Megtévesztés mesterfokon

Gaál Kata: Keresve sem találunk?

Szilágyi Róza Tekla

Játszótereken mosolygó gyerekek, lopva megörökített, mókás családi videók, első lépések, első szavak – azok, akik még nem csatlakoztak a közösségi média intézményét elhagyók egyre növekvő csapatába, jól ismerik az ismerős kisgyerekes szülők az előbb felsoroltakhoz hasonló posztjait. A kedves gyerekekről áradó tartalmak mögött azonban minden esetben egy, az okostelefonját a legtökéletesebb pillanatban előkapó szülő áll. Sőt, hogyha egészséges kritikával viszonyulunk a helyzethez, akár így is fogalmazhatunk: a tartalmak mögött egy, az okostelefonjukat vadnyugati Coltként (egy revolver fajta – a szerk.) mindig kézügyben tartó szülők állnak.

Gaál Kata a Várfok Project Roomjában látható, Iskolapélda című kiállításának fókuszában éppen a felnövekvő gyerekek első közösségi élményeinek helyszínei, a játszóterek állnak. A társadalomba történő belépés helyszíneként is emlegetett, sokszor az emeletes házak gyűrűjében megbújó játszóterek nem csupán a gyerekek, hanem a velük otthon maradó szülők – a hazai társadalomban legnagyobb százalékban még mindig anyák – szobakörnyezetből történő kilépési lehetőségei is egyben.

Gaál Kata fa hordozóra készített, fotóalapú képei hétköznapi jeleneteket ábrázolnak, amelyek a társadalomkritika szűrőjén keresztül válnak jelentőségteljessé. A befogadó látását félrevezető felületkialakítású munkák a trompe-l’oeil képek – a festő technikai tudását fitogtató, a szemet szándékosan megtéveszteni igyekvő ábrázolási forma – hatásmechanizmusára emlékeztetnek. A fa felületekre karcolással, anyagok felaplikálásával készített montázsok a kép emberalakjait kiemelik az ábrázolás szerkezetéből. Valahogyan úgy, ahogyan a fa táblaképek restaurálása során a restaurált részek satírozásos módszerrel kerülnek helyreállításra – azaz a megfesteni szánt részlet a kép többi elemétől eltérően függőleges vagy vízszintes vonalakból áll össze – annak érdekében, hogy a munka távolabbról egységes benyomást keltsen, közelről viszont egyértelmű legyen, hogy mi az eredeti és mi a kiegészítés. Gaál Kata munkái esetében ennek analógiájaként az emberi alakok, habár ábrázolásmódjukban és részletgazdagságukban távolról beleolvadnak a zsúfolt és sok történést magában foglaló képmezőbe, valójában a valós fa hordozót megmutató kitöltetlenségüknek következtében ki is válnak a reliefszerű kollázsok hétköznapi anyagokat – viasz, fa, textil – a képtérbe emelő valóságából.  


Keresve sem találunk? II., 2018, fa, textil, fólia, tű 154 x 93. A művész jóvoltából, fotó: Kristófy Dániel 

Gaál Kata hétköznapi jelenetei akkor nyerik el valódi jelentésüket, hogyha a kiemelt emberalakok relációit figyeljük. A Keresve sem találunk? címet viselő munka fiatal nőket ábrázol, akik ujjukat a fogyasztói társadalom ütőerén tartva egy nagyvárosi divatutcában hódolnak vásárlási szenvedélyüknek – úgy, hogy közben okostelefonjukkal nem a körülöttük lévőben, hanem a virtuális világban horgonyozzák le magukat. A munka izgalmas képpárjának tekinthető, Insta control című táblán hasonló női karakterek merednek telefonképernyőjükre, de már nem a boltokkal tűzdelt utcán, hanem egy játszótéren, ahol játszadozó vagy éppen cseppet esetlenül álldogáló gyerekek veszik őket körül. Emlékezzünk a szülőkre, akiknek gyermekük fejlődését természetfotósokat megszégyenítő tempóban dokumentáló fotósorozatai kételyeket ébresztettek bennünk. Vajon őket látjuk ezen a játszótéren? Vajon véletlen, hogy a két képen hasonló életkorú nőket látunk, akik a környezettől és a különböző szituációkban elvárt felelősségtől függetlenül ugyanúgy viselkednek? Vajon véletlen, hogy a különböző életkorú szereplők, akik között anya és gyermek viszonyt feltételezünk, semmilyen kapcsolatban nem állnak egymással? Úgy tűnik, elég néhány telefon, anya, gyermek és játszótéri helyszín ahhoz, hogy a társadalmi és nemi szerepekkel kapcsolatos kérdések sűrűjében találjuk magunkat. (És akkor a gyermekekről azok tudatos beleegyezése nélkül posztoló szülők kérdéskörét még csak nem is érintettük…)


Insta Control, 2019, fa, textil, gombostű, grafit, viasz, led 183 x 116. A művész jóvoltából, fotó: Kristófy Dániel 

 

Gaál Kata: Iskolapélda
Várfok Project Room
2019. május 4-ig

full_006026.png
Or maybe, sweet one, you won't have nightmares tonight*

Az aqb Project Space-ben Munka (Marx200) címmel látható a tőke és a munka kapcsolatáról, a termelés körülményeinek megváltozásáról, az ezekkel járó bizonytalanságról, valamint a munka ösztönzésének lehetséges tényezőiről mesélő csoportos kiállítás. A projekt életrehívásának apropója többek között az, hogy Karl Marx idén májusban lenne 200 éves.

full_006053.png
Meztelen növények

A Magyar Nemzeti Galéria Bacon, Freud és a Londoni Iskola című kiállítása kapcsán az intézmény vendégkönyvében komoly vita bontakozott ki arról, hogy vajon a tárlaton látható, érzékletesen megfestett, meztelen emberi testeket ábrázoló képek a „csúnya” vagy a „szép” esztétikai kategóriájába sorolandóak-e? A sokszor keresetlenül megfogalmazott, instant véleménynyilvánítások felháborodást kifejezve boncolgatják (sic!) a kérdést: van-e helye az emberi test halandóságát, a bőr felszínét és a fizikai vázat kendőzetlenül bemutató festményeknek egy közintézmény falai között?

 

full_006071.png
Tisztítótűz

Dobos Tamás és Varga Richárd közösen készített képciklusából négy kiválasztott fotográfia és három kontaktsheet került be a Capa Központ KÉP-ÉLMÉNY című kiállítására. 

full_006137.png
Ülj egyenesen, ne csoszogj, húzd ki magad!

A Ludwig Múzeum Eszközök – Médiaművészet az elmúlt 20 évből című csoportos, a gyűjtemény anyagából válogató kiállítása a médiaművészeti munkák megőrzése körül felmerülő kérdéseket pedzegeti. Vajon mennyivel nehezebb egy digitális hordozón birtokolt műtárgy biztonságban tudása, majd adott esetben megfelelő bemutatása, mint a hagyományos képzőművészeti technikákkal készült alkotásoknál?

full_006177.png
Felszívódott emlékek, hiányzó információk

Az ISBN könyv+galériában látható Asztalos Zsolt-kiállítás a művészettörténet ismeretlen szerzőinek állít emlékművet.