Parasztexpresszionizmus

Franz Marc a Lenbachhausban

Winkler Nóra

Európa nagyvárosaiban,.beleértve Budapestet is, már megszokhattuk, hogy a metró közel visz a kultúrához. Átvitt értelemben is - ha a kidekorált állomásokra vagy a szerelvényekben kiállított fotókra, versekre gondolunk, apropó Titkos Hely, lásd: 67. oldal -, de az ritka, hogy egy megálló gyakorlatilag egy múzeum ruhatárába nyíljon. Münchenben a 2-es vonal königsplatzi állomása a Kunstbau Lenbachhaus bejáratánál tesz ki, itt látható a jövő év elejéig Franz Marc életművéből rendezett kiállítás.

Kék Ló 1911
olaj, vászon 112x84,5 cm
 
Nem volt nagyon termékeny festő, ámde annál meghatározóbb. Képeinek egy része a II. világháborúban megsemmisült, a mücheni tárlatra viszont minden korábbinál nagyobb anyagot, 260 tételt, közel száz festményt, 145 papír-munkát, illetve szobrokat, üvegfestményeket sikerült összegyűjteni. Nemcsak nagy múzeumok, mint a MoMa vagy a Guggenheim, ismert gyűjtemények, mint a Deutsche Banké, vagy a múlt számunkban részben bemutatott Thyssen-Bornemisza, de több mint száz magángyűjtő is kölcsönzött saját faláról, hogy a teljes életmű minél gazdagabban szerepelhessen. A több évig tartó előkészítés és kutatómunka nem kevés pénzbe került, a finanszírozás hátteréről később. Franz Marc életét a kettősség számos ponton érintette. Német apa és elzászi anya fiaként, kétnyelvűként nevelkedett. Két hivatás, a teológia és az irodalom közt vívódva, végül egy harmadikat, a festést választotta. Szintén éveket őrlődött két szerelem, az egyszerűség kedvéért két Maria közt, de itt nem élt a „majd jön egy harmadik" stratégiájával és végül az egyiket - a kevésbé csinost - feleségül vette.
 
Két nő a hegyen 1906
olaj, papír, papírlemezen 15,5x24,7 cm
 
A magánéletre még visszatérünk nézzük a festői pályát. Franz Marc 1900-ban kezdett a müncheni akadémián tanulni, de 1903-as párizsi látogatása után, már nem akarta tanulmányait folytatni. A festő August Mackéval kötött barátsága, egy komoly gyűjtő által biztosított stabil anyagi háttér és Vaszilij Kandinszkijjal való sorsszerű találkozása formálták a pályáját. Kandinszkij 1896-ban jött el Moszkvából Münchenbe, és miután harmincévesen eldöntötte, hogy festő lesz, megalapította saját iskoláját, a „falanx"-ot. Ide érkezett diáknak Gabriela Münter, akivel egymásba szerettek, és a férfi beköltözött a nő murnaui házába. Murnau csendes, rendes, gemütlich városka, benne vidám, színes, nagy virágos kertes házikóval. Kicsit mintha Meseországban lennénk itt, Jancsi és Juliska piros kockás kendővel borított kosarával bármikor kiléphetne a kapun. Megható belülről is a ma múzeumként funkcionáló ház, benne a Kandinszkij által vidám virágmintákkal kifestett könyvesszekrény és íróasztal, a Münter által dekorált ágy, a lépcsőfeljáró színes kis vidám lovasai pedig szintén a férfi keze munkái. Kandinszkij nagyon élvezte a német vidéki életet, a helyi parasztoktól elkunyerálta bőrnadrágjukat, akik sokat nevettek az oroszon, aki igyekezett helyibb lenni a helyieknél. Több festményen és fotón is egy vicces lábszárvédőben látni, mintha a Jane Fonda-féle aerobicdivat előfutára lenne, holott ebben is csak a népszokást akarta követni - zokni nélkül hordta a bakancsot, mert hogy ez így férfias. Ebbe a maszkulinitásba harmonikusan szervült, hogy Gabriela állta a ház, az élet, az utazások összes kiadását, de sebaj, melyik művészóriásnak ne akadnának ellenszenves tulajdonságai ugyebár.
 
Kis sárga lovak 1912
olaj, vászon 66 x 104 cm
 
A zsidó származású Franz Marc 1916-ban elesett a francia fronton, ahol önkéntesként harcolt. Így már nem érte meg, amikor művei legjavát leakasztották a múzeumok falairól, illetve elkobozták gyűjtőiktől, hogy a nácik által elfajzottnak tekintett művészetet bemutató kiállítás-sorozaton szerepeltessék őket. Az 1937. július 19-én Münchenben megnyílt kiállításon 650 művet függesztettek ki, vagy állítottak fel, helyet hagyva mellettük a közönség gúnyolódó megjegyzéseinek, falfirkáinak. Münchenben 2 millióan vettek részt ezen a szórakoztató programon, a kiállítás további helyszínein újabb egymillió ember élt a lehetőséggel, hogy szembesüljön a „germán nőtársadalmat inzultáló", „istenkáromló", „dekadens káosszal". Az elkobzott művek körülbelül 16000, különböző műfajú tárgyat tettek ki, amelyek egy részéből, több mint ezer festményből és mintegy négyezer grafikából raktak máglyát 1939. március 20-án egy tűzoltóság udvarán - és az egészet meggyújtották. Azért a nemzetközi - főleg amerikai - érdeklődésre érdemes főműveket pénzzé tették, mindezt szintén 1939-ben Svájcban, a lucerni Fisher galéria és aukciósházban rendezett hírhedt aukció keretében, -tt
 
Tehenek, sárga, piros, zöld 1911
olaj, vászon 62,9x88 cm
 
Mindazt, ami ezekben a hónapokban a kiállításon, illetve a 350 oldalas katalógusban látható, több éves kutatómunka előzte meg. A múzeum évek óta stabil partnere, azeon Energie Ag most nemcsak a finanszírozást vállalta, de a komoly nemzetközi logisztikában, a festménybiztosítások jogi és konzultációs feladataiban is szerepet vállalt. Müncheni székházukban a munkatársak saját gyűjteményből, az artothekből választhatnak kortárs festményeket az irodáikba, a liftekben pedig versrészleteket olvashatnak.
 
Érdekes volt látni, hogy a német expresszionizmusként ismert irányzat honnan indult, és milyen bukolikus motívumokat lényegített át a belső lélekállapotok kifejeződéseivé. A bajor falusi környezetből vett témák (konkrétan a lovak, tehenek, kutyák, macskák, boglyák) a buddhista világkép szerinti szabad leikekké válnak a Marc és művésztársai által sokat tanulmányozott japán fametszetek megoldásaitól, vagy az afrikai törzsi művészetből átvett elemektől.
 
A fehér kutya 1912
olaj, vászon 111x83 cm
 
A kisház hamarosan komoly szellemi központtá nőtte ki magát. Megalakult az Új Müncheni Művészeti Egylet, a tagok közt Javlenszkijjel, de kiállításaikkal nem nyerték el a közönség tetszését. Franz Marc ellenben megkereste, és csatlakozott Kandinszkij köréhez. Az egyszerű kis faházban, amelyet a helyiek Russenhausnak, vagyis Oroszháznak neveztek, a 20. század meghatározó festői, művészettörténészei, gyűjtői borozgattak, beszélgettek és gondolkodtak együtt. Ebből nőtte ki magát a Blaue Reiter, amely a drezdai Die Brücke csoport mellett a német expresszionizmus legjelentősebb irányzata lett.
 
Franz Marc és Vaszilij Kandinszkij a Blaue Reiter Almanach címlapjának fametszetével, 1911
 
Innen kezdve Franz Marc minden közös kiállításukon szerepelt, kiadója volt az almanachnak, és az 1913-as berlini Első német őszi szalonon is kiállított. A szépen ívelő pályát 1914 augusztusában az I. világháború törte szét, Franz Marc a francia fronton, 1916 márciusában, Verdunnél esett el. A kiállításról persze nem ezzel a záró érzéssel jövünk el. A képek energikus vibrálása, a színek sugárzó ereje, a sokszor Gaugint idéző trópusi vörösek és narancsok, az emblematikus kék lovak még a múzeumokat nehezen toleráló gyerekeket is lekötik. Nekik a kiállításhoz a Müncheni Múzeumpedagógiai Központ gondozásában külön kalauz is készült. A felnőttek meg órákig válogathatnak a kifejezetten erre a kiállításra épített szupermodern múzeum-shop kínálatában.
 
Hóban fekvő kutya 1910
olaj, vászon 62,5x105 cm
Az álom, 1912 olaj, vászon 100,5x135,50