Megcsináltuk Miskolcot

Winkler Nóra

Pünkösd hétvégéjén különbuszra szálltunk és meg sem álltunk az Edda-életműből is jól ismert Miskolcig, csak mi, szemben Pataky Attilával, épphogy odamentünk mindenért, mit Miskolc adhat. Az Artmagazin saját OFF-Biennále-programjának résztvevői már a buszon kaptak eligazítást a napról, szendvicseik mellé történetmorzsákat és azt a lapszámot is, melynek borítójáról oly igézőn néz egy Erdély Miklós-mozaikkép nőalakja.

Screenshot 2022 03 02 at 16.53.23

Screenshot 2022 03 02 at 16.53.28

Első utunk a Bor-Is borozóba vezetett, ami az üvegpoharas főzött kávé retro paradicsoma is. Mozaik- es helytörténeti bevezetőnk utan turavendégeink ámultan nézték a falakat.
 
Okrutay Miklost, a város kulturális és architektonikus rétegeit – műemlékvédelemben töltött éveinek köszönhetően – jól ismerő építészt kértük meg, vezesse csapatunkat, mindig meg-megállva érdekes házaknál, nyomoknál, sarkokon és szobroknál. Villanyrendőr, ami jómódú és lecsúszó oldalakra bont főutcát, nagypolgári stukkók alá települő áruház, villamossínektől parkokhoz vezető kapuk, szállodaerkély, ahol Kossuth is állt – igazi adomázgatós, alapos városi séta volt.
 
Screenshot 2022 03 02 at 16.54.42
 
Az utolsó állomás a Szinva-parti terasszal is biró Helynekem, koncert és műveszeti kultuszhely, egyben ebéd- es kerekasztal-helyszínünk. Segitőinket, a Miskolc kulturális és tudományos életét színesítő, szuper városi túrákat szervező Átjáró Egyesület tagjait megkértük, hozzanak egy Acélváros mindennapjai- szerű fotóválogatást. Ezt vetitettük a beszelgétes alatt, amiben Darázs Richárd elnök valamint Kapusi Krisztián és Balogh Attila mellett Kosztyi Klaudia kulturális antropólogus a Kollektiv Ház tervezőjeként Bodonyi Csaba és (egykori lakóként) Viszlai József épitészek meséltek kutatásaik, projektjeik vagy akár idevágó gyerekkori émlekeik kapcsán a városról. Érdekes volt, mennyi új kapcsolódásra, együttműködési lehetőségre jöttek rá ott, akkor, egymást hallgatva.
 
Screenshot 2022 03 02 at 16.55.30
 
Elméleti tudásunkat gyakorlatiba forditandó, átbuszoztunk a Kollektiv Házhoz. Egyszerre volt felelemelő es szivszoritó. 79-től tiz éven át ez maga volt a progresszió, sikeres közösségilakás-modell, csupa jó energia, emberlépték, együtt megvalósuló, jobbitó elképzelések. Szép rajta a repkény, de mar rég nem az, ami volt, és még igy, véletlenszerű lakóival, elhasználódott elemeivel, pattogzó festékkel is árad belőle, micsoda jó let lehetett itt minden sarokban.
 
Screenshot 2022 03 02 at 16.55.56
 
Ha kevés volt a múlton merengésből, pár visszatolatást és újratervezést követően megérkeztünk a Vasműbe, ahova amúgy nincs bejárás, de az Átjárósok szereztek engedélyt. Stalker-szerű élmény, külön univerzum meglepően óriási területen. Végtelen beton hangárok, vöröstéglás gyárépületek, sínek, törmelékek, a falakat borostyán futja be. Hosszú ideje utaztunk, de még mindig nyiltak meg újabb mezők. Szürreális ott lenni, néptelen diszletváros forgatási szünetben. Tökéletes operahelyszín lehetne, pláne, hogy itt a Bartók-fesztivál, ha nem lenne életveszélyes a sok, évek óta használaton kivüli monstrum. Egy aktiv pontja van a passziv telepnek, egy elhagyott csarnokból kialakitott biciklis park+koncertterem+mászófalas szoba, a Factory.
 
Screenshot 2022 03 02 at 16.55.41
 
Rákontrázva a reggeli Bor-Isra, megnéztünk egy másik, fura utóéletű Erdély-mozaikot. Az Eszem-Iszom pizzeria portálja alapjan elő ember nincsen, aki odabentre a 20. szazadi magyar kepzőműveszet nagy formátumú alkotójának műveit vizionálná. Mondjuk, nem is kell az összeset nézni, az egyik elé kétmetéres hűtőszekrényt toltak, de a másik fal intakt, leszámitva a beleintegrált farácsozatot. A pizzák igéretesek, de tartottuk magunkat, mert…
 
Screenshot 2022 03 02 at 16.57.29
 
Elindultunk vacsorázni a designtudatos Dűlő étterem felé, ami épiteszet, ételek és képzőműveszet vonatkozásában is igényes. Része az Egymű Galéria, ahol az OFF programjaként nyilt meg a Mobile-BALANCE, Szigeti Gábor Csongor kiállitasa. A műalkotás egy merőeszköz, rácsimpaszkodva, ha alázattal figyeli az ember magát és a másikat, egyensúyt hozhatnak létre, amit mindketten élveznek. Igazi jó munka, egyszerű, de filozófikus, benne van a műveszet mérhetősége, néző és tárgy kapcsolata, szabad játék, fegyelmezett izommunka. Kiprobáltuk, jó volt, ahogy a helyi bor is, amivel koccintottunk velük. Megvacsoráztunk az étterem szep faasztalai körül és nehezen, de háritva a további bulikba való spontán meghivásokat, szivünkben melegséggel búcsút vettünk, mindahányan visszaszálltunk a buszba ás Eddat dudorászva (nem) nekiindultunk Budapestnek.
 
Screenshot 2022 03 02 at 16.57.36
 
Fotók: Pfisztner Gábor, Regős Benedek, Winkler Nóra