A számítógépes világháló rohamos fejlődése nagyon megnehezítette az illegális műkereskedők dolgát. Eddig elegendő volt egy másik kontinenst beiktatni a provenienciába, hogy a kétes eredetű műtárgy múltja kinyomozhatatlan legyen. Az internet miatt a világ összezsugorodott. A biztosítók által létrehozott Art Loss Register weboldalán a műkereskedő vagy a vevő ellenőrizheti a Föld bármelyik pontján megvásárolt műtárgyat. A nemzetközi bűnüldözésre szakosodott, nagy múltú Interpol is halad a korral: felpakolta a világhálóra a sok ezer tételes műkincs adatbázisát.

Az Interpol szeptemberben nyilvánossá tette 34 ezer lopott műtárgy fényképét a neten. Az adatbázist korábban csak DVD-n lehetett megtekintetni, ma már bárki online követheti a frissítéseket, az átvilágítással ötvözött hosszadalmas regisztráció után. „Ezeket a tárgyakat a világ különböző pontjairól lopták el – mondta a Guardiannek az Interpol szakértője –, Bhutántól és Mongóliától kezdve az Egyesült Államokig, Ausztráliáig és Európáig.” A virágzó műtárgypiac felélénkítette az illegális műkereskedelmet is, ami egyes országokban nagyon hatékonyan működik. Belgiumban például – teszi hozzá a szakértő – villámgyorsan eltűnnek szem elől a lopott műkincsek!

A magányszemélyek, múzeumok, galériák és kormányzati szervek figyelmére is számot tartó adatbázis tele van remekművekkel. Caravaggio-, Tiziano- és Degas-festmények mellett számos kevésbé ismert szobor, bútor és ékszer is fenn van a listán. Többek között az elmúlt évek feketepiacának legnagyobb zsákmányai, például Cézanne Vörös mellényes fiú című képe vagy Rembrandt viharos galileai tava. Néhány magyar tétel is szerepel a hatalmas adatbázisban, például egy apró Anna Margit-portré, amit 2002-ben loptak el Budapestről, Csók Istvántól egy hímző parasztasszony, van egy Pozsonyból eltűnt Markó Károly-tájkép és jó pár Ziffer Sándor-festmény is.

Rembrandt van Rijn: Vihar a galileai tavon, 1633, 161×129 cm, olaj, vászon. A vihar lecsendesítésének evangéliumi csodáját ábrázoló festmény hivatalosan a bostoni Isabella Stewart Gardner Múzeum tulajdonában van. 1990-ben (tizenkét másik alkotással együtt) tolvajok vitték magukkal a bostoni milliárdoscsalád világhírű gyűjteményéből kialakított múzeumból. Az Egyesült Államok legnagyobb műkincsrablásaként számon tartott esettel a rendőrség a mai napig nem boldogul. A múzeumban üres keretek jelzik a hiányzó alkotásokat.

Az éles szemű bloggerek persze rátaláltak a rendszer gyenge pontjaira. Egy műkincspiaci bűntényekkel foglalkozó netes szakértő szerint túl sok értelme nincs az Interpol adatbázisának. Az elmúlt évek nagy port kavart lopásainak a többsége fenn van, de nem mindegyik. Míg az elmúlt fél évszázad több legendás, de felderítetlen rablása bekerült, a második világháborús bűntények nem! A magánpénzen létrehozott Art Loss Register (ALR) tartalmazza viszont a Harmadik Birodalom számlájára írható műkincslopásokat is, ráadásul az adatbázisa hatszor nagyobb, mint az Interpolé! Persze – tehetjük hozzá – ez nem véletlen! Az ALR-t a biztosítótársaságok hozták létre, hiszen a több milliós eltűnt tételek felderítésére jobban megéri magándetektíveket fogadni, mint várni a pénzhiánnyal küszködő rendőrség nyomozására. És ez az Interpolra is igaz.

Szerző: Rieder Gábor