Bijou. Az egyetlen szó, amivel a francia nyelv kifejezi az ékszert. Ezzel szemben a „honosított”, magyar változat, ahogy általában a nyelvhasználó is, jelentésbeli különbséget tesz ékszer és bizsu között. A pontos definíció, vagyis az Új Magyar Lexikon szerint a bizsu apró csecsebecse, divatékszer. Ebben az esetben a „divat” mint pejoratív előtag utal rá, hogy a tárgy szezonális, semmiképp sem olyan minőségi vagy értékálló, mint a legtöbb ötvösmunka, amit mi, magyarok ékszernek nevezünk. Az ellenvéleményt többek között a H6 Contemporary Jewelry Group tagjai és az idén ötödik alkalommal megrendezett Ékszerek Éjszakája programsorozat képviselik. Azt a kortárs ékszerkiállítást, amivel az egy hónapon át tartó rendezvény kezdetét vette, egészen október 20-ig bárki megtekintheti a Ráth György-villában. A magyar és külföldi tervezők munkáit egyaránt felsorakoztató válogatásból három kreációt az Artmagazin mint az Ékszerek Éjszakája támogatója, díjjal jutalmazott. A kiállított alkotásokról és az alkotók törekvéseiről az egyik díjazottat, Fekete Fruzsinát kérdeztük, aki idén második alkalommal szervezőként is segítette a rendezvényt.

Szuda Barna: A kortárs alkotóművészet általában, de különösen a kortárs ékszer megítélése változó, végletes. Milyen céllal rendeztétek meg idén az Ékszerek Éjszakáját? Mi a missziótok?

Fekete Fruzsina: Az Ékszerek Éjszakája öt évvel ezelőtt azzal a céllal indult, hogy összefogja a magyar alkotóközösséget, az ékszerkészítőket. Akkor még nem tettek különbséget a válfajok között. Ez az, ami mostanra megváltozott, de a koncepció nem: minél szélesebb körrel szeretnénk megismertetni a kortárs ékszert mint opciót, és közben szeretnénk bekapcsolódni a nemzetközi szakmai programokba. A H6 az elmúlt két évben Bukarestben, Valenciában és Athénban is bemutatkozhatott.
 

Fekete Fruzsina

Mit értesz a válfajok különbségén?

A kortárs ékszeren belül is vannak különbségek. Van, ami annyira konceptuális, hogy esetleg csak az adott kiállításon működik, csak ott mutat. Inkább impresszió vagy vízió, amivel általában nehezen barátkozik meg a közönség. És van, ami funkcionális. Felveheted, hordhatod, mint bármilyen kiegészítőt. Ami viszont az összes válfajban közös, hogy műalkotásként tekinthetünk rájuk. Ezért gondolom tökéletesnek az idei helyszínt, a Ráth György-villát. Az ékszerek, a használati tárgyak itt mint műtárgyak, „mini szobrok” jelennek meg a múzeumi térben. Ez a két minőség keveredik minden kortárs és dizájnékszerben.

Az idei kiállításon a funkcionális darabok vannak többségben. Miért éppen ezek?

Igen, idén a hordható daraboké a főszerep. Majdnem minden kiállított ékszer tökéletesen funkcionál kiegészítőként, bár ez nekünk is csak utólag tűnt fel, nem volt feltétel a funkcionalitás. Minden évben pályázni kell a kiállításon való részvételhez. Tavaly 80, idén már 130 alkotó pályázott, közel 230 alkotással. Ezekből választott ki a nemzetközi szakmai zsűri 48 ékszert.

Ha nem a funkcionalitás, akkor milyen szempontok alapján?

Minden évben van munkacím, mottó. Tavaly a „szimbiózis” volt, idén a „Controls/Ctrl+S”. Az erre leginkább reflektáló alkotások lettek kiválasztva. Persze bizonyos értelemben minden ékszer egy „mentés”. Minden ékszer egy elmentett gondolat.

Te mikor „mentettél” először? Mikor készült és milyen volt az első ékszered?

Anyukám azt mesélte, hogy egyszer elemeltem egy gyűrűt a piacon. Amíg ő a zöldségek és a gyümölcsök között válogatott, én valamelyik kofa asztaláról csentem el az ékszert, úgy hogy közben a babakocsiban ültem. Azt hiszem ez a pályafutásom kezdete, ami csak később tudatosult. Persze mindig nagyon élveztem, ha fonálból készítettem, csomóztam ékszereket, de amikor jelentkeztem a Budai Rajziskola ékszerkészítő kurzusára, én azt hittem, ott is valami kézműves foglalkozás vár rám, mert mi mást is jelenthetne egy „ékszerkészítés” tanfolyam? Nyilván gyöngyöt fogunk fűzni, nem? Aztán az első alkalommal rögtön a kezembe adtak egy darab ezüstöt és egy fűrészt. A forrasztás volt az a pont, ahol annyira beleszerettem az ötvösművészetbe, hogy a MOME-re már célirányosan jelentkeztem. Az első konceptuális alkotásom azt hiszem Lőrincz Réka és Vági Flóra workshopjának köszönhető. Ott történt meg először, hogy nemcsak lemásoltam valamit, amit máshol láttam, hanem alkottam. Ott húszévesen találkoztam először a kortárs ékszer fogalmával.

Milyen ékszereket viselsz most?

Az egyik gyűrűt Kövér Dóra Rea, a másikat Darányi Piroska készítette. Szinte minden nap van rajtam valami saját ékszer, de most szándékosan nincs, mert ezen a héten minden reggel Jorge Manilla mexikói ékszertervező workshopján kezdem a napom, és nem akarom, hogy a workshop alatt befolyásoljanak a saját ékszereim, teljesen rá akarok hangolódni az ő javaslataira.

Az Artmagazin által díjazott munkád is egy ilyen hangolódás, együttműködés eredménye.

Igen, Veszprémi Gabriella kiegészítő tervező azzal a céllal keresett fel tavaly, hogy hozzunk létre egy közös kollekciót. Ebből lett a Layers of Impressions sorozat, aminek egyik darabja a Ráth György-villában most kiállított nyaklánc.
 

Fekete Fruzsina és Veszprémi Gabriella: Layers of Impressions, Fotó: Piti Marcell / Ékszerek Éjszakája
 

Milyen anyagok, milyen tulajdonságok egyesülnek ebben a kreációban?

A bőr és a réz kombinációja a teljes kollekció, illetve egy mindkettőnk számára fontos kísérlet végeredménye is. A zero waste (pazarlás nélkül) mozgalom és a környezettudatos tárgyalkotás mindkettőnk szívügye. Gabi a szabásból visszamaradt anyagokat használja fel a cipők készítéséhez, ezért ez már önmagában zero waste. Amikor hallottam róla, hogy miket csinál, miken dolgozik, arra gondoltam, hogy tökéletes lenne ezt az anyaghasználatot az ékszerkészítéssel kombinálni, hiszen annál egyetlen alkotófolyamat sem tudatosabb. Az ötvösmunkákhoz mindig csak annyi anyagot vásárolunk, amennyire grammra pontosan szükség van. A Layers of Impressions fülbevalóit egyetlen négyzetből, tehát egymásból fűrészeltem ki. Ezért lesznek egyre kisebbek az újabb darabok. A többit huzalból hajlítom, annyit vágok csak belőle, amennyi biztosan kell hozzá. A láncok elemeit pedig öntöm, ezért ott sincs anyagpazarlás.

Mit gondolsz, miért téged választott ehhez a projekthez?

Azt mondta, hogy annyira tetszett neki az anyagtársítás a diplomakollekciómban, hogy szerinte én lennék a megfelelő. Akkor persze még nem tudhatott arról, hogy több közös vonás is van a munkánkban.

Az új Artmagazinban van egy interjú Kelle Antal ArtFormerrel, aki azt nyilatkozta INS című alkotásáról, hogy az egy olyan tárgy, amiről „egy időben több különböző dolgot lehet állítani: azaz egyszerre geometrikus és organikus forma”. A korábbi munkáidra tökéletesen illik ez az értelmezés. Mikor láthatunk tőled újabb ékszereket abból a formavilágból?

Már dolgozom az Make mistakes on porpuse kollekció új ékszerein. Porcelánból készítem őket. De a bemutatásukat még biztosan megelőzi Veszprémi Gabival közös együttműködésünk második ciklusa. A Layers of Impressions legújabb darabjait a Design Hét keretében október 8-án mutatjuk majd be.