A 88. életévében járó Lucian Freudnak, a kortárs figuratív festészet világhírű képviselőjének életművéből látható egy bőséges válogatás a párizsi Pompidou Központban, több mint kilencszáz négyzetméteren. Nevéből sejthető, hogy a Berlinben született, majd tizenévesen családjával Londonba menekülő képzőművész Sigmund Freud leszármazottja, egészen pontosan az unokája.

Lucian Freud: Nagy enteriőr, Notting Hill, 1998, olaj, vászon, 215,1x168,9 cm, magángyűjtemény

A pszichoanalízis atyjának nevezett nagypapa génjei valószínűleg nagymértékben közrejátszanak abban, hogy Lucian Freud tökéletes pszichológiai pontossággal tudja visszaadni realista festményein a modellek jellemvonásait. Munkamódszere igen egyedülállónak számít napjainkban: fényképet nem igazán használ festés közben, inkább végtelen számú, hosszas pózolásra kéri fel kiválasztottjait. (Az elhúzódó munkafolyamatnak köszönhetően egyfajta életuntság sugárzik szinte az összes szereplőből.) Freud nem szeret ismeretleneket modellként használni, ezért leginkább barátait, rokonait és ismerőseit szerepelteti, mivel szerinte csak úgy képes igazán hiteles portrét készíteni valakiről, ha ismeri annak személyiségét is. Művei egyáltalán nem hízelgőek, szenvtelenül festi meg a többnyire meztelenül ábrázolt testeken a megereszkedett izmokat, a kitüremkedő zsírpárnákat és az elszíneződött bőrfelületet, így a realizmus nála  kegyetlenséggel ér fel. Túl igazak a festményei. Ruhátlan alakjai – melyekhez legtöbbször gyermekeit vagy éppen saját magát használja modellként – nem a hagyományos aktképek mintájára készülnek. A meztelenség Freud festményein teljes mértékben híján van mindenféle erotikus kisugárzásnak, sokkal fontosabb számára a test szégyen nélküli, pontos megjelenítése. Ennek érdekében hosszas kísérletezés után sikerült kikevernie egy színt, ami olyan, mint az emberi bőr. Kegyetlen realizmusa miatt Lucian Freud már többször is megbotránkozást keltett ismert személyeket ábrázoló festményeivel. Például II. Erzsébet brit királynőről – aki körülbelül hetven alkalommal ült ezért Freudnak modellt – egy közel sem jóindulatú portrét készített. Szintén nagyfokú médiaérdeklődés övezte a híres modellről, Kate Mossról készült festményét is, aki terhessége alatt, meztelenül pózolt Freudnak. Talán ezeknek a botrányoknak is köszönhető, hogy két éve rövid időre rekordot döntött (33,6 millió dollárral) a Christie’s egyik árverésén eladott, Big Sue-ként emlegetett képével, amin egy hihetetlenül kövér, meztelen nő fekszik – vagy inkább folyik szét – a kanapén. Ez az akt és az ismert performance művészt, Leigh Boweryt ábrázoló provokatív festménye is szerepel a Pompidou mostani kiállításán. Ezek mellett még több mint ötven, főként magángyűjteményekből származó, nagyméretű festmény és számtalan rajz tekinthető meg, sőt a kiállítás témája miatt még fényképek is, melyek a még ma is aktív festő londoni műtermét mutatják be. Freud különös atmoszférájú, szinte laboratóriumnak számító műtermének hangulatát két rövidfilm is megidézi a látogatóknak.

Pompidou Központ, Párizs
2010. március 10 – 2010. július 19.

Szerző: Zombori Mónika