Mélyi József: Falak nélküli múzeum

…NYITOTT MÚZEUM… Együttműködés, részvétel, társadalmi múzeum

2019-ben a Frazon Zsófia és az általa vezetett tudós közösség kutatási projektje (egyben könyve és honlapja), a Nyitott Múzeum kapta a MúzeumCafé Díjat.

A kötet címét tekinthetnénk akár paradoxonnak is, hiszen a ...Nyitott múzeum… (pontosan így, a két szót határoló, és a határokat egyben feloldó kétszer három ponttal) Magyarországon a zárt múzeumok korában jelent meg: Budapesten egyszerre több nagy intézmény – mint az Iparművészeti Múzeum, a Közlekedési Múzeum vagy részben a MúzeumCafé alapítója, a Szépművészeti Múzeum – áll elzárva a közönség elől, s a tervek szerint ugyanez a sors várhat a közeljövőben a Magyar Nemzeti Galériára, a Természettudományi Múzeumra vagy a Bajor Gizi Színészmúzeumra. Sőt, maga a könyvet kiadó Néprajzi Múzeum is két pont között lebegő állapotban van, a muzeológusok a költözés előtt már mindent dobozokba zártak.


Fotó: Sarnyai Krisztina

Ebben a közegben jelent meg a Nyitott múzeum, amely valóban az egyik legnyitottabb, leginkább reménykeltő kezdeményezés volt az utóbbi időben, nemcsak a muzeológia, de a szakmai önszerveződés tekintetében általánosságban a magyar kultúra területén is. A helyzet valójában csak látszólag ellentmondásos: nem véletlen, hogy a nyitott múzeummal kapcsolatos felvetett, leírt gondolatok sok szálon kötődnek az intézményrendszer jelenlegi különös állapotához. Furcsa a helyzet, mert ugyan a politikai ígéretekből kiindulva magában hordozza egy szebb, modernebb épületekben elképzelhető jövő lehetőségét, mégis sok jel inkább arra mutat, hogy a lebegő állapot – mindenekelőtt a rengeteg, értelmetlenül egymásra szervezett és kultúrpolitikai szempontból előkészítetlen beruházás miatt – akár hosszú évekig is elhúzódhat; ebben az esetben nemcsak a nézők felejthetik el lassan a korábban nyitott gyűjteményeket és kiállításokat, de a muzeológusok is hosszabb távon rendezkedhetnek be másfajta elfoglaltságokra.

Ez a helyzet egyszerre táptalaja és kikényszerítője a múzeumról folytatott újfajta gondolkodásnak, illetve alkalom a párbeszédre. Tulajdonképpen stílszerű lenne, ha André Malraux leginkább csupán jól hangzó fordulatként fennmaradt gondolata (egyben esszécíme), a Képzeletbeli múzeum (Le Musée Imaginaire) szerepelt volna a tavaly kiadott magyar múzeumi kézikönyv címében – különösen akkor, ha tudjuk, hogy a francia fogalom angol fordítása a „falak nélküli múzeum” (museum without walls). Frazon Zsófia és az általa összefogott közösség egyszerre nyújt körképet új muzeológiai (etnográfiai, kulturális antropológiai) nézetekről, a világban és Magyarországon zajló diskurzusokról, és nyit kaput a képzelet előtt. A kapunyitás tehát együtt jár a helyzet, a jelenleg lehetséges és lehetetlen múzeumi stratégiák pontos ismeretével és egy olyan elképzeléscsomag gondozásával, amely akár egy új (és fenntartható) intézményi mátrix alapja is lehetne.


Fotó: Sarnyai Krisztina

Nyilvánvalóan ebből is fakad, hogy a Nyitott múzeum lapjain alig esik szó a falak közé zárt múzeumról. Valamennyi tárgyalt és körüljárt fogalom (egyben szócikk és fejezetcím) – mint az élő archívum, a kollaboratív etnográfia, a társadalmi tárgy, a tudáskörforgás vagy éppen a részvétel és együttműködés – független, vagy legalábbis függetleníthető a rögzített múzeumi helyszíntől, a klasszikus, kőfalakkal körülhatárolt múzeumépülettől. A kutatás tudományos fogalomrendszerrel megalapozott stratégiákat vázol egy újfajta, sok tekintetben nomád muzeális gondolkodáshoz – ami annál is nehezebb feladat, mivel (többek között) a magyarban maga a muzeális szó jelentése is összekapcsolódott a régivel, a megcsontosodottal. A kutatók többnézetű szemléletmódot és új (nemzetközi példákkal alátámasztott) fogalmi kereteket kínálnak fel a megkérgesedés ellen, szabad felhasználásra. A szabadság mellett kulcsszó az önszerveződés – a nyitott múzeum lényegének meghatározásához tulajdonképpen elég lenne a könyvet létrehozó szándékot és szerveződési formát alapul venni, amelyben a kutatók mellett meghívott szerzők és kommentálók is helyet kaptak, valamint kiemelni a „másolható együttműködési formátumokra” helyezett hangsúlyt.

A kutatás és a kötet középpontjában lehetséges kulturális stratégiák állnak; a stratégia-mintázatokat esettanulmányok, interjúk, tudományos összefoglalók, külföldi példák ismertetései foglalják magukba, s mindezeket bőséges irodalomjegyzék kíséri. A nézőpontok a szerkesztői szándék szerint váltakozóak, s ugyanígy a vizsgálat tárgyát képző területek is sokfélék. A szerzők az elmúlt évek magyarországi kiállítási, gyűjteményezési példái mellett performatív és múzeumpedagógiai, néprajzi és képzőművészeti esetek leírásaival járják közül az elméletekkel megalapozott gyakorlati muzeológia problémaköreit. Valamennyi példa rendkívül komplex: amikor Trapp Dominika a Csakoda csoport elmúlt évekbeli projektjeiről beszél, akkor a szavak hátterében felvillannak a fiatal képzőművészek mai nehézségei, az állami támogatás csatornáinak elzáródása, a népművelés egykori intézményrendszerének széthullása, vagy a részvételiség ismert elméleteinek gyakorlatba ültetésére nehezedő problémák.

A Nyitott múzeum kutatásainak és kötetbe foglalt szövegeinek hátterében ott húzódik a múzeum mint az elmúlt évtizedek kultúraelméleti eszmefuttatásainak egyik legfontosabb tárgya, amely alól azonban ugyanebben az időben mintha a politikai gyakorlat lassan kihúzta volna a talajt. A második világháború után kiépült és hosszú ideig folyamatosan bővülő nyugati intézményrendszer – sokszor azt sem tudjuk már, melyik szakaszra alkalmazhattuk jogosabban a „múzeumi boom” kifejezést – a nyolcvanas évektől kezdve, a kultúra állami támogatási szisztémájának lassú leépülésével párhuzamosan egyre nehezebben fenntarthatóvá vált. Azok a jövőképek, amelyek az állam feladatvállalását, a nyugati közszolgálati programok folytonosságát és azok globális kiterjeszthetőségét már-már természetesnek tételezték, mára köddé váltak. A múzeumok jövőjét ma inkább a globális kihívások határozzák meg: az ökológiai problémákra adható elméleti és gyakorlati válaszok, a totalitárius politikai rendszerek fenyegetései, a technikai médiumok átalakulásával kapcsolatos ismeretlen tényezők. Ebben a jövőre vonatkoztatott koordináta-rendszerben fontos orientációs pontokat tartalmaz a Nyitott múzeum, még akkor is, ha jelen pillanatban eldönthetetlennek tűnik, hogy a disztópiák felé közelítő világmodellekben a nyitott vagy a zárt múzeum lehet-e majd működőképes.


Fotó: Sarnyai Krisztina

A kötet szövegeinek összképéből kiindulva a tudás megőrzésének és átadásának flexibilis kortárs modellje rajzolódik ki. Egy olyan modellé, amely elsősorban módszereket ad a megőrzők és átadók kezébe, akik ezzel nemcsak elméleti segítséget kapnak, de felismerhetik a hibákat és a tévutakat is (erre a legjobb példát az esettanulmányok nyújtják). Egy ízig-vérig pedagógiai projektről van tehát szó, amely a mai Magyarországon egyszerre mutat a jövő és múlt felé. Hazánkban az elmúlt évtizedben a közgyűjteményi intézményrendszer mélyreható átalakuláson ment át – még akkor is, ha ez a mindennapi gyakorlatban még nem mindig érzékelhető. A múzeumok, amelyeknek az állapota nemcsak a lebegéssel, de a dermedtséggel is leírható, a muzeológusok gyakran hatalmas erőfeszítései ellenére sem képesek ellátni a korábban természetesnek gondolt feladataikat; ebben a környezetben minden új megoldás, minden szakmai kitekintés egyben a jövő felé is mutat. Másrészt minden közösségi kezdeményezés, valamennyi öntevékeny iniciatíva mögött ma már felsejlenek a hetvenes évek második nyilvánosságának struktúrái, alternatív kommunikációs és tudástovábbító rendszerei. A Nyitott múzeum megjelenése óta eltelt idő nem volt elegendő – még a számos rendezvény és az eleven kommunikáció ellenére sem – ahhoz, hogy eldönthetővé váljon: a dermedt-lebegő intézményrendszerben egy ilyen impulzus milyen irányú és erejű hatást képes kiváltani. Vajon hosszabb távon a meglévő intézményrendszer elemei profitálnak a felhalmozott tudásból vagy inkább egy párhuzamos gerilla-intézményi hálózat alakul ki? Minderre csupán évek múlva várható válasz, de az már most biztos, hogy a befektetett hatalmas energia valamelyik elképzelhető útvonalon sokszorosan megtérül.

Frazon Zsófia (szerk.): …NYITOTT MÚZEUM… Együttműködés, részvétel, társadalmi múzeum. Kézikönyv. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2018