Metszéspontok: Eszkimó asszony fázik I.

Beszélgetés Vető Jánossal

Balázs Kata és Szabó Eszter Ágnes

2017. október 6-a és november 19-e között a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban volt látható a Metszéspontok – Film, képzőművészet, zene: esettanulmányok a nyolcvanas évek filmjeinek köréből című kiállítás. A tárlat egy interjúkból álló film köré épült, amely három, a nyolcvanas években készült film (Eszkimó asszony fázik, 1983, rendezte: Xantus János; Meteo, 1989, rendezte: Monory Mész András; Az emberevő szerelme, 1985, rendezte: Cantu Mari, Pázmándy Katalin) egyes alkotóival készült. Az installációs formában feldolgozott és kiállított interjúfilmhez dokumentációs anyagok kapcsolódtak: fotók, plakátok, lemezborítók, forgatókönyvek, valamint Méhes Lóránt a new wave emblematikus alkotásaiként számon tartott napszemüveg-sorozatának egyes darabjai, és az azokat viselő modelleket ábrázoló printek is. Az interjúkból kirajzolódó, hol párhuzamosan haladó, egymást erősítő, máskor ellenpontozó narratívák nyomán megismerhetők a korszak vizuális világának és zenéjének kapcsolódásai a film alkalmazott művészeti környezetében, miközben olyan fogalmak újragondolására is sarkallnak, mint a tömegkultúra és a pop, az underground, az alternatív és a mainstream a késő Kádár-korban. A filmekben elhangzó interjúk szerkesztett formában jelennek meg az Artmagazin Online felületén az elkövetkező időszakban, kutatásra, a beszélgetések folytatására, a témák bővítésére sarkallva minden olvasót.

 

Mondhatjuk, hogy az Eszkimó asszony fázik részben Trabant-produkció?

Az egy Xantus János produkció. A Trabant János szeme láttára jött létre, sőt, sokszor játszott a zenekarban, illetve vannak sorai, sőt, egész versszakai is a dalszövegekben. Az Eszkimó asszony fázik c. filmet együtt írták Méhes Mariettával. Nagyon absztrahálva ez a Trabant története, leszámítva persze a gyilkosságot, illetve a süketnémaságot, ami Jánosnak mindig is vesszőparipája volt, már az És így s eképp tovább c. filmjében is. A filmbeli zenekart Xantus János rakta össze és a négy Trabant-koncertből három ennek a filmnek a részeként jött létre. Persze más zenészek, zenekarok is szerepeltek a filmben, az egyik kedvenc részem például, amikor Marietta énekel a hotelben. Tulajdonképpen ott a Bizottság volt az esztrádzenekar efZámbó Öcsikével és Wahorn Andrással, Victor Mátéval, valamint dalszerzőként Kozma Györggyel kiegészülve. A forgatás kezdetekor mindenki nagyon lelkes volt, a Filmgyár bérelt egy mátyásföldi házat, hogy ott próbálhassunk. Vittek felszerelést is, mert nekünk nem volt. Nekiláttunk a próbáknak, és nagyon jó zenekar szerveződött. Az volt a jellemző egyébként is, hogy volt három ember, akik a Trabantot alkották, és a többiek mindig ehhez csatlakoztak. Változtak a funkciók, a gitáros dobolt, a dobos énekelt... Az Eszkimó asszonyhoz készült egy teljesen új Trabant, feldúsítva Másik Jánossal, Magyar Péterrel. Menyhárt Jenő már a kezdetektől jelen volt a Trabantban. Néhányan sajnos kiestek, mint Hunyady Károly, akit a rossz magaviselete miatt Lukin Gábor elküldött, vagy Hajnóczy Árpád, alkalmanként Farkas Zoltán jött basszusgitározni, ő is a Kontroll csoportból. Rengeteg felvétel készült Döncivel (Dénes József – a szerk.), de ebben a projektben nem szerepeltek és végül kicserélődtek a Vígh Mihállyal készültekre. Így nem maradt Balaton nélkül a Trabant. Elkezdtük a próbákat és szembesültünk vele, hogy a házban vagyunk, dolgozunk egész nap és nem eszünk, nem iszunk, mert nincs egy fillérünk sem, és nem is tudunk pénzt keresni, hiszen folyamatosan ott kell lennünk. Lukin Gábor sztrájkot hirdetett, és előleget kértünk. Hetekre leállt a forgatás, de a ház abban az időben is megmaradt és rengeteg izgalmas alkotás készült ott a sztájk alatt. Például Másik Jánossal csináltunk egy Malter és vödör c. produkciót, Másik János és Magyar Péter összebarátkoztak és elkezdtek különböző projekteken dolgozni együtt, vagy oda vittem az Apropó Filmfotó Rajzfilmzenekart és a Hymnust és elkészítettük a Hanna und Trzan film zenéjét. Végül győzött a sztrájk, kaptunk előleget. Ezután két hónap alatt leforgattuk a filmet. Jánossal könnyű és öröm volt együtt dolgozni, mert barátok voltunk, és mert egy hullámhosszon mozogtunk. Az nem is munka volt, hanem alkotás.


Lukin Gábor és Méhes Marietta. A Trabant zenekar megalakulása   Fotó: Vető János

Mikor alakult a Trabant?

A Trabant 1981 júniusában, Lukin szüleinek a nyaralójában alakult. Kiss Kovács Panka és Frankl Dani, Hajas Tibor özvegye és kisfia, Marietta és kislánya, Bódy Zita nyaraltunk ott együtt, és első este ott döntöttük el a zenekar megalapítását. Az úgynevezett „elő-Trabant” viszont már tavasszal megalakult. Abban az elő-Trabantban is szerepelt már Lukin Gábor, csak nem zenélt. Baksa-Soós Vera, Klöpfler Tibor, Méhes Marietta játszott benne. Valójában az egy csimmbumm-cirkusz volt, még az Apropó Filmfotó Rajzfilmzenekarnál vagy a Hymnusnál is jobban. Azért alakult a zenekar, mert a Der Plan nevű zenekar csinált egy világlemezt, Fix Planet címmel, amire végül Magyarországról, joggal, a Vágtázó Halottkémek kerültek fel, de mi is csináltunk egy felvételt erre az alkalomra. Azt már úgy hívták, hogy TrabantbanD. Lukin ötletére ez redukálódott később Trabantra. Júliusban már vettük fel a számokat. Gábor tudott egyedül zenélni, zongorázni. Volt egy gitárom, amit nekiadtam. Gyorsan megtanult rajta játszani. Én ütős akartam lenni, és alkalmanként elmentünk Novák Andráshoz, akinek volt dobfelszerelése, gyakorolni. Sokszor felmerült, hogy hívjunk más zenészeket is, én pedig jó viszonyban voltam a Kontroll Csoporttal és az URH-val. Hajnóczy Árpád volt a joker, mert nemcsak szaxofonozni tudott, hanem basszusgitározni is, sőt, volt hangszere.  Elhívtuk Menyhárt Jenőt, és együtt játszottunk Hajnóczy Árpáddal, Hunyady Károllyal, Lukinnal és Mariettával. Az első etapot így vettük fel. Lukinnak tetszettek Víg Mihály zenéi meg szövegei, érették egymást zeneileg és alkalmanként elmentek Mihályhoz felvenni számokat. Én ezeken az alkalmakon nem voltam jelen, de az én szövegemet énekelték, vagy úgy voltam jelen, hogy „rácsörömpöltem” a már felvett anyagra. Ez Lukinnal is gyakran előfordult egyébként, hogy napokkal később visszahallgatva a felvételeket, egyszerre csak hangszert ragadt és hozzárakott a már kész számhoz egy újabb gitár- vagy basszusszólamot. Az egész Trabant az ő hangmérnöki munkája. Gyorsan híre ment, hogy létezik ez a zenekar, részben azért, mert mindenhova vittük a másolt, házilag összerakott kazettákat, és sokszor vissza is kértük őket, hogy az időközben született újabb darabokat rájuk tudjuk venni, hozzátenni az eredetihez. Három-négyesével jöttek az új számok, háromnapos sessionök után néhány napos időszakokkal, amikor a finomítást végeztük, a felvételek pedig nagyon gyakran próba nélkül készültek. Nagyon intenzív volt az a nyár.

 


Trabant zenekar   Fotó: Vető János

A Zuzu-Vető duó tevékenysége hogyan viszonyult mindehhez?

A Zuzu-Vető kezdetei szinte szinkronban történtek, egybeestek a Trabant zenekar indulásával. Zuzuval (Méhes Lóránt képzőművész – a szerk.) 1980 szilveszterén kezdtünk együtt dolgozni, néhány hónap múlva pedig megszületett a Trabant. Nagyon intenzíven, éjjel-nappal, mindenhol dolgoztunk Zuzuval is. Bár már nem éltek együtt, Marietta Zuzu felesége volt, és még mindig egy banda voltunk, a zenében és a festésben ezért ugyanazok az emberek vettek részt, összefonódtak ezek a területek és tevékenységek. A Trabant életével is összefüggött a rajzolás. Ha másként nem, akkor festés közben Trabantot hallgattunk, vagy Trabant szövegeket festetünk, vagy Zuzu-Vető képekből lettek dalszövegek. Minden kiállításmegnyitónkon volt zene, amit mi játszottunk, vagy a kollegáink, barátaink. Rengeteg zászlót festettünk Zuzuval, amiket felhasználtak az Eszkimó asszony díszleteiben, ráadásul a fílmbéli lakásokban is Zuzu-Vető képek lógtak a falon. Az pedig feltűnt, hogy amit akkoriban csináltunk, szinkronban volt azzal, ami a világban történik. Ez volt a Zeitgeist. A filmben szereplő lakótelepi lakásba, Újpestre, János elvitette az összes bútoromat. Járt nekem akkoriban a New Musical Express c. zenei szaklap és a fürdőszobát ennek a számaival tapétáztuk ki.  Az első időszakban tulajdonképpen a Zuzu-Vető volt a vizuális Trabant. Amikor pedig koncertekhez készítettünk plakátokat, azok is Zuzu-Vető munkák voltak, csak a zenekar színezte ki őket. Az Eszkimó asszony fázik plakátját és lemezborítóját is mi terveztük. Körülbelül húsz fénykép közül választottuk ki azt, ahol Marietta az arcán uborkapakolással jelenik meg, és arra a felvételre alapozva nagyon gyorsan megcsináltuk a plakátot. Én akkor dolgoztam a Hanglemezkiadónál, és logókat, emblémákat nagyítottam. Néha engedtek lemezborítót is tervezni: készítettem borítót a Piramisnak, Cseh Tamásnak, az Omegának – bár azt cenzúrázták, mert túlságosan „punknak” ítélték –, az LGT-nek, a Muzsikásnak. Sokat jártam a Bartók-összkiadáshoz a Bartók Archívumba fényképeket reprózni, amit nagyon élveztem. Aztán a főnököm kirúgott, mert azt mondta, hogy ő a komolyzenei lemezkiadásra tette fel az életét és irántam túl sokat érdeklődnek a belügyminisztériumtól. Fájt, de tudomásul vettem, mert valóban fantasztikus annak a korszaknak a komolyzenei hanglemez-repertoárja.


Az Eszkimó asszony fázik című film plakátja, 1984, Tervezte: Zuzu-Vető (Méhes Lóránt, Vető János)

A Trabant egyszer filmet vetített élő fellépés helyett. Hogy történt ez?

A Fővárosi Művelődési Házban szereveződött egy nagy koncert olyan zenekarokkal, amelyek akkor működtek, ismertek voltak: Kontroll Csoport, URH, Spenót, Bizottság, rengeteg zenekar. Lukin Gábor kategorikusan kijelentette, hogy nem lép fel, nélküle meg mit ér az egész… Erre azt javasoltam, hogy csináljunk egy filmet, és nem fellépünk, hanem lejátsszuk azt. Kaptunk két napra egy termet az FMK-ban és ott egy alkalmi stúdióban rögzítettünk két számot sok vendégzenésszel. Vettünk egy 8 mm-es Canon kamerát Szilágyi Szabolcs és dr Horváth Putyi jóvoltából, és azzal a kamerával mindenki forgatott a zenekarból, Xantus is. Janesch Péter adott egy holdraszállásról szóló és egy delfináriumról készült fílmet, azokat összevágtam, aláraktuk az addigi repertoárt, és ebből lett a Trabantománia. Ezt vetítettük a koncerten. Fel is töltöttem néhány éve a YouTube-ra. 2009-ben meghívták a berlini filmfesztiválra is. Ez egy érdekes történet, mert a repülőjegyem meg volt már vásárolva, de indulás előtt elmentem Janesch Péter barátunkhoz, aki erőlevest készített és említette, hogy este jönnek Xantus Jánosék vacsorára. Én pedig maradtam és nem mentem el Berlinbe. János nem sokkal utána meghalt.  A filmet levetítették, engem pedig Altorjay Gábor képviselt az eseményen.

 

A beszélgetés a Metszéspontok c. filmből (2017) származó interjú átdolgozott változata. A film készítői: Balázs Kata, Borbély Ádám, Szabó Eszter Ágnes, Vizi Attila. A kiállításra készült filmben megszólaló alkotók: Kistamás László, Koppány Gizella, Másik János, Matkócsik András, Monory Mész András, Pázmándy Katalin, Szemző Tibor, Vető János, Zsótér László

A kiállítás kurátorai, az interjúk készítői: Balázs Kata, Szabó Eszter Ágnes
Koordináció: Izinger Katalin
A kiállításra készült filmben megszólaló alkotók: Kistamás László, Koppány Gizella, Másik János, Matkócsik András, Monory Mész András, Pázmándy Katalin, Szemző Tibor, Vető János, Zsótér László
A film készítői: Balázs Kata, Borbély Ádám, Szabó Eszter Ágnes, Vizi Attila
A kiállításon Méhes Lóránt, Vető János, Zsótér László alkotásai szerepeltek.
Standfotók (OSZK Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény): Jávor István, Lugosi Lugo László

 

Balázs Kata az EMMI-MANK Kállai Ernő művészettörténészi és műkritikusi ösztöndíjasa.