Jagicza Patrícia WUNDERKAMMER c. kiállításáról

Megnyitóbeszéd

Popovics Viktória

A WUNDERKAMMER című kiállítás Jagicza Patrícia festői érdeklődését mutatja be egy a kiállítótér adottságaihoz illeszkedő válogatás formájában. A letisztult műtermi kompozíciók és a szubjektív tárgycsendéletek jól tükrözik a művész megfigyeléssel, látással, művészettel és magával a festészettel kapcsolatos aktuális eszmefuttatásait és technikai kísérletezéseinek eredményeit. A WUNDERKAMMER címválasztás metaforikus értelemben utal a festő műtermére, a „csodák szobájára”, ahol a legkülönfélébb formájú, színű, anyagú és funkciójú tárgyak sorakoznak és kerülnek vászonra, de vonatkoztatható a kiállítóteremre is, ahol a festményeken keresztül betekintést nyerhetünk Jagicza belső, „kincses kamrájába”.

A kiállított munkák mindegyike azt a műtermi szituációt idézi meg, amelyben a kompozíciók érlelődtek és a festmények készültek. A műteremszoba falának támasztott legkülönfélébb tárgyak mind-mind ugyanazon a fehér asztalon állnak, csak épp a megvilágításuk más. A művek installálásakor létrejövő és körbefutó horizontvonal a műtermi asztal és a fal találkozását jelöli, ami pedig a vásznon látható az a festői gondolkodási folyamat terméke.


Jagicza Patrícia: Red Dot   Fotó: a művész jóvoltából

A kiállítás címe WUNDERKAMMER, azaz „csodák szobája” vagy „csodák kamrája” a művész üllői műtermére utal, a galéria egyosztatú terét pedig ezzel a műteremszobával lehetne párhuzamba állítani – a hellyel, ahol oly sok termékeny és terméketlen órát eltöltött már a festő. A reneszánsz idején kialakult Kunst-und Wunderkammer, azaz a furcsaságok szekrénykéje, vagy szobája olyan tárgyakat foglalt magában, amelyek sokféleségükben a világegyetemet reprezentálták. A modern múzeumok elődjének tekintett Kunstkammer nem más, mint a „megfigyelésen alapuló tudás és megismerés korabeli modellje és ideáltípusa, a világ megértésének és értelmezésének egy lehetséges módja.” Ezek a tárgyak azt is közvetítették, miként gondolkodik a tárgyakat összegyűjtő, felhalmozó egyén a világról. A Kunstkammer emellett mint asszociációs tér is érdekes és ilyen értelemben a gyűjtés, az új összefüggések keresése, a megfigyelésen alapuló szubjektív elképzelések tárháza is.1

A művész műterme is egyfajta furcsaságok tárháza, külföldi utazások során vásárolt és felhalmozott tárgyak, a kortárs fogyasztói kultúra rekvizitumainak gyűjteménye. Jagicza legújabb munkáinak fókuszában ugyanis a közvetlen környezetében lévő objektumok megfigyelése áll, ezeket helyezi aztán a képeken látható letisztult kompozíciókba. A tárgyak iránti vonzódás visszatérő elem a festészetében, azonban a korábbi harsány színvilágú, többségükben nagyméretű vásznak helyett most egyszínű környezetbe komponált tárgycsendéleteket láthatunk.


Jagicza Patrícia: Néma bölcs   Fotó: a művész jóvoltából

Jagicza forma, szín és kompozíció hármasára irányuló műtermi kísérletezései a csendélet-festészet hagyományainak felelevenítését és aktuális, kortárs kontextusba emelését célozzák meg. A koponya például a 16. századi Kunst- und Wunderkammerek gyakori eleme, ugyanakkor a vanitas-csendéletek állandó motívuma is. A halálra, a földi élet hiábavalóságára utaló ábrázolás a 20. és a 21. századi művészetben is gyakran felbukkan, gondoljunk például Andy Warhol hatalmasra felnagyított és popos színekkel megfestett koponyájára vagy Damien Hirst gyémánttal kirakott példányára. A Néma Bölcs című festményen egy múzeumshopban vásárolt miniatűr radírkoponya jelenik meg egy miniszótáron (a könyv is fontos vanitas-szimbólum!), mindez megkoronázva egy filléres műanyag kupakkal, melynek „élettartama”, lebomlási ideje körülbelül 500 év, az emberélet csaknem hétszerese.

Jagicza kiragadja a tárgyakat eredeti kontextusukból, majd sajátosan esztétizált kompozíciós rendbe helyezve teremt köréjük új összefüggéseket, mindeközben a technikai kivitelezés tökéletességéről sem mond le. Nem véletlenül emeli témái közé az alkotás különböző kellékeit, a vonalzót (Red Dot), a radírt (TB 20), a ceruzát (BRASS). Vonzódása a miniatűr tárgyakhoz és a giccshez a parányi lila Barbie-cipőt ábrázoló képben (Kivándorló) csúcsosodik ki. Itt már nem a motívum, hanem az a bizonyos vissza-visszatérő „színes szürke” háttér uralkodik. A gyűjtésre érdemes dolgok között szerepel továbbá a meglehetősen bizarr vizuális tartalmakat szolgáltató brit DAZE magazin (Anarchist Superstar), egy gombostűkre preparált leégett nullás gyertya (Nem egészen nulla), egy furcsa nagyító készülék (Főnix) vagy a tükörre helyezett, retró szappanos doboz (ROCK STAR).


Jagicza Patrícia: Nem egészen nulla   Fotó: a művész jóvoltából

A furcsa tárgyhalmazban, ahol egy banán is lehet a hiúság áldozata (Tükröm, tükröm), a művész személyes preferenciái és érdeklődési irányai teremtenek összefüggéseket. A válogatás pedig arról mesél, hogyan képezi le a művész saját magát és az őt körülvevő világot a tárgyakon keresztül a festészet univerzumában. A vizuális asszociációk hátterében azonban a látvány minél pontosabb visszaadása áll, Jagicza munkásságának továbbra is ez a legfőbb mozgatórugója.

 

1 Frazon Zsófia: Múzeum és kiállítás – Az újrarajzolás terei, 2011, Gondolat Kiadó, 204-206.o.

 

WUNDERKAMMER
Jagicza Patrícia kiállítása
Időpont: 2016.szeptember 7-21.
Helyszín: Art9 Galéria