Hagyományosan szoros a gazdasági és kulturális kapcsolat Baden-Württemberg tartomány és Magyarország között. A stuttgarti Staatsgalerie és a Magyar Nemzeti Galéria grafikai osztálya akkor került közvetlen kapcsolatba, amikor Baden-Württemberg fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából kölcsönös képzőművészeti bemutató ötlete merült fel. A MODERNizmusok kiállítás kurátorainak egymás gyűjteményében tett látogatásai vezettek ahhoz az ötlethez, hogy ne a hagyományos, már mechanikussá váló kiállításcsere valósuljon meg, hanem a művészeti kapcsolatok és különbségek elemző bemutatására épülő közös válogatás. Meg kellett keresni, mi a közös a két igen eltérő gyűjteményben. Hiszen a stuttgarti grafikai gyűjtemény a reneszánsztól napjainkig foglalja össze egész Európa grafikai művészetét, a Magyar Nemzeti Galéria grafikai gyűjteménye pedig a 19. századi anyag mellett 1972-vel bezárólag tartalmaz papírmunkákat, és kizárólag magyar művészek munkáit gyűjti.

 

Találkozási pontnak a 20. század első harmadának művészete bizonyult, ebből a korszakból ugyanis mindkét gyűjteményben kiváló alkotások sorakoznak, és ez az időszak amikor a magyar képzőművészek a legaktívabban járultak hozzá az európai kulturális összkép alakulásához. A partnerek- először katalógusok, majd eredeti művek megtekintése révén - bemutatták egymásnak gyűjteményük legfontosabb művészeit, grafikáit, majd kölcsönösen egymás anyagából állítottak össze „kívánságlistát", amely hosszas konzultációk során finomodott és nyert végleges formát. A válogatás figyelembe vette a rokon vonásokat, az eseménytörténettel is alátámasztható kapcsolódásokat a magyar és német, francia, osztrák, orosz művészet között, de egyes esetekben éppen a helyi sajátságok, a művészek egyéni stílusának hangsúlyozása volt meghatározó. Párhuzamosságot, rokonságot, konkrét kapcsolatokat és jellegzetes eltéréseket egyaránt kiolvashat a magyar és a német közönség a kiállított művekből, amiben segítségére van a katalógus is. Mindkét fél számára lehetőséget nyújtott ez a nagyszabású vállalkozás a hazai kutatás legfrissebb felismeréseinek beépítésére. Így izgalmas felvillanása a kiállításnak egyik oldalon Matisse és a Die Brücke csoport korai korszakának rokonsága, vagy Vaszary János munkásságának kapcsolódása a fauvizmushoz, kubizmushoz és expresszionizmushoz.

 

 

A modern grafika múzeumi gyűjtése Magyarországon az Országos Képtárban kezdődött, majd 1906-tól a Szépművészeti Múzeumban folytatódott olyan nagyszerű, nemzetközi látókörű szakemberek közreműködésével, mint Térey Gábor, Meller Simon, Petrovics Elek, Hoffmann Edit (vö. Artmagazin 2004/1). Magától értetődött, hogy a magyar műtárgyakat a francia, német, brit, svéd grafikákkal együtt gyűjtötték, a nemzetközi összkép jegyében válogatták dolgozták fel és mutatták be a közönségnek.

 

A művészettörténeti kutatások egyik aktuális iránya ma a gyűjtéstörténet. Ennek jegyében a Zeichnen ist sehen című kiállítás Bernben 1996-ban a Szépművészeti Múzeum francia rajzait bemutatva, egyúttal Majovszky Pálnak is emléket állított. Majovszky muzeológusokkal egyeztetve kialakított világszínvonalú gyűjteményét eredeti gyűjteményépítő szándéka szerint a múzeumnak ajándékozta. A művészettörténészek a tervezett adomány tudatában a magyar művek beszerzésére koncentrálhattak. A külföldi műtárgyak vásárlásának az I. világháború következményei, a lezáruló országhatárok és a megromlott gazdasági helyzet vetettek gátat.

 

 

1994-ben Clevelandben a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria grafikai gyűjteményének közös kiállítása, Drawings from Budapest címmel, a 19. századi rajzok bemutatásával mintegy rekonstruálta a Szépművészeti Múzeumnak a nemzetközi és magyar anyagot egyesítő gyűjtőprogramját, amelyet a Nemzeti Galéria kiválása, a magyar rajzok és grafikák önálló gyűjteménnyé alakítása változtatott meg 1957-ben. A Szépművészeti Múzeum grafikai osztálya újonnan induló sorozatában. A századforduló világa - 1900 címen, 2001-ben megrendezett tárlat a múzeum 20. század eleji európai grafikai anyagának javát vonultatta fel, amely jórészt 1914-ig gyűlt össze. A MODERNizmusok mintegy virtuálisan folytatja a világháború által megszakított történetet, és felveti az izgalmas „mi lett volna, ha" kérdést is, hiszen a stuttgarti múzeum grafikái jelképezik, miket vásárolhattak volna még Petrovics Elekek, ha az I. világháború kitörése után is nyitva áll a műpiac a magyar vásárlók előtt, s hogyan felelgetne egymásnak a gyűjteményben az 1914 utáni magyar és egyetemes művészet.

 

A 20. században a korábban alárendelt szerepet játszó grafikának kitüntetett szerep jutott a műfajok újrarendeződő hierarchiáján belül. A grafika kifejezésbeli lehetőségeinek felismerése a 19. század második felében új utak kereséséhez, művészi kísérletezésekhez kapcsolódott.A pillanat megragadására koncentráló impresszionizmus számára termeszetes eszköz volt a látványt spontánul megragadó rajz és a művész kézmozgását közvetlenül átvevő rézkarc és litográfia.

 

 

Magyarországon a grafika önállósodásának e folyamata 1900 körül zajlott. Fontos fóruma volt az új elgondolások formálódásának Lyka Károly Művészet című folyóirata. Lázár Béla és Rózsa Miklós kritikusok és művészetszervezők a nagybányai művésztelep naturalizmusból kibontakozó plein air művészete szellemében dolgozták ki a rajz esztétikáját. A művészi sokszorosított grafika gondolatának hirdetője és egyben hivatott tanára Olgyai Viktor volt. A realizmusnak az impresszionizmussal és a szimbolikus és expresszív kifejezéssel való találkozási pontjait, illetve több irányba megnyíló lehetőségeit mutatja be a kiállítás A realizmus válaszútjai című fejezete (Ferenczy Károly, Mednyánszky László, Pablo Picasso, Edgar Degas, Auguste Renoir, Kathe Kollwitz).

 

Az art nouveau művészei a rajzban és a litográfiában rejlő dekoratív lehetőséget aknázták ki, tovább rombolva a monumentális művészetek, a festmény, az egyedi rajz és a sokszorosított grafika, az illusztráció és az alkalmazott grafika más műfajait elválasztó határokat. A francia nagymesterek mellett közismert külhoni és magyar művészek (Pierre Bonnard, Eduárd Vuillard, Ker Xavier Roussel, Vaszary, Gulácsy Lajos), a svájci Ferdinand Hodler, továbbá a szintén a korszakot meghatározó mesterek közé tartozó Edvard Munch és Gustav Klimt munkáiból áll A századforduló grafikája című fejezet.

 

Az impresszionizmustól és a szecessziótól eltávolodó magyar művészeknek Paul Cézanne és Henri Matisse szabott irányt. A művészek már nemcsak utazások és párizsi tanulmányok alkalmával, hanem aktuális budapesti nemzetközi kiállításokon is találkozhattak a fauvizmus, a kubizmus, a futurizmus és az expresszionizmus alkotásaival. A kiállítás A nagy példaképek című fejezetben villantja fel Cézanne, Picasso és Matisse alakját, majd a Fauvizmus, kubizmus és futurizmus. Az izmusok transzformációja és az Expresszionizmusok fejezetben mutatja be, hogyan léptek tovább a nagy újítók nyomán a művészek Franciaországban, Németországban, Ausztriában és Magyarországon. A kubisták irányzatának több egyéni útját láthatjuk, Juan Gris finom, vonalas ceruzarajzától, mely a kubizmus szintetikus szakaszát szemlélteti, Robert Delaunay dinamikus, összetett orfikus kompozíciójáig. A Montparnasse hírességei közül még Amadeo Modigliani és Constantin Brancusi egy-egy rajzával büszkélkedhet a stuttgarti gyűjtemény.

 

 

Jól kitapintható a magyar aktivisták kapcsolata a német expresszionizmussal, Mattis Teutsch János révén a korai fázissal, a Der Blaue Reiter-csoport irányával, Bortnyik Sándor révén az expresszionizmus második nemzedékével, a Die Aktion és a Der Sturm folyóiratok szemléletével. A stuttgarti múzeum erőssége az expresszionista Die Brücke-csoport művészete, amelyet itt Ernst Ludwig Kirchner, Karl Schmidt-Rottluff, Erich Heckel, Emil Nolde grafikái képviselnek. Az avantgárd mozgalmakban megnőtt a sokszorosított grafika szerepe, erőteljes kifejező eszközei miatt leginkább a fa-és linóleummetszet tett szert komoly jelentőségre, melyek egyúttal alkalmasak voltak az új művészi és társadalmi elképzelések széles körű elterjesztésére sokszorosított lapként, grafikai mappaként vagy folyóirat-illusztrációként egyaránt. A kiállítás külön fejezetet szentel ennek a kérdésnek Fametszet - a lázadás nyelve címmel. Az izmusok Közép-Európára jellemző szintézisével a Kuboexpresszionizmus - az utópia nyelve fejezet foglalkozik, amelyben Lyonel Feininger, Molnár Farkas, Stefán Henrik, Bernáth Aurél, Dömötör Gizella, Perlrott-Csaba Vilmos művei szemléltetik a két irányzat vegyülését.

 

 

Az abszolút formák keresése fejezet Mondrian neoplaszticizmusával és Malevics, Csasnyik, valamint Rodcsenko szuprematizmusával indul, melyben a ceruzarajz az ideák első rögzítésének a gondolkodás folyamatát érzékeltető szubtilis eszköze. A nemzetközi konstruktivista mozgalomban tovább folytatódó kísérletezésben tovább élt a vizuális jelek önértékének gondolata, de a spirituális tartalmakat az életépítés eszméje váltotta fel. Közismert a magyarok kiemelkedő szerepe ebben az irányzatban. A kiállítás érdekessége, hogy Moholy-Nagy Kestner-mappája Stuttgartból érkezik, a barát és vetélytárs El Liszickij rokon szemléletű művével együtt. Uitz Béla és Bortnyik Sándor grafikái az MNG gyűjteményéből, a bécsi MA folyóirat körének részvételét jelzik. Az absztrakció más, a századelő spirituális szemléletét továbbvivő útjait Frantisek Kupka fametszetsorozata, Vaszilij Kandinszkij háromféle grafikai technikát felhasználó sorozata és Paul Klee akvarellje képviseli. Az emberi alak megőrizte középponti szerepét Alexander Archipenko, Fernand Légér, Oskar Schlemmer és Pap Gyula munkásságában, mely ugyanakkor magába olvasztja az absztrakció művészi tanulságait. 

 

„A dada korunk erkölcsi komolysága." Kurt Schwitters mondata szerint a 20. század elején egyetlen etikus állásfoglalás, ha a művész minden régi értéket megkérdőjelez, sőt, ha kell, megtagad. Az utópikus jövő helyett a dadaisták a jelenre vetették 

kritikus tekintetüket. A fennkölt ideálok helyett a nyers őszinteség, a játékos humor jellemzi Marcel Duchamp, Max Ernst, Kurt Schwitters munkáit, melyeknek megfelelő technikai kerete a montázs és a kollázs. Man Ray kiállított művének technikája is újszerű, talált tárgyakból épített plasztikájának fotogramszerű lenyomatát kitakarásos, spricceléses eljárással rögzítette papírra. Dada és konstruktivizmus, e két egymást látszólagkizáró irányzat találkozását bizonyítja Kassák Lajos és Willi Baumeister egy-egy munkája, mindkettő Stuttgartból.

 

 

Valóban tárgyilagos? Új tárgyilagosság és verizmus cím foglalja össze a húszas évek második felében készült, az avantgárd mozgalmakkal szemben higgadtabb hangvételű, a jelen valóságát fürkésző műveket. Ismét érvényes a szellemes, kérdőjeles cím, hiszen bármennyire a hű természetábrázolás jellemzi Georg Grosz, Karl Hubbuch, Konrad Felixmüller, Derkovits Gyula és Max Beckmann, Molnár C. Pál, Vértes Marcell grafikáit, valójában erős érzelmi töltetűek, kegyetlenül kritikusak, tragikus hangvételűek, indulattal fűtöttek vagy ironikusak.

 

A modern európai művészet nagy ívét megrajzoló kiállításba két érdekes kis fejezet ékelődik be, melyek a budapesti és a stuttgarti gyűjtemény speciális, kiemelt darabjait tartalmazzák: Hermann Finsterlin expresszionista építész egész hagyatéka a Staatsgalerie nagyra tartott értéke, Farkas István pochoir-sorozata pedig a Magyar Nemzeti Galériában számít kiemelt műtárgynak.