A graffiti egyesek szerint már az ókori Egyiptomban létezett afféle szubverzív, ellenzéki népművészetként, de csak a 20. század második felében került közvetlenül összefüggésbe a képzőművészettel. A nyugati városok utcáiról, metróállomásairól és egyéb hozzáférhető, nyilvános falfelületeiről kezdetben áttételesen, majd egyre közvetlenebbül került be a kiállítótermekbe. Ennek ellenére a névtelen graffiti-szerzők még inkább az utcán működtek, önkifejező, illetve politikai és világnézeti állásfoglalásuk mindenki számára hozzáférhető volt. Kiderült, hogy nemcsak egyes csoportok képviselnek viszonylag könnyen felismerhető stílust, hanem bizonyos egyének is. Ennek köszönhető, hogy a műfaj tehetségesebb képviselői fokozatosan közismertté váltak, egyre több csoportos és egyéni kiállításon vehettek részt, és tevékenységük csakhamar meghatározó lett a kortárs képzőművészetben. 


Mindez oda vezetett, hogy a napokban az újpesti Népszigeten egy graffitire és a hozzá kapcsolódó szubkulturális irányzatokra specializálodó múzeum nyílt. A múzeumalapítás manapság egy igen kényes és érzékeny téma hazánkban, nem beszélve ennek a rétegkultúrának a megítéléséről. A graffiti és az utcai nyomhagyások világszerte szélsőséges érzelmeket váltanak ki a nézőkből. „Több száz millió az a kár, amit a graffiti festők okoznak” – hallható a kilencvenes évek egyik meghatározó hip-hop formációja, a Firma Több száz millió című számának felvezető alapjában. A televíziós interjúból kivágott idézet és az erre reflektáló rapszám jól szemlélteti a befogadók és az alkotók közötti ellentétet, ami az elmúlt 20 évben csak stagnált, ugyanakkor az intézmény alapításával enyhülni látszik.

A IV. kerület önkormányzatával együttműködve Ganz Ábrahám és Zaubetopf Kázmér közel két év alatt rakták le a múzeum infrastrukturális és elméleti alapjait. Az intézmény helyszíne az évtizedek óta üresen és romosan álló Ganz Hajó-, Daru- és Acélszerkezet Gyár, amit az örökös, Ganz Ábrahám mindenféleképpen kulturális céllal szeretett volna hasznosítani, ezzel is segítve a kerület és a sziget dzsentrifikációját. A negatív kritikai visszhang ellenére a kerületi és a fővárosi kulturális bizottság támogatta az intézmény létrejöttét, amivel elkezdődhetett a múzeum alapításához szükséges gyűjtemény kialakítása. Ebben Zaubetopf Kázmér segítségére volt Hajdu István műkritikus és Sugár János képzőművész, akik a hazai graffiti szubkultúrát a kezdetektől fogva figyelemmel kísérték és dokumentálták. A hazai szubkultúra képviselőin kívül a nemzetközi writerek és graffiti művészek munkái is megtalálhatóak az intézmény gyűjteményében, amely megalapozza egy kutatóintézmény létrejöttét. Az első tárlat ebbe a nagy mennyiségű anyagot befoglaló és sok szempontból színes gyűjteménybe nyújt betekintést. Az OFF THE WALL című kiállítás nem csak a „vájtfülűeknek” szól. A kiállításra látogatók minden közhely nélkül megismerkedhetnek a graffiti múltjával és jelenével. Megtalálhatóak olyan alapvető nemzetközi művészek, mint Blade, Seen, Taki 183 és Fuzi, de a magyarországi szubkultúra olyan meghatározó személyei is, mint Ekin, Rapa vagy Tish 76. A kiállítás vezérmotívuma a fal, amivel körbevesszük magunkat, aminek köszönhetően kialakult a város. A kiállítás kapcsán a kurátorok megszólítottak több neves szociológust és építészt, akik szerencsére nemcsak elemző, de kritikai nézőpontból is vizsgálták ezt a rétegkultúrát, ezáltal érvényre jut a graffitivel kapcsolatos kétpólusú diskurzus. A nyitó kiállítás egyben az első állandó tárlat is, amelyet a közönség 2018 decemberéig tekinthet meg. Az intézmény három emeletnyi kiállítótérrel rendelkezik, amelyben az állandó kiállításokon kívül időszakos tárlatok is láthatóak lesznek. Az első időszaki kiállítás az 1986-ban, a Fényes Adolf Teremben megrendezett Budapesti Falfirkák című tárlat rekonstrukciós kiállítása lesz novemberben, amit az amerikai kortárs graffiti és street kultúra kiemelkedő alkotóinak BEAUTIFUL LOSERS című kiállítása követ.
Az intézmény mindent összevetve kuriózumnak számít nemcsak hazai, hanem nemzetközi tekintetben is. Most már csak az a komplex feladat áll a múzeum kurátorai és vezetői előtt, hogy fenntartsák a közönség és a szakma érdeklődését, illetve hogy valamennyire csökkentsék az alkotók és a befogadók közötti ellentétet.

Forrás: Téli Kikötő