Játékok népe

Kollár Dalma

A 2017-es OFF-Biennále Budapest témamegjelölése a Gaudiopolis, vagyis az „öröm városa” lett. Gaudiopolis egy a második világháború után működő gyermekotthon, közelebbről nézve pedig egy független intézmény és egy demokrácián alapuló gyermekköztársaság volt. Ennek szellemiségével vállal közösséget idén az OFF csapata, miközben lehetséges megoldásokat kínál fel – a művészet eszközeinek segítségével – a jelenleg válságban szenvedő liberális demokrácia helyreállítására. A biennálé keretein belül megvalósuló projektek mind kapcsolódnak ehhez a célkitűzéshez, kiváltképp az OFF hivatalos kurátori csapata által szervezett programok.

Az OFF-Biennále Budapest első napján nyíló Játékok népe a Három Holló nevű, kávéháznak titulált, többszintes térben kapott helyet. A titokzatos helyszín az egykori Eckermann utódja, vagy talán több is kíván lenni, mindkettőt Wilhelm Droste, hazánkban élő német irodalomtörténész és műfordító alapította azzal a céllal, hogy visszaidézze és elevenné tegye az Ady korabeli budapesti kávéházi hangulatot, életstílust. Azért mondom, hogy kávéháznak titulált, mert egyrészt egyelőre még csak próbaüzemben működik, másrészt pedig még a kiállítás idejére felfüggesztett felújítás nyomait is magán viseli. Azt a tervezett állapotot, amelyben a legalsó szinten egy állandó kulturális tér (talán színház) várja a látogatókat, a Játékok népe kiállítás lebontása után, Ady Endre születésének 140. évfordulójára tervezik elérni. A Három Holló (illetve az Eckermann) története egyébként már önmagában elég izgalmas ahhoz, hogy az ember figyelemmel kísérje, ugyanis az új helyszín októberi próbanyitását együttműködések és ellentétek hosszú sora előzi meg a Goethe Intézettel és Budapest Önkormányzatával. Egyúttal egy német állampolgár küzdelmei is végigkövethetők a magyar, de leginkább a budapesti kultúra egy fontos szeletének megőrzése érdekében tett tevékenységén. Mi lehetne jobb helyszín egy OFF-os projekt megvalósításához?

Eva Koťátková és Joanna Piotrowska munkái   Fotó: Zellei Boglárka   Forrás: OFF-Biennále Budapest

A Játékok népe kényelmes helykihasználással a Három Holló mind a négy emeletét birtokba veszi. Belépéskor a földszinten a visszafogott kávéházi hangulat mellett (a pult, a kávégép, az asztalok és a Thonet-székek megvannak – mind az Eckermannból kimentve) néhány kép és egy egészen groteszk tárgy fogad: egy fémállványon hintaszerűen lógó, vaspántokból hegesztett ülés. Egy furcsa, elsőre fétistárgynak tűnő állványon egy fejhallgató lóg. Bár a vasszerkezet maga – egy gyermeksétáltató – önmagában a segítségnyújtás és a korlátozás keskeny mezsgyéjére mutat rá, a kellemes női hang, amely E/1-ben beszél róla a fejhallgatóban, elárulja, hogy vigyázni szeretne ránk, segíteni minket a járni tanulásban, miközben „önbizalmat és egyensúlyt” ad nekünk. Eva Koťátková C (Te) című munkájáról van szó, amely egyfajta kísérőként kínálkozik a kiállítás többi részének megtekintéséhez: „Ha velem sétálsz, nem vagy egyedül. [...] Körbejárjuk majd a termet.” Mellette, még mindig a földszinten maradva az említett néhány kép Joanna Piotrowska fotósorozata, az Eszeveszett. A fekete-fehér felvételeken felnőtt embereket látunk, akik saját otthonukban különböző tárgyakból „bunkert” építettek. Furcsa mód a gyermekként mindenki által ismert, kedves „kuckó érzés” elmarad – a felnőttekkel eljátszatott bunkerépítésnek inkább feszült hangulata van. Mindkét munka esetében egy-egy gyermekkori tárgyat vagy tárgyegyüttest szemlélünk „felnőtt szemüvegen át”, így ezek a művek egymással is szépen harmonizálva vezetik be a látogatót a kiállítás további tereibe. 

Joanna Piotrowska munkája   Forrás: OFF-Biennále Facebook

Az emelet két termében szintén párbeszédben álló alkotások találhatók. Az egyik teremben videóvetítés zajlik: Johanna Billing 2012-es alkotása (Úgyis addig élek, amíg meg nem halok) egy csapat gyerek kalandozásán keresztül mutatja be a megkövesedett, populista oktatási rendszert egy elhagyatott, mégis időtlen iskolaépületen keresztül. A körülbelül negyed óra hosszú filmet mind vizuális, mint tartalmi szempontból élvezet végignézni. A szomszédos teremben az Ex-Artists’ Collective a kiállítás címét is kölcsönző installációja fogad. A falakon az iskolai folyosókról ismerős, falécekből álló hirdetőtáblák sora kap helyet, tele gyerekkezek alkotásainak tűnő tárgyakkal és rajzokkal. Az installáció alapjául szolgáló videók a népi kultúra által ihletett játékokat, illetve azok elkészítését mutatják be, szabad teret hagyva az asszociációknak – ahogyan tette ezt Johanna Billing is a főszereplői által festett, Rorschach-tesztek világát idéző képekkel.

Az Ex Artists' Collective installációja   Fotó: Zellei Boglárka   Forrás: OFF-Biennále Budapest

A mínusz első szinten (a legkisebb egybefüggő térben) szintén az oktatási rendszer kritikája kerül előtérbe, és az a gondolat, hogy nem muszáj mindig mindent a gyermekkorunkban belénk nevelt szisztémák és elvek lapján csinálni. A Danièle Huillet – Jean-Marie Straub páros Marguerite Duras novelláján alapuló filmje egy kisfiúról szól, aki fellázad az intézményesített oktatás ellen, szembefordulva tanárával és szüleivel. A digitalizált 35 milliméteres film mellett Kokesch Ádám installációját látjuk, aki hétköznapi tárgyakból (pl. ruhafogasból) hoz létre absztrakt szerkezeteket és megmutatja, hogy egy vitorláshajó nem mindig áramvonalas és vitorlájának sem feltétlenül kell tudnia befogni a szelet. 

Kokesch Ádám installációja  Fotó: Zellei Boglárka   Forrás: OFF-Biennále Budapest

A Játékok népe utolsó, alagsori terme ismerős látvánnyal fogad. Visszatérnek Eva Koťátková művei, amelyek a földszinten elhelyezett társukhoz képest inkább járókeretekre, mintsem sétáltatókra emlékeztetnek. Ezek is „beszélnek” hozzánk, egyikük saját, pókszerű külsejéről fecseg, a másik feladatokat ad nekünk, gondolkodásra bíztat minket. Mellettük óriási hüllő és pondró formájában Marvin Gaye Chetwynd Valahol Európában van egy állatközönség! című performanszprojektjéből hátrahagyott díszletelemek helyezkednek el. Chetwynd a munkát kifejezetten az OFF-ra készítette: Radványi Géza Valahol Európában (1948) című filmjét dolgozta fel, majd Budapesten élő gyermekekkel és fiatal felnőttekkel valósította meg. A kiállítás lezárásaként Zbyněk Baladrán videómunkáját tekinthetjük meg. A Bekeretezendő című alkotás egy társadalmon kívül álló és a természetben barangoló gyerekcsoportot mutat be, akiknek szájába az erőszakkal kapcsolatos monológokat adtak, ezzel is erőszakot téve ártatlannak tűnő világukon. A fekete-fehér film csodaszép felvételek mellett képes feszült hangulatot teremteni és az agresszivitásról beszélni.

Tárgyak és fotók Marvin Gaye Chetwynd Valahol Európában van egy állatközönség! című performanszprojektjéből   Fotó: Zellei Boglárka   Forrás: OFF-Biennále Budapest


Zbynek Baladran: Bekeretezendő, 2016, full HD video, 8’11’’    Forrás: Vimeo.

Amíg a kiállítást szemléltem, a gondolataim végig a művészeti diskurzusokban is egyre gyakrabban szereplő, az oktatási rendszer által belénk nevelt keretek és normák elfelejtését célzó „unlearning” jelenség körül kerengtek. Ebben minden bizonnyal nagy szerepe volt annak az iránymutatásnak, amelyet a kiállítás precízen összeállított, koherens műlistája adott. Bár a Játékok népe vezetője informatív és jól összeállított szövegekkel segítette az értelmezést és az eligazodást, annak vizuális megjelenése, arculatnélkülisége hiányérzetet keltett bennem. Ennek ellenére úgy távoztam a Három Holló kávéházból, hogy azt éreztem: végre! Végre egy kiállítás, amely összefüggő, lezárt egész, beteljesíti saját célkitűzéseit, érthetően van prezentálva és mindezt remek művek segítségével teszi egy szép, izgalmas és a célra tökéletesen alkalmas térben. Az pedig, hogy a felnőtteknek készült kiállításban az egészen kicsi gyerekek is örömüket tudják lelni, csak hab a tortán.