómiáján keresztül a műkereskedelem mindenkori működését érthetjük meg. Boom és crash idején egyaránt.

Rieder Gábor

Artmagazin 2008/5. 95. o.