Mi a netsuke?

Moró Lajos

Ha a kezünkbe kerül egy négy-öt centiméteres elefántcsont szobrocska, lenyűgöző tökéletességű művészi megmunkáltsággal, a hátán két lyukkal, akkor az egy netsuke, s ha nevén akarjuk nevezni, az „u” hangot félig elnyeljük. A szó „ne” előtagja gyökeret jelent, mivel ebből az anyagból készítették a legkorábbi netsukéket.
E műtárgyak eredetileg nagyon is funkcionális igényből születtek: mivel a japánok öltözékének, a kimonónak nem volt zsebe, a különböző használati tárgyakat zsinórra fűzve, az öv alatt átbujtatva viselték. A selyemzsinór egyik végére a tárgyat akasztották, ellensúlynak, illetve azért, hogy a zsinór ki ne csússzon, a másikra a netsukét. A faragványok alján vagy hátoldalán lévő két kis lyukon lehetett a selyemzsinórt áthúzni és megkötni, de a szobor saját elemei, egy kar, egy láb vagy más természetes áttörés is ekként szolgáltak. A netsukék zöme gyógyszertartó doboz, dohánytartó és pipa tartására szolgált.

E kézbe illő kis méretű szobrocskák gyakran több hónapos munkával, keményfából — puszpáng vagy cseresznye —, illetve elefántcsontból készültek. Mivel a netsuke zsinóron függött és minden oldala látható volt, nagy gondot fordítottak a megmunkáltságra, míg a későbbi, exportra szánt szobrocskák háta és alja gyakran elnagyolt.
Legnagyobb becsben a fanetsukéket tartották a japánok, melyek a hosszú használat során a kimonó selymétől jellegzetes, utánozhatatlan, bársonyos fényt kaptak. A 17. század elején ismerték meg az elefántcsontot, s egy japán húros hangszerhez készített pengető leeső darabjaiból kifaragták az első netsukéket. A drága alapanyaggal takarékosan bánva úgy alakították ki a szobrot, hogy minél kevesebb menjen veszendőbe. Később annyira népszerűvé vált a háromszögalapú gúla forma, hogy fából is ezt másolták.

Legyezôs kisfiú jelezve: Homei 19. század vége

A netsukék leggyakrabban embereket vagy állatokat ábrázolnak, ritkábban növényeket, gyümölcsöket vagy eszközöket. A figura témája származhatott a buddhista mitológiából — Buddha a gyerekek között, a japán népmesék világából —, mint a holdbéli nyúl, de lehetett az egyik zodiákus állat is — tigris, ló vagy kígyó. A netsuke hangvétele lehet humoros, hátborzongató, szerencsehozó de akár erotikus is.
Alakjuk szerint több típust különböztetünk meg: legismertebb a katabori, azaz a figurális netsuke, ember-, állat-, vagy démonábrázolással.
Gyakoriak és művészi szempontból értékesek a maszk-netsukék, melyek a no-színházban használt maszkok kicsinyített változatai. Tipikus figurái a női démon, a fiatal nő, az öregember, vagy a humoros figura. Fából és elefántcsontból egyaránt készültek.
Egy másik típus a kínai pecsételő formájú. Ennek alja lapos, rajta a rávésett pecsét szövegével. Fogója gyakran fo-kutyát mintáz.
A mandzsú netsuke nevét gömbölyded formája miatt egy kerek, lapított japán rizssüteményről kapta, anyaga általában gazdagon díszített elefántcsont. Ha a faragása áttört, akkor rjúsza netsukénak nevezzük, másik változata a kagamibuta netsuke, egy olyan elefántcsont korong, amelybe kiváló ötvösök által készített fémlapkát helyeztek, melyet véséssel vagy sokszor különböző fémek berakásával díszítettek. Általában nem festették, de különböző eljárásokkal pácolták őket. Stílusát sokszor a megrendelő ízlése és a divat szabta meg.
Az 1800-as évektől kezdően az öltözködési szokások megváltozásával, a régi viselet feladásával a netsuke elveszítette funkcióját. Kereskedelmi cikk lett, azonnal meg is indult iránta a külföldi kereslet. Az európai és amerikai gyűjtők ekkor csodálkoztak rá az apró tárgyakban rejlő óriási művészi munkára. A netsuke a változások következtében elvesztette funkcionális szerepét, gyakran a felfüggesztésre szánt fűzőlyukak is hiányoznak, s mint dísz- vagy műtárgy önállósult. A legtöbb modern készítmény már lapos aljú, leállítható kis szobrocska.

 


2004/1. 24. o.