Maurer Dóra. A megfigyelés tárgya – megnyitóbeszéd

Geskó Judit

Elhangzott Maurer Dóra. A megfigyelés tárgya című kiállítás megnyitóján 2017. július 15-én.

Kedves Maurer Dóra, kedves Vass László!

Hölgyeim és Uraim!

Kérem Önöket, hogy alaposan nézzék és figyeljék meg ennek a mintaszerűen helyreállított épületnek az antracitszürke esőcsatornáit. Nincsenek lefestve: színüket anyagukban viselik. Ha néhány perc múlva ismét megnézik e tárgyakat, megfigyelhetik majd, hogy a színük megváltozott.

A Modern Képtár – Vass László Gyűjteményt befogadó középkori házak udvarán változik a fény színe, a fény és az árnyék viszonya, az égen felhők futnak, ezek árnya rávetül a szép és elegáns veszprémi udvarra és kertre.

Mauer Dóra: Quod libet 54


Hasonló jelenségeket figyelhetnek meg azon a 8 mm-es filmen is, amelyet Maurer Dóra 1982-ben készített a 14. századtól épülő buchbergi vár egyik boltozatos termében, és amely film A megfigyelés tárgya című kiállítás nyitó darabja, egyben kiindulási pontja. Maurer a vár toronyszobáját Dieter Bogner, a jeles osztrák műgyűjtő felkérésére festette ki ipari festékkel; ez ma is őrzi eredeti tónusát. A kiállításon a filmet bemutató monitor mellett láthatják Dóra színvázlatait, a falakra és a boltozatra felfestendő tervet, amely pontosan olyan körültekintően van megfogalmazva, mint a nagy barokk freskófestők tervvázlatai. A buchbergi toronyszoba kifestésekor eredetileg az volt a terv, hogy olyan tér jöjjön létre, amely megváltoztatja az érzéki észleléseket, érzéseket, mert ezt a hatást nem csak az Henri Michaux-féle meszkalinnal lehet elérni.

Maurer Dóra egy 2008-as, Bálványos Annának adott interjújában mondta el, hogy egy hónapig dolgozott a toronyszoba kifestésén és 8 milliméteres filmmel jegyezte fel elkészültének folyamatát. Az akkor már öt éve tartó előkészületek után, a konkrét munka során a filmkészítés ébresztette rá a színek és a fény valós viszonyára. Nem jött azonban váratlanul ez a fölfedezés. Már 1972-ben, Észak-Németországban is készített olyan mennyiségtáblákat, amelyek nyomán színes raszter hálókat és színes geometrikus-absztrakt kompozíciókat festett. Johannes Ittent követte, akinél azt olvasta, hogy a szinte mesterségesen gerjesztett, felfokozott érzékenység megteremti a maga formáit – ezekkel aztán remekül lehet dolgozni. Hasonlót mondott Paul Cézanne is, amikor létünk múló pillanatai kapcsán (Hippolyte Taine) arról beszélt, mit jelent számára az érzéssel szemben az érzékelés. Az érzékelés különböző irányultságú lehet az ember és az általa érzékelt tárgy érintkezése során. Önök is tapasztalhatják ezt most, ahogy tekintetük visszakúszik az esőcsatornára. Aktívan érzékelik a napfény erejét, az udvar hőmérsékletét, esetleg az Önök mellett helyet foglaló vendég lelkiállapotát. Maurert az 1982-es buchbergi munka során rettenetesen bosszantotta, hogy a folyton változó fényhőmérséklet miatt a zöld szín fekete, a türkiz szürke, a lila barna lett, miközben az eredeti színeket szerette volna a filmen és a fényképeken is viszontlátni.

Edgar Degas francia impresszionista festő kapcsán a költő Kántor Péter hajszálpontosan leírja a festőnő gondját is:
 

„Egy nő ül az ablaknál,

egy ideig Párizsban ült az ablaknál,

most meg Londonban ül az ablaknál,

de itt is hajszálra ugyanúgy, mint ott,

moccanatlanul, ölébe ejtett kézzel,

és mintha egy kicsit elfordítaná a fejét,

az ablak felé, de éppenhogy csak,

vagy nem is – nehéz erről biztosat állítani,

ugyanis a feje szinte teljesen árnyékban van,

tulajdonképpen egy sötétbarna folt az egész,…”
 

Maurer Dórát azonban nem olyan fából faragták, aki ilyen helyzetben megijed. Az egyik legfontosabb mondat, amelyet vele kapcsolatban valaha papírra vetettek, székesfehérvári kollégámtól, Kovács Pétertől származik: „Maurer Dóra a legfiatalabb magyar képzőművész.” Mit takar ez a hat szó? Azt, hogy például az ausztriai munka és a filmkészítés során tapasztalt nehézség munka tárgya, anyaga lett.

A megoldás megtalálásához további alapanyagra is szüksége volt. Egy évvel korábban, a Magyar Műhely párizsi találkozója adott Maurernek alkalmat arra, hogy Claude Monet festményeit a francia fővárosban tanulmányozza. Az osztrák Wien Museum pedig a nagy orosz gyűjtők, Scsukin és Morozov egykori kollekciójából rendezett kiállítást. Maurer hosszú ideig Bécsben élt, így látta a számára meghatározó kiállítást. Elgondolom, milyen szép is lett volna, ha a budapesti Monet / Van Gogh / Cézanne kiállításokat harminc-negyven évvel korábban rendezhetjük meg a Szépművészeti Múzeumban…!

És most itt az ideje, hogy újra visszatérjünk a Vass-gyűjtemény esőcsatornáihoz! A kiállítás utolsó szekciójában szereplő Maurer-sorozat, a Reggel-délben-este, hommage à Monet (1990) hat fényképfelvétele különböző napszakokban mutat be egy esőcsatornát. Ezekről a felvételekről két nagyítás sorozat készült. Ha elméletben megkapnám rá a lehetőséget, Maurer Dóra A megfigyelés tárgya című kiállításában a műveket fordított sorrendben helyezném el a termekben. Ez a sorozat ugyanis több szempontból is az életmű kulcsdarabja.

Vegyük sorra, hogy miért.

Maurer és a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület lassan jó évtizede rendez fontos kiállításokat a budapesti Szépművészeti Múzeum óbudai Vasarely Múzeumában. 2008-ban összefoglalták Koncept koncepció című kiállításuk szemelvény-gyűjteményében a koncept művészetre vonatkozó jelentősebb megállapításokat. Maurer Major Jánosnak a magyar koncept art sorsán borongó szavaira reagálva azt írta: „a koncept art nem csak idejött [Magyarországra], hanem itt is maradt, igazi globális paradigmaváltás volt és azóta másképpen gondolkodunk a művészetről. A koncept art felszabadította a világ bármilyen jelenségére adható kreatív reflexiót. A kortárs magyar művészet (…) jobbik részét posztkonceptuálisnak lehet nevezni.” Dóra ezen megállapítását a jelenleg is futó, Mások szemével című kiállítás Elisabeth Dee New York-i galériájában (With the Eyes of Others, kurátor Szántó András) fényesen igazolja.

Nézzük meg ismét, hogy nyúlt hozzá Maurer az impresszionista mester, Monet életművéhez. Claude Monet 1892-től a rouen-i katedrálissal szemben lévő házban bérelt szobákat és úgy festette le a gótikus épületet, hogy nem volt figyelemmel az építészeti részletekre, hanem kompozíciói legfontosabb elemévé a színes fény vált. Követte a hajnal, a reggel, a dél és az este múlását. A Szénaboglyák sorozathoz hasonlóan figyelte meg és ábrázolta az atmoszférikus viszonyokat, sorozatain követhetjük, hogy a fény mennyire át tudja alakítani a szilárd halmazállapotú tárgyak látványát. Maurer Dóra, Párizsból hazatérve a fény és a színek megfigyelőjévé vált: ágya fölé színsort akasztott, és egy kutya szívós figyelmével tapadt a különböző napszakokban megváltozó színfelületekre. A festészet feladatot adott (Ich gebe für mich Selbstaufgabe).

Az ekkor induló pályaív részben logikusan folytatta a korai, fekete-szürke rézkarcokon bevezetett vizuális abc-t, amely kifejezte a több érzékkel megélt dolgokat, a felületek gazdagságát, organikus, lágy vagy éles, kemény hatását. A lépték felnagyítása már a nemzetközi színtéren otthonosan mozgó művész határozottan megfogalmazott igénye volt, de a kifejezés akarata helyett a hangsúly a megfigyelésre terelődött. A ma megnyíló veszprémi kiállítás valamennyi festészeti korszakkal számol: bemutatja a természetivé váló tárgyakkal való munkát, a mozgás-elmozdulás kérdését, az eltolódás-eltolás problematikáját, a színes vonal és a festett színes medence-forma közötti különbséget, és felvállalja, hogy az egymásra festett, időnként provokatívan ronda színek szinte szabályszerűen megkövetelik a komplementer színeket. Vagy kikeveri a színes fényt és ezzel végső soron megmutatja mérhetetlen szabadságát is.

Geskó Judit

 

Maurer Dóra. A megfigyelés tárgya
Helyszín: Modern Képtár – Vass László-gyűjtemény (8200 Veszprém, Vár utca 3-7.)
Megtekinthető: 2017. október 28-ig

full_004720.png
Tanárok a Képzőművészeti Egyetemen III. - Maurer Dóra

Maurer a hatvanas évek elején organikus és groteszk „pszichorealista” rézkarcokat készített, amelyekben a biomorf formák mellett geometrikus motívumok is felbukkantak (Pompei-sorozat, 1964). A technikából adódó eltakarás, elfedés, illetve az egymásra rétegződő lenyomatok problémája az évtized végén a konceptuális művészet hatására felerősödött műveiben, hogy aztán folyamatosan jelen legyen nemcsak a korai fotómunkákon és akcióműveken, hanem a művész máig tartó tevékenységében is. A konceptualizmus analitikus szemlélete, amely a „valóság” szisztematikus, sorozat-műveken keresztül történő leírását tartotta elsődleges feladatának, Maurernél sajátos, egyedi módszerrel párosul: a vizuális jel önmagával történő felülírásakor a korábbi és a későbbi jelentések nem egymás ellenében, hanem egymásba átfejlődve mutatkoznak meg.