Álmomban nem reméltem olyan szélsőséges reakciókat, mint amilyeneket a LOFFICE, a WEBSTATION, illetve az általam szervezett közös bécsi kiállítás képei váltottak ki.

„Ez vicc? Nagytudású művészúr. Gábor Zsazsa. Aberrált. Szerencsére a képzőművészet nem a parlament. Szomorú, hogy ma ez a művészet. Sznobok. Négy bőrönd pénz. Goya. A művészek füveznek. Együnk gyereket.”

Ezeket csapdosták egymás fejéhez több mint egy héten át a kiállítás egyik képe kapcsán a kommentelők. Nézzük az elejéről. Kedvenc coworking irodánk, ahol nap nap után készül az Artmagazin és frissül az online verzió, a négy budapesti helyszín mellett már Bécsben is nyitott egy kétszintes irodateret. Fent coworkerek ülnek laptopoknál, olvasnak a napozóágyban vagy diskurálnak a kávé mellett, a lenti, napfényes, utcafronti szinten pedig rendezvények, események, sajtótájékoztatók zajlanak.

Az egymásba nyíló terekben és a tágas közös részben képtartó sínek futnak a falakon, így – ahogy Pesten is – galériaként is működik a hely. A március 30-án nyílt csoportos kiállításba kedvelt kortárs művészeket hívtunk, sokfelé szereplő, díjazott harmincasokat, és olyanokat is választottunk, akiknek Béccsel élő kapcsolatuk van – ott élnek, tanulnak, a LOFFICE révén bekerültek és jól szerepeltek helyi kortárs aukciókon. Tavaszszal mindenki a télies gardrób végre-valahára színesre cseréléséről beszél, ezért a meghívóra Kárpáti János Iván okker, piros és bézs ruhaszöszökből konstruált kis trikó-objektje került, a szöveg pedig a műtárgykollekciók évszaknak megfelelő frissítésére invitált. Kárpáti mellett Békési Ervin, Felsmann István, Gyarmati Zsolt, Kis Róka Csaba, Koralevics Rita, Lucza Zsigmond, Magyarósi Éva, Mészáros László, Moizer Zsuzsa és Rabóczky Judit szerepeltek az anyagban, amit több tárlatvezetés, helyi gyűjtőknek, galeristáknak tartott prezentáció kísért. A kiállítás teljes anyagát – életrajzok, méretek, hivatkozások – a WEBSTATION gyűjteménykezelő felületén, az artbrowse.net-en lehet nézni, a gyűjtők laptopon keresték ki az őket érdeklő adatokat.

A fenti tirádák nem is ezeken az eseményeken, hanem a facebookra feltöltött megnyitó-fotók kapcsán indultak, majd fejlődtek láncolattá, tankönyvszerűen felvonultatva a kortárs művészet kapcsán felmerülő, közhelyig tipikus álláspontokat. A vitába más művészek is bekapcsolódtak, linkekkel, videókkal, értelmező definíciókkal gazdagítva a heves szópárbajt. Remélem, végül mindenki elrendezte magát, különben nem mondhatnám el, ami közben igaz, gyönyörűséggel olvastam napról napra a kommenteket, mert ezúton is megerősített, milyen jó, hogy csinálunk ilyen kiállításokat, milyen jó, hogy ezen hajba kapnak, szenvedéllyel dühöngenek, győzködik egymást a nézők. Előre szólok, a következő kiállítás a Wiener Festwochen – körülbelül a bécsi Tavaszi Fesztivál – meghívására Bécsben vendégrendező Mundruczó Kornél darabjához kapcsolódik. Az eredeti mű, Coetzee Szégyen című regénye az apartheid utáni Afrikában játszódik, társadalmi változásokról, apa-lánya kapcsolatról, tájról, erőről, állatokról és erőszakról szól. Ebből a színpadon valóságshow lesz, a LOFFICEban pedig, szándékaim szerint, a témákhoz köthető munkákból álló csoportos tárlat, magyar és osztrák kortársakkal.

http://www.facebook.com/loffic...
www.artbrowse.net www.loffice.at