Székesfehérvárnak a modern magyar művészet közkinccsé tételében betöltött szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Országos szintű gyűjteményei mellett számos kisebb, de nemcsak helyi értékű művészeti látnivalót kínál. A Szent István Király Múzeum meghatározó szerepet játszik a kortárs művészeti életben, műgyűjteménye és kiállításai révén. A képtár az 1963-ban megrendezett nagy Csontváry-kiállítással tette nevét ismertté, azóta évről évre országos és nemzetközi hírű képzőművészeti bemutatóknak ad otthont. 1964-ben indult a több mint három évtizedig tartó kivételes kiállítássorozat A huszadik századi magyar művészet története címmel, mely a Művek és magatartás (1990-1996) kiállítással zárult 1996-ban. A kurátorok (Kovács Péter, Kovalovszky Márta, Néray Katalin) a több mint harminc művész alkotásával a rendszerváltás utáni „új világra" reflektáló művészet összetett, mégis koherens képét vázolták fel. 

 

A múzeum a hatvanas évek közepe óta gyűjti a modern magyar művészetet, kollekciója az ország egyik legjelentősebbje. Az 1945-től napjainkig tartó időszakból kínál válogatást az Új Magyar Képtár állandó kiállítása. A hangsúlyok a művészettörténet fontos csomópontjaihoz kötődnek: a két háború közötti és utáni avantgárd jeles képviselői, az Európai Iskolás mesterek (Vajda Lajos, Korniss Dezső, Bálint Endre, Gyarmathy Tihamér) után a neoavantgárd képviselői (Hencze Tamás, Jovánovics György, Keserü Ilona, Konkoly Gyula, Lakner László, Tót Endre), a hetvenes évek (Ország Lili, Kondor Béla, Altorjai Sándor, Újházi Péter, Erdély Miklós, Hajas Tibor, Harasztÿ István, Maurer Dóra, Pauer Gyula, Pincehelyi Sándor, Nádler István, Halász Károly, Gáyor Tibor, Mengyán András, Türk Péter), a nyolcvanas évek (Bak Imre, Baranyay András, Gulyás Gyula, Csiky Tibor, El Kazovszkij, Mazzag István, Roskó Gábor, Révész András András, Wahorn András, feLugossy László, Kőnig Frigyes, Böröcz András, Hejettes Szomlyazók) és a kilencvenes évek művészete (Károlyi Zsigmond, Fehér László, Nyári István), fiatal generációja (Szűcs Attila, Szotyory László, Köves Éva, Gál András) láthatók a falakon.

 

 

A Schaár Erzsébet Gyűjtemény is a múzeumhoz tartozik, plasztikái nemcsak Pécsett láthatók, az Utca című térkompozíció állandó kiállítása révén. Az Utcát egyébként a művész először, 1974-ben Székesfehérvárott állította fel (1978-ban a Janus Pannonius Múzeum vásárolta meg). A hagyatékot is a városban helyezték el, a kiállítás felöleli az életmű teljes keresztmetszetét, a korai, húszas években készült portréktól az utolsó művekig, a hetvenes évek különleges üvegkompozícióiig.

 

A Budenz Házban az Ybl Gyűjtemény látható, melyet Ybl Ervin művészettörténész hagyott a múzeumra. A híres család bútorai enteriőrszerűen elrendezve egy polgári magángyűjtemény hangulatát idézik, melynek gerince a hagyományozónak a 20. század első felét reprezentáló kollekciója: Fémes Beck Vilmos, Ferenczy Béni plasztikái, Rippl-Rónai József, Vaszary János, Szőnyi István festményei.

 

 

A 20. század magángyűjteményei között fontos szerepet foglal el a Deák Dénes Gyűjtemény, mely nem a múzeumhoz tartozik, de elsőrangú válogatást nyújt, a legfontosabb irányzatokat a századelőtől a hatvanas évekig, sőt, néhány mű révén a kortársakig mutatja be. Kiegészíti a múzeumi anyag éppen a hatvanas évektől számottevő kollekcióját. A neves fővárosi műgyűjtő, a nyolcvanas években látva Fehérvár fejlődő kulturális tevékenységét, a városnak adományozta gyűjteményét. A középkori eredetű, barokk és romantikus stílusú hangulatos termekben, a teljesség igénye nélkül, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Farkas István, Gulácsy Lajos, Kádár Béla, Kmetty János, Körösfői Kriesch Aladár, Mattis Teutsch János, Márffy Ödön, Mednyánszky László, Nagy István, Nagy Sándor, Rippl-Rónai József, Tihanyi Lajos, Ámos Imre, Anna Margit, Bálint Endre, Barcsay Jenő, Bene Géza, Gadányi Jenő, Gyarmathy Tihamér, Veszelszky Béla, Tóth Menyhért festményeit, Ferenczy Béni, Kerényi Jenő, Kövesházi Kalmár Elza, Medgyessy Ferenc, Pátzay Pál, Vedres Márk plasztikáit tekinthetjük meg. A kortársak közül Deim Pál, El Kazovszkij, Swierkievicz Róbert műveit láthatjuk.

 

 

2003-ban nyílt meg az épületben a Pán Imre Emlékszoba, mely képzőművészeti alkotások és dokumentumok segítségével kíván képet nyújtani az Európai Iskola teoretikusának tevékenységéről. A lap korábbi számaiban (II. évf., 3. sz., 62-67, 4. sz., 62-64) olvashattak gyűjteményéről, melynek nagy része grafika, és amelyet Pán Imre fia, Mezei Gábor gyarapít tovább. A kiállított anyag érdekessége is az, hogy grafikai alkotásokon keresztül mutatja be a 20. századi magyar művészet szűk keresztmetszetét, különös tekintettel az Európai Iskola (Anna Margit, Bálint Endre, Bán Béla, Gadányi Jenő, Korniss Dezső) és szellemi elődeinek tekintett avantgárd művészek (Kassák Lajos, Kádár Béla, Mattis Teutsch János, Tihanyi Lajos, Scheiber Hugó) alkotásaira, amelyek mellett Pán Imre saját alkotásai is láthatók. 

 

Külön figyelmet érdemel a szobrászrajzok hangsúlyos jelenléte (Barta Lajos, Bokros Birman Lajos). További csemegéket jelent a párizsi kapcsolatot jelző, neves művészek egy-egy lapjának kiállítása (Corneille, René Bertholo, Gino Bionda, Christine Boumeester, Jacques Doucet, Goncalo Duarte, Marcel Jean, Peter Klasen, Armand Petitjean, Jean Rustin, Pierre Skira, Victor Vasarely).

 

 

A város környékén, a Velencei-tó partján eltölthetünk néhány kellemes órát, meglátogathatjuk a tó északi partján, a Velencei-hegység lejtőjén elterülő Pákozd-Sukoró közötti területet, az emlékezetes csata színhelyét, a szomszédos, félszigetre kinyúló arborétumot, gyönyörködhetünk a hegység féltett természeti értékeiben. Tácon a 2-4. században virágkorát élő római város, Gorsium romjait tekinthetjük meg a Szabadtéri Múzeumban.