A Corvina tavaly elkezdte újra kiadni a rendszerváltás előtti kismonográfia-sorozatát. Az érdeklődés nem fogyott irántuk, viszont a belső és a külső egyaránt pókhálóssá vált. A két újrafazonírozott klasszikus (Munkácsy, Csontváry) után itt egy vadonatúj kötet, Márffy Ödönről. 

Márffyt a műkereskedelem tolta be a figyelem középpontjába az elmúlt két évtizedben. Minden kor mást szeretett benne: alaptagja volt az első magyar modernista csoportosulásnak, a Nyolcaknak (de a Tanácsköztársaság idején nem kompromittálta magát), a két világháború között biztos polgári egzisztenciát épített ki magának, budai villával, értelmiségi szalonnal és persze Ady özvegyével, a nyughatatlan Csinszkával. Az elmúlt években még magasabbra nőtt az ázsiója, hiszen benne volt a „magyar vadak” társaságában: vagyis az avantgárd legkorábbi pillanatában, 1905 tájékán szívta magába a párizsi fauve-hatásokat. (Plusz ismerte Matisse-t és kiállított a fauve-ok fő fórumán, az Őszi Szalonban.) A látványosan tördelt, érdeklődő amatőröknek kiadott kötetet Márffy legnagyobb kutatója, Rockenbauer Zoltán jegyzi. Rockenbauer pár éve már letett egy vaskos életmű-katalógust az asztalra, így nem jelentett számára nehéz feladatot, hogy egy olvasmányos életrajzot összeállítson. A különösen részletgazdag reprodukciók között végigvezeti a könyvolvasót Márffy Ödön pályáján, a kishivatalnok párizsi utazásától kezdve az avantgárd kísérleteken keresztül a Gresham-kör mellé való besorolásáig. Sőt még azt sem hallgatja el, hogy az ötvenes években Márffy próbálkozott szocreál kompozíciókkal is, majd megélhetésképpen közepes csendéletek és tájképek tömkelegét gyártotta le.

Rockenbauer Zoltán: Márffy. Corvina, Budapest, 2008. 64 oldal, 2990 Ft