Németh Hajnal a berlini Collegium Hungaricumban

Németh Hajnal koncert-performansza és installációja június elsején a berlini CHB – Collegium Hungaricum Breuer és Moholy-Nagy Termében nézhető.
 
 

Koncepció, szövegkönyv, installáció: Németh Hajnal
Előadják: Christian Bringzen, Peter D'Elia, Fekete Jenő, Albert Orgon, Wolfgang Kordbarlag
 
Időpont: 2017. június 1. 20:00
Helyszín: CHB – Collegium Hungaricum Berlin, Breuer and Moholy-Nagy Terem
Cím: Dorotheenstraße 12, 10117 Berlin
 

A belépés ingyenes.

Az est folyamán bepillantást nyerünk a Berlinben élő, Munkácsy-díjas magyar művész, Németh Hajnal elmúlt éveinek eredményeibe. A két gyűjtőnév, az Imagine War és a Fehér dal (White Song) alatt több, nyelvi átiratokra, a globális és lokális kultúrákra és azok kritikájára reflektáló munkát mutatunk be, amelyeket a május 3-tól a CHB-ban zajló műhelymunka során alkalmaznak a résztvevők a helyszínre.

Imagine War – duó verzió 6 énekre 
Előadják: Fekete Jenő (ének, elektroakusztikus gitár), Orgon Albert (ének, basszus gitár)
Az Imagine War (2014-2017) című darab formailag egy koncert, egy szóló énekes, egy duó vagy egy zenekar előadásában. Az összeállítást 6-10, a 60-as, 70-es évekből ismert dal alkotja. A zenei interpretáció felismerhetően hagyja a dalokat, de a szövegek felismerhetősége megtévesztő. A dalszövegek egy nyelvi kísérlet eredményei, minimális formai beavatkozással szerkesztett átiratok, ahol a néhány kicserélt szó azonban teljes tartalmi átalakulást eredményez.
A darab ez elmúlt években Párizsban (Palais de Tokyo) és Budapesten (Trafó) szerepelt, a berlini bemutató alkalmával Fekete Jenő és Orgon Albert előadásában elhangzik: Here Comes The Gun, I’ll Be Your Terror, I Slave, Meme Fatale, Imagine War, Crime Is On My Side.
Az átiratok forrásai: The Beatles, John Lennon, The Velvet Underground, The Rolling Stones.

Fehér dal – többek között
Előadják: Christian Bringzen (elektromos gitár), Peter D'Elia (ének, elektroakusztikus gitár)
A Fehér dal gyűjtőnév alatt több különböző formátumú, összefüggő munka született 2016-tól, ezek első alkalommal lesznek egységükben bemutatva, ez úttal a CHB épületében. A fotósorozat, az installáció és a koncert-performansz egyaránt Roy Harper I Hate The White Man című, 1970-ben megjelent dalának feldolgozását használják alapul. Harper, aki erősen kritikus a nyugati társadalmakkal szemben - egyébként maga is egy fehér brit férfi -, dalszövegében hosszasan és költőien részletezi, hogy miért gyűlöli a fehér embert.
Németh Hajnal ezt írja egy interjúban: „Itt  elég egyértelmű volt számomra, milyen módosítást kell eszközölnöm a szövegen, ha a rasszizmus mibenlétéről akarok beszélni. A célbavett mondat a refrénben ismétlődő „I hate the white man” lett. Itt egy nagyon egyszerű változtatást alkalmaztam: vesszőt tettem a „white” után, hogy a „man” afféle megszólítás legyen, a színt illetően pedig a fehéret helyenként feketére, sárgára és vörösre cseréltem.”
A módosított dalszöveg zenei feldolgozása szintén egy átirat, az előadók közreműködésével komponált darab, mely az eredeti énekből kiindulva egy absztakt kompozícióvá alakul, megfelelve ezzel az emberre vonatkoztatott gyűlölet egy egyszerű színre történő elvonatkoztatásának – azaz a gyűlölet absztrakciójának.

Az előadás és az azt megelőző, a CHB Műhelyében lezajlott stúdió munka, az EPIC (Extending Panic Inevitable Center) szervezésében valósult meg.