Párizs-kalauz

Könyvkritika

Van, aki a Disneyland miatt megy Párizsba, más a ropogós baguette-ekért, megint mások azért, ami miatt Párizs az PÁRIZS. A műélvezetért. Nem tagadjuk, hogy számunkra ez utóbbi tábor a legkedvesebb, de nemcsak nekünk, hanem a Vince kiadónak is. A német Taschennel karöltve dolgozó könyvkiadó megjelentette ugyanis új művészeti kalauzát, ami a fények és a művészeti legendák városába, Párizsba kíséri el az olvasót.

A Napkirály pénzügyminisztere szerint semmi sem jelzi jobban egy uralkodó politikai és szellemi nagyságát, mint az épületei. Ezt a jó tanácsot Franciaország vezetői meg is fogadták, a Bourbonoktól Jacques Chiracig – így van mit leltárba venni. És akkor még nem beszéltünk az összeharácsolt klasszikus műkincsek tömegéről, valamint a modern művészet születésének mérföldköveiről. A köpcös, vaskos, zsebben el nem férő könyvecske mindezt számba veszi, topográfiailag rendezett szócikkek garmadáival, térképekkel, kronológiával, rövid esszékkel és az elmaradhatatlan kislexikonnal. Szerepelnek természetesen a kihagyhatatlan toposzok: a múzeumalaprajzokon be van jelölve a Mona Lisa és Rodin Csókja, de a metró történetéről is kapunk egy csinos összefoglalót. De ezeket minden közepes útikönyv tartalmazza. Azt viszont nem, hogy a XIV. Lajos által alapított gobelinműhely milyen titkokat őriz, hogy mi köze a régi városkapuknak a 19. századi pályaudvarokhoz, hogy mikor áldozott le a híres párizsi passzázsoknak vagy hogy ki futtatta be Jean Nouvel sztárépítészt. Ráadásul a németből fordított kiadvány olyan friss, hogy még a két éve megnyitott, egzotikus országokat bemutató múzeumnak, a Musée du Quai Branlynek is komoly fejezetet szentel.

Martina Padberg: Párizs. Vince–Taschen, Budapest, 2008, 480 oldal, 5995 Ft

R. G.

Artmagazin 2008/4. 91. o.